A hivatali ügyintézés viszontagságai Cipruson

Fotó: hiltonius/sxc

Most kicsit rendhagyó az írásom, mert nem a szokásos “mit nézzünk meg Cipruson” jellegű, hanem ezúttal ciprusi életünk egy kis szösszenetét szeretném bemutatni. Nos, mint mindenki másnak, nekünk is el kellett látogatnunk a Social Insurance paphos-i irodájába. De nekünk nem volt elég egyszer, mi kétszer mentünk! Na nem azért, mert annyira szeretünk oda járni, hanem azért, mert természetesen “hiányzott egy papír”, ami az itteni ügyintézés szlogenje. 

Azt hozzá kell tenni, hogy a ciprusiak képtelenek sorban állni (ha jól emlékszem otthon is hasonló a helyzet). Ezt úgy kell elképzelni, hogy áll egy viszonylag hosszú sor, megérkezik a ciprusi és a következő folyamat zajlik le a fejében:

- nem hiszi el, hogy a sor ilyen hosszú

- lázasan körbenéz és ideges lesz: még mit nem, ő nem vár ennyit

- megkérdezi a sor elején állóktól, hogy ők oda várnak-e (hát persze, hogy nem csak múlatják az idejüket, mert nincs jobb dolguk)

- mikor megkapja a várva várt választ, akkor “egészen véletlenül” a sor elején marad és elfelejt visszamenni a sor végére.

Ezt többen eljátszották előttünk és kezdett kicsit idegesíteni, de már megtanultuk, hogy Cipruson (meg máshol) sem érdemes ilyesmin mérgelődni, hiszen rövid az élet. Amikor már majdnem bejutottunk A SZOBÁBA, egy virágárus néni is megjelent és bement előttünk. Na nem, ez már sok volt. Még ő is?! Szerencsére nem sokáig maradt és mi következtünk. Nem is hittük el, de jobb is volt így, mert épp bőszen telefonálgatni kezdett az ügyintéző, így meg kellett várni, hogy befejezze.

45 percnyi sorban állás után be is jutottunk A SZOBÁBA, ahol egy nem igazán kedves (és akkor még nagyon enyhén fogalmaztam), a 70-es éveket idéző ügyintéző hölggyel találkoztunk, aki közölte velünk, hogy ahhoz, hogy Cipruson vállalkozóként regisztrálja magát Gábor (a férjem), be kell bizonyítani, hogy mit is csinál. Egy online vállalkozó feladatköre eléggé kiterjedt, így furcsa kérés volt ez. Mikor megkérdeztük, hogy hogyan is bizonyítsunk, akkor ő közölte velünk, hogy találjuk ki. Én már majdnem mondtam neki, hogy “give us a clue”, Gábor pedig majdnem nevetett kínjában, de végül azzal távoztunk hogy rendben, “we’ll be back” és hozunk magunkkal egy tonna fénymásolatot arról, hogy mit is csinál valójában.

Fotó: kristja/sxc

Fotó: kristja/sxc

Egy helyes kis paksamétát hoztunk össze, egy napos fénymásolás eredménye volt és azzal felfegyverkezve akartuk bevenni a paphosi TB irodát. Ekkor már 8 hónapos fiunkat is magunkkal cipeltük, hogy hátha a gyerek jó hatást gyakorol rájuk. Újabb sorban állás a szoba előtt, csak laza 20 perc volt. Az ügyintéző hölgy továbbra is olyan fejet vágott, mint aki citromba harapott. Végignézte a fénymásolatokat és megállapította, hogy egy papír hiányzik, mégpedig a rental agreement, vagyis a házunk bérleti szerződése, mire mi diadalittasan megmutattuk neki, hogy voilá, nekünk olyan fénymásolatunk is van (he-he). Kicsit bosszankodott, szerintem remélte, hogy valahol elbukunk. Nos, megkaptuk a pecsétet és továbbirányított minket egy Maria nevű hölgyhöz. Őt nem volt egyszerű megtalálni, mert minden második ciprusi nőt így hívnak (a fiúkat meg Jorgosznak, amit itt Jorgonak ejtenek). Szerencsére azért megtaláltuk az irodát, ahol újból sorbanálltunk, közben gyermekünk összehaverkodott a többi várakozóval, legalább ő feltalálta magát. Röpke félórányi várakozás után találkoztunk Mariával, aki nagyon kellemes ember volt, de tényleg, össze sem lehetett hasonlítani az előző ügyintézővel. Segítőkészen tájékoztatott minket mindenről, többek között arról is, hogy egy újabb sor vár ránk.

Ezután felgyorsultak velünk az események, egy újabb sor, újabb 15-20 perc a sorban, gyermekünk kezdett éhes és álmos lenni, de előtte még udvarolt a ciprusi ügyintéző hölgynek (ez volt a harmadik), aki szintén kedves volt és fiatal is, őt még nem törte meg a rendszer. A rossz hír az volt, hogy egy újabb sor vár ránk.

Ezután a recepciós hölgyhöz kellett visszamenni, újabb sor, még 10 perc, ekkor már fiunk félig aludt, mi is majdnem. Majd a pénztárhoz kellett fáradnunk és SORBANÁLLNI!!! Újabb 10 perc, az a minimum. Amikor a pénztárt letudtuk, akkor vissza a recepcióshoz, rövid sor, 5 perc sorban állás és… és… és…. VÉGE VOLT! Nem is hittünk a szemünknek, a regisztrálás kész és március végéig nem kell ide jönni. Akkor is csak azért, mert személyesen az ottani pénztárba kell befizetni a TB-t, de csak készpénzben, mert kártyát nem fogadnak el. Biztosan kell majd ott is sorban állni ugye? :)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!