A Himalája csúcsáról is csak egy telefonhívás a mentőhelikopter

Vélemény

Ha nem lennének olyan emberek, akik tudatosan keresik a komfortzónájuknak a határait, akkor az emberiség még ma is a fák tetején élve nézne félelemmel a barlangokat uraló vadállatokra vagy a lángoló fákra, amikbe a villám csapott! Sokan vagyunk, akik aggódó figyelemmel kísérik Erőss Zsolt és Kiss Péter csúcsmászók ereszkedését a Kancsendzönga 8586 méteres csúcsáról, amiről szinte minden hírportál a főoldalon számol be folyamatosan. A hírek olvasása rengeteg kérdést vet fel bennem, és azokban is, akik ebben a kritikus helyzetben is próbálnak józanul gondolkodni. Miért nem hívnak mentőhelikoptert a megmentésükre?

Először is szeretném leszögezni, hogy a józan gondolkodás szikráját sem véltem felfedezni a média oldaláról ezzel az eseménnyel kapcsolatban, akik ezzel zöld utat adtak az agyament kommentelők tömegeinek, akik egyértelműen beazonosítható két csoportra oszthatók.

- Vannak, akik annyival letudják a lelki békéjük megerősítését, hogy közös imára szólítanak fel – TESSSSÉK??? Ezt, ebben a baljós helyzetben is fejfájdítónak tartom, nem csak odaillőnek.

- Azok a surmó gyökerek, akik azon értetlenkednek, hogy „Úgy kell nekik! Miért kell odamenni? Az olyan „bölcs”, mint én, aki nem megy oda, nem is kerül bajba.”

Ezen a héten, kedden nepáli idő szerint délután fél kettőkor, az olasz Simone Moro által vezetett helikopter minden eddigi rekordot megdöntve a South Col tábortól nem messze, 7 800 méteres magasságból, mentett meg egy sérült nepáli-kanadai hegymászót, aki szintén az Erőss-Kiss párossal egy időben, hétfő délután került bajba 8500 méter feletti magasságban a Mount Everesten. Most ne firtassuk, hogy ugyanez a Simone Moro és két másik hegymászótársa idén, április 27-én beírta magát a történelem fekete lapjára, amikor 100(!) serpával verekedtek össze a világ valaha volt legmagasabb, 7 315 méteren megesett tömegbunyójában, ami – mindkét fél véleménye meghallgatása után – valószínűleg azért tört ki , mert a nyugati turisták, nem akartak fizetni a serpák által kifeszített biztonsági kötelekért és hevederekért egy veszélyes szakaszon, azzal érvelve, hogy azokat az Alpokban is ingyen lehet használni…

Egy átlagos helikopter 4 500-5 000 méteres, míg a speciális helikopterek 6 000-6 500 méteres magasság felett a ritka levegő miatt sokat vesztenek a manőverezési képességükből. A Himalája turista hordák általi elözönlésének köszönhetően éves szinten 1 500(!) mentést végeznek a helyi mentőcsapatok, akik érdekeltek a helikoptereik fejlesztésében, modernizálásában és az egyre magasabb és elérhetetlenebb helyek meghódításában, a 4 nagy cég által generált piaci versenyben, az árak ésszerű szinten tartásával párhuzamosan.

A legnagyobb nepáli helikopterüzemeltető cégnek, a Fishtailairnek három AS 350B-s helikoptere is van, amit a francia Eurocopter gyárt. Ezek a különlegesen könnyített és kialakított járművek 2010 óta 7 000 méteres magasságban is biztonságosan üzemeltethetőek és speciális mentéseket is képesek végrehajtani teljes biztonságban, akár landolás nélkül is, alig néhány méterrel a hegyek felett lebegve. Ugyanilyen típusú helikopterrel a francia pilóta, Didier Delsalle, a Mount Everest 8 850 méteres csúcsán landolt 2005-ben. Az abszolúte magassági rekordot is egy francia pilóta tartja. Jean Boulet 1972. június 21-én 12 442 méteres magasságra emelkedett egy Aérospatiale Lama típusú helikopterrel.

Nem olyan régen még csak a szimplán fantázia szüleménye lehetett arról ábrándozni, hogy a helikopterek ilyen magasságokban képesek érdemben, kiszámíthatóan és biztonságosan feladataikat ellátni, ha a szükség úgy kívánja. Ez mára megváltozott!!! Így ma már nem kell az alpinistáknak abban hinni, hogyha felérnek a csúcsra, csak magukra számíthatnak, ha vissza is akarnak térni.

