Zürich – alig használt ékszerdoboz kiadó

Amikor meghallom a Svájc szót, a tehenek és a csoki után a rend, a nyugalom és a jómód jut eszembe. Pont ezért látogattam meg Zürichet, kíváncsi voltam, hogy milyen lehet az a hely, ahol minden tökéletes! Ha nagyon röviden szeretném összefoglalni, akkor számomra élhetetlen. Megérkezésemtől kezdve három napig azon töprengtem, mi a gond, de nem tudtam rájönni. Minden ugyanolyan, mint máshol, és mégis hiányzik belőle valami apróság, amitől jól érzi magát az ember.

De kezdjük az elején, már első nap csalódtam, amikor 6 körül elkezdtek zárni a boltok a legforgalmasabb bevásárlóutcán. Igenis szeretek nézelődni, és úgy gondolom, hogy egy világvárosban nem nagy kérés az, hogy szombat este 8 körül vehessek egy inget és utána beüljek egy kávéra. Nehezen léptem túl a dolgon, de az mindenképp kompenzált, hogy éppen halloween volt, és a számtalan részeg, jelmezes ember elég vicces képet mutatott.

Második nap szintén csalódnom kellett. Vasárnap sincs nyitva semmi. Ez alatt nemcsak a Zara-t, vagy a hasonló nemzetközi láncokat értem, hanem az éttermeket is. Valahogy az átlagpolgár megszűnik a hét utolsó napján létezni. Ez kicsit a hétköznapokra is igaz. Úgy vettem észre, hogy a város két embertípus kiszolgálására készült. Az egyik a bevándorló (aki gyros-t eszik és diszkontban vásárol), illetve a felső tízezer, akik a fogyasztói társadalom legtetejét képviselik, és kedvtelésből veszik meg a legújabb Rolex órákat.

Másnap gondoltuk meglátogatjuk Lucern-t, hogy lássunk végre valami helyit. Hogy őszinte legyek ugyanezt éreztem ott is. Olyan, mint egy szép kirakat, amit nézegetni jó, de semmi más. Az árakról már ne is beszéljünk. Ha külföldön vagyok, nem szoktam átszámolni, hogy mi mennyibe kerül, mert az el tudja rontani az egész pihenést. Itt azonban akaratlanul is ezt tettem, hiszen sokszor nem hittem el az árakat. Teljesen természetes, hogy egy pohár(!) sörért kifizess 1500 forintot (7 frank), de az sem meglepő, hogy egy gyros 2500 forint (10 frank) legyen. Az éttermekről már ne is beszéljünk, hiszen egy fondue valami egyszerűbb helyen sem jön ki kevesebből fejenként 12.500 forintnál (50 frank). Ebben benne van természetesen a túlértékelt valuta is, de kérem, egy kétfős reggeil egy egyszerű pékségben 7500 forint… tényleg azt érzi az ember, hogy azért ez kicsit talán mégis sok.

Ne értsetek félre, semmi, de tényleg semmi gond a várossal. Szép, sőt gyönyörű, de ezek azok az apró dolgok, amik miatt élhetetlenné válik egy hely. Hogy biztos legyek benne, hogy nem csak én látom így, egy Svájcban tanuló barátommal jöttem, aki nem mellesleg a Globspot európai régióvezetője (Palasics Péter) és kíváncsi voltam a véleményére. Amikor látta a morgásomat, mosolygott és megnyugtatott. A legtöbb itt tanuló barátja is hasonló véleményen van, annak ellenére, hogy már több éve itt élnek.

Még egy apróság, ami megpecsételte az utat. Otthon is nagyon szeretek beülni a barátaimmal iszogatni különböző helyekre. Mindig úgy választunk, hogy oda megyünk, amelyik megtetszik. Budapesten eddig nem volt olyan a belvárosban, hogy ne találjunk három perc alatt valami jót. Itt három végigsétált nap után összesen két olyat fedeztünk fel, ahol szívesen eltöltöttünk pár órát. Ez is apróság, de mégis elég ahhoz, hogy valahol ne tudjuk magunkat otthonosan érezni.

Fotó: a szerző hozzájárulásával

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!