A Nagy Ugrás – Olimpia finn módra

El tudjátok képzelni, hogy egy magyar kisvárosban 2500 lelkes szurkoló szorít egy nem túl sportos fiatalembernek, miközben a bukik sorra kötik a fogadásokat az elképesztő sportteljesítmény kapcsán, ami nem más, mint egy 310 centiméteres ugrás. Távolugrás, nem magas… Hát Finnországban előfordulhat ilyesmi, de hogy miért, és hogy megdőlt-e a “bámulatos” rekord? – azt Kiss Barbi első írásából megtudjátok:

A Finnországban eltöltött két év után azt kell mondjam, igenis létezik olyan, hogy finn humor. Olyan furcsa és csendes fajta, de olykor nagyot tud szólni. Ennek volt nagyon jó példája egy vasárnapi program, aminek a közepébe egészen véletlenül csöppentünk bele. Eredetileg kutyát sétáltatni mentünk az egyik közeli félszigetre, de arra lettünk figyelmesek, hogy szokatlanul sok az ember. Mindenki a focistadion felé vette az irányt, így mi is. Mondanom sem kell, hogy én ebben a kisvárosi stadionban még sosem láttam ennyi embert…

A tömött városi stadionban mindenki a nagy ugrást várja

Elkezdtük hívni a barátainkat, hátha ők jobban informáltak, mint mi. Kiderült, hogy ők már a nézőközönségben ülnek, merthogy a Facebook-on közel 1500 ember válaszolt „ott leszek”-kel az esemény kapcsán. A lényeg, hogy még mindig fogalmunk nem volt mi is történik pontosan, de ahogy közeledtünk és szerettünk volna leülni, mondván akármi is történik, ennyi embernek csak nem lehet rossz ízlése, folyamatosan kiderült minden.

Először egy szimpatikus fiatalember állított meg minket, hogy tippeljünk.

-       Oké, de mire?

-       Hát, hogy mekkorát fog ugrani Mikko?!

Nem mertük megkérdezni, hogy ki az a Mikko és honnan hova ugrik, csak annyit, hogy mégis mi a cél?! Erre azt válaszolta, hogy 3 méter 10 cm. Na, akkor már jobban körülnéztem, hogy felfelé csak nem ugrik már annyit, akkor talán távol… de a 3 méter 10 cm az én általános iskolai osztályomban sem volt túl sok, szóval az sem stimmelt teljesen, de tippeltünk. Majd a tippelős doboz mellett megláttunk egy kis kasszát, amire ugyan finnül volt írva, – de hát mire is jó a háznál egy anyanyelvű – hogy a fiatalkorú rákos betegek javára gyűjtenek. A cél nem is lehetne jobb, így még biztosabbak voltunk benne, hogy felmegyünk a lelátóra.

Megtaláltuk a barátainkat, akik a kerek történetet el tudták végre mesélni nekünk.

Szóval az úgy történt, hogy egy szokásosnak mondható, már nem józan finn szombat este alkalmával 2 jó barát a középiskolás éveket választotta témájául. Az egyikük állította, hogy ő 3 méter 10 centiméterrel a középiskola távolugró bajnoka volt. Természetesen ezt a másik (a fentebb említett Mikko) nem hitte el, és azt mondta, hogy erre ő is bármikor képes. Ez a szóváltás „fajult el” eddig a vasárnap délutánig. Mikko, mint kiderült az egyik helyi pub vezetője, így gondolom megvoltak a kapcsolatai ahhoz, hogy összehozzon egy ilyen jótékonysági eseményt. És ebben a város is partner volt.

Hát lehet nem szeretni egy ilyen bájos várost?

Mindenféle extra program és megvásárolható jóság szórakoztatott minket, mint például a tradicionális finn virsli vagy lufi bábuk a gyerekeknek. Mindezek persze jelképes összegért és 100%-ban jótékony célra.

Majd lassan közeledett AZ ugrás… Természetesen mindent a humorra alapoztak, arra a rejtőzködő finn-féle humorra. A kihívott fél, a középiskolai távolugró bajnok egy aranyszínű melegítőben jelent meg, majd egy kis gömb grill sütőben meggyújtotta az „olimpiai lángot”. A melegítő elején láthatjuk a dátumot amikor a középiskolai rekord megszületett, 1979 a hátoldalon pedig a legendás 310 szerepel, ami a 310 cm hosszú ugrásra hajaz. :) Hát nem stílusos?

Fotó: Timo Hartikainen, suomenkuvalehti.fi

Aztán következett a kihívó, Mikko!!! Hát mondanom sem kell, hogy amikor megjelent a lelátó hangos nevetésben tört ki a nem éppen sportos alkatú fiatalember láttán. Sokkal szerényebben, tipikus tornaórás “fehér póló-fekete alsóban”, bájosan integetve és ünnepelve.

Fotó: Kimmo Härkönen

Az ugrást hangos „Pirinen! Pirinen! Pirinen!” kiáltás előzte meg (ez ugyanis Mikko vezetékneve) majd Hopp! egészen 2 méter 79 cm-ig sikerült elugrani :)

A Nagy Ugrás

Természetesen az ünnepélyes díjátadás azért nem maradhatott el. Babérkoszorúval és fényképezéssel egybekötve :)

A jól megérdemelt díj átadása

A fogadást ugyan nem nyerte meg Mikko, de az biztos, hogy a kísérlettel számos egyéb hasznos dolgot elért. Nem csak egy várost mozgatott meg egy jótékony cél érdekében, de egy kellemes és vicces vasárnapot is adott nekünk. Az eseményt a város legnagyobb konditermének felajánlása zárta le, ami nem volt más, hogy ők annyiszor 50 euró centet ajánlanak fel a rákos betegek számára, ahány ember a nézőközönségből körbefutja a focipályát. A hivatalos adatok szerint körülbelül 2500-an voltunk jelen, ami mindenképpen egy sikeres fogadási eredménynek mondható.

Kuopio népe jótékony futásnak eredt

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!