Amióta 2006-ban véget ért Nepálban a polgárháború, azóta a magántulajdonban lévő légimentő vállalkozások száma meredeken emelkedik a Himalájához látogató 100 000 túrázóval párhuzamosan. Több látogató több szolgáltatót vonz, ami a minőség emelkedésével együtt jótékony hatással van az árak alacsonyan tartására. Viszont a több turista több bajt is okoz, aminek a nyertesei a biztosítótársaságok. Egy ilyen útnál a biztosítás így is eltörpül az egész költségvetés mellett. Ebben a szezonban emelte az 68,03 angol fontról 84,56-ra a BMC a 17 napos nepáli túrázóknak szánt csomagját, ami még így sem éri el a 30 000 forintot. Természetesen az Erőss Zsolthoz és Kiss Péterhez hasonló hegymászók nem sokra mehetnek ezzel a biztosítási csomaggal. Nekik ott van a 6500 méter magasság feletti, különleges helyszínekre köthető csomag, amire előbb kértem árajánlatot a jövő évre, 2 hónapos időszakra. Ez az ár 813,67 font, ami mai árfolyamon 276 647 forint. De mi van akkor, ha nincs biztosítás? Akkor hogyan zajlik és mennyibe kerül a mentés? Nekem tízmilliós számla jelent meg a szemem előtt először, de tényleg ilyen sokba kerülne ez?

1.       A legfontosabb tény, amit le kell szögezni, hogy a Himaláján remek a térerő a mobiltelefonoknak és még jobb a vétel a rádióknak. Tehát a kommunikáció egyszerűen, olcsón és megbízhatóan fenntartható.

2.       A serpák minimális napibére jelenleg egy napra 2 000 nepáli rúpia, ami 5 000 forint. Ezen felül illik adni borravalót is.

3.       Mennyibe kerül egy helikopteres mentés? Mindenkinek súlyos milliók jutnak egyből az eszébe, ugye? Pedig messze nem ekkora tétel. Általában 1 000 és 3 000 dollár között van egy oda-vissza út.

Az Erőss-Kiss csapat mentése tehát a biztosítástól függetlenül alig másfél millió forint körüli összegbe került volna, ha időben megtörténtek volna a szükséges lépések. Megpróbálom rekonstruálni a szükséges lépéseket, amelyek az évi 1 500 mentés mellett ésszerűen, biztosan és legfőképp BIZTONSÁGOSAN kivitelezhetőek, csak úgy, ahogy a fentebb írt 7 800 méteres mentés:

Hétfő délután kiderült, hogy az időkeretet messze túllépte a csúcsot meghódító csapat, hisz csak 24 órányi kimerítő mászás után, este értek fel a csúcsra a csapat tagjai. A probléma itt már egyértelműen veszélyforrást teremtett, hisz az ereszkedés is hátravan. Ekkor fel kellett volna hívni – mondjuk a másnap csúcsot döntő Simone Moro helikopteres cégét, ahol a képzeletbeli beszélgetés valahogy így történhetett volna meg:

- Ciao Simone! Holnap kora reggelre kellene 5 friss és kipihent serpa a III. táborhoz 6 900 méterre. Majd másnap hajnalra ugyaninnen két alpinistát kellene Katmanduba repíteni. Mennyibe kerülne ez?

- A serpákat 2 500 dolcsiért viszem fel, az alpinistákat meg 3 500-ért a legjobb kórházba. Ha nem kell őket kórházba vinni, akkor 1 500-t kérek a gép foglalásáért.

- 5 000-ért megoldható?

- Igen.

- A serpáknak mondd meg, hogy a 2 000 helyett 3 000-et kapnak + jatt.

- Megmondom.

Kedden kora hajnalban (48 órával ezelőtt) 5 kipihent, friss, tele erővel rendelkező serpa megérkezik a III. táborba, az egyik ott marad és felépít egy olyan sátrat, ahol biztonságban és emberhez méltóan átvészelheti mindenki a következő éjjelt, a kommunikációs rendszert üzemben tartja. Szükség esetén esetleg kisebb orvosi ellátásban is részesíti a csapat tagjait. A 4 serpa meg nekiindul a hegynek, hogy az ekkor még mozgásban lévő magyarokkal találkozzon. Miután azok tudják, hogy jönnek értük, nem kockáztatnak és a pontos koordinátáik megadása után, egy ideiglenes túlélőtábort építenek maguknak minden erejüket elhasználva, hogy ott bevárják az utánuk küldött serpákat. A 4 serpa késő délután rájuk talál és elkezdik egyből a közös ereszkedést, amit csak hajnalban szakítanak meg egy alig 3 órás pihenő erejéig. Kora délelőtt érnek vissza a III. táborba, ahol kiderül, hogy szerencsére a legnagyobb baj, hogy Erőss Zsolt művégtagjából kiesett egy csavar. Mindenki boldog, kivéve az interneten élősködő trollok tömegeit, akik ezen ésszerű lépéseknek hála más fórumokon kénytelenek kiélni frusztrációjukat.

Más előző mászások alkalmával is kiderült már, hogy a biztosításon is sokszor spórolnak a szervezők, ami „filléres” tétel a többi költséghez képest, de ha esetleg beüt a baj, akkor sem olyan eget rengető a mentés költsége.  Szeretnék választ kapni arra, hogy miért nem hívtak mentőhelikoptert segítségül?

Úgy érzem, hogy a lehetőségek bár adottak voltak, mégsem éltek vele a résztvevők, egyszerűen azért, mert nem akartak költeni arra, ami szükséges. Remélem és tiszta szívből szurkolok az Erőss-Kiss párosnak, hogy minden észérv ellenére ne torkolljon tragédiába ez a kalandjuk, csak azért, mert a biztonságukon akartak spórolni nevetséges összeget a szervezők.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!