A boldogító igen aranyban fürödve

A boldogító Igent a világon sokféle kultúrában sokféleképpen ki lehet mondani. Arra az esetre, ha a Boldogan éltek, míg meg nem haltak című fejezet nem happy enddel végződik, Törökországban van egy nagyon jó gyógyír. A friss házasokat a lagzit megelőzően ugyanis nem tejben-vajban, hanem aranyban fürdetik. Mivel a kezdet mindig nehéz, ezért ugyanez érvényes az újszülöttekre is… és nemcsak a lányokra.

Tavaly egy kellemes júliusi estén, egy antalyai étteremben volt szerencsém egy henna party közepébe csöppenni. Az esküvőt megelőzően a menyasszony és a vőlegény a szűk családi körrel együtt (kb. 40 fő) ünnepelt. Ez lényegében egy tradicionális lánybúcsú, a “Kına Gecesi”, ahol a két család női tagjai a menyasszony kezét gyönyörűen kifestik hennával.

Az este valójában az ismerkedésről és a táncról szólt. Na, igen, és az aranyról. A menyasszony a társaság középpontjában leült egy székre, piros fátyollal letakarták és mindig odatáncolt hozzá valaki, aki a fátyolra arany érméket tűzött. Ezeket az érméket egyébként piros szalagokra fűzik fel, az értékük pedig pár tízezer forinttól kezdve a csillagos ég. A hagyomány részét képezte, a két leendő após közös tánca, ami nagyon vicces volt. Mosolyogtam is rendesen, mikor megláttam, hogy a két pocakos, bajszos, ötvenes férfi hogy próbálja letáncolni egymást a rögtönzött színpadról. A török örömapáknak egyébként kevesebb szerep jut kinn, mint itthon, hiszen a drága kislányukat nem ők vezetik be az esküvőn és adják át a vőlegény kezére.

Az ifjú pár együtt vonul be az anyakönyvvezetőhöz és az esküvő előtt egy riport-videót készítenek velük. Láttam én is egy ilyen felvételt, ami azért vicces, mert általában két példány van belőle. Egy hivatalos, amit a szülőknek, nagyszülőknek mutatnak meg és egy másodpéldány, ami a valóságot tükrözi. Ez egy kb. 1 órás kisfilm és a cenzúrázott verzió sok esetben hasznos lehet a családi balhék elkerülése végett.

A ceremóniát követően jön a –  főként a lányoknak  – legizgisebb része az esküvőnek. A gratulációk fogadása során a protokoll megkívánja, hogy egy kis arannyal támogassa meg mindenki a friss házasok jövőjét. Így minden Gratulálok! mellé jár egy aranyérme, aranykarperec vagy arany nyaklánc, amit azonnal fel is húznak a mennyasszony kezére. Hogy semmi ne legyen a véletlenre bízva, az aránál van általában egy fehér szütyő, amibe bele lehet dobni az ékszereket vagy a fehér ruhán található piros szalagra rátűzni. A fiúk sem maradnak ki a jóból, rájuk is lehet érmét tűzni, hogy teljes legyen az összhang. A török esküvők menete egyébként sokféle lehet, hiszen minden attól függ, mennyire vallásos a két család.

Az aranyélet amúgy már kisbaba korban kezdődik Törökországban. Augusztusban kaptuk a jó hírt, hogy a család egy édes kislánnyal bővült így gyorsan buszra is vágtuk magunkat, hogy Gaziantepbe menjünk babázni. Iszonyat aranyos tipegőket és más baba cuccokat válogattam össze, mikor fel lettem világosítva, hogy mindez nagyon kedves, de mégsem állíthatunk be sima baba holmikkal. Nem is értem, hogy juthatott ilyen az eszembe??! Így történt, hogy életemben először a babakelengyét nem a bevásárlóközpontban szereztem be, hanem egy menő ékszerüzletben. Az érmékből is a legújabb évjárat jár a kicsiknek, amibe 2011 van vésve menő,( ami ennél régebbi, már ciki ) és ezeket fel lehet tűzni a bölcsőre vagy a kisbaba tipegőjére is. Az újszülött egészségére minden arra tévedő rokonnal kötelező volt meginni egy nagyon finom, fahéjjal ízesített különleges teát. Ezt az italt egyébként csak kisbabás háznál lehet kapni és mellé pink színű kisbaba mintás csokit tálaltak. A pici lány egyébként szerencsés volt, ugyanis amikor a tesója született, a hír New Yorkban ért minket, így neki “csak” I LOVE NY –os tipegőt tudtunk hozni. :)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!