Animátornak lenni Rodoszon

A Globspot egy korábbi dossziéjában számos cikket olvashattatok már arról, mik a legfontosabb tapasztalatok, a legnagyobb kihívások a külföldi munkavállalással kapcsolatban. Garai Renáta most induló cikksorozata révén az animátorkodásba nyerhettek bepillantást Rodosz szigetén, amiből kiderül, valójában mennyire nem is mindig óriási móka egy ötcsillagos szállodában lézengő kisgyerekeket szórakoztatni.

Ahogy a bemutatkozásomban írtam, 3 hónapot fogok animátorként eltölteni Rodoszon. Ez a beszámoló az elmúlt hetemről szól, amivel rövid betekintést szeretnék adni a munkámba.

Amikor az esti órákban megérkeztem a szigetre még nem igazán fogtam fel, hogy belerepültem a nyárba, és természetesen már másnap megégett a bőröm…

Egészen furcsa volt arra ébredni, hogy közel 25° van, amit csak a szél enyhít egy kicsit. Az első hetemet Ialysosban töltöttem egy szinte a tengerparton elhelyezkedő hotelban, ahol megismerhettem az animátor programokat. A team-ünk 4 emberből állt. 10 és 13 óra között tartottunk stretchinget, darts versenyt a kisebbeknek és strandröplabdát a nagyobbaknak. A 2 órás szieszta és ebédszünet után következett a pingpong verseny és újra röplabda. Ezekkel párhuzamosan 17 óráig üzemelt a „mini club”. Ez annyit jelent, hogy az egészen kicsi gyerekeknek van fenntartva egy füves terület, ahol rajzolhatnak és labdajátékokat játszhatnak. A szünetünk ezután 20.30-ig tartott, amikor a bárban elkezdődött a show, ami a „mini disco” nevet viseli. Ezt minden este különböző programok követték (fakír show, film- vagy fotó kvíz, karaoke, stb.). A programot ismerve úgy gondoltam, hogy majd szépen lebarnulok a napon, soha nem fogok unatkozni, elég pihenőidőm lesz, és hihetetlen jókat fogok enni. Viszont péntek este közölte a team leader, hogy pakoljak össze, mert másnap reggel átvisz egy másik hotelba. Hova, miért, meddig, ezekre a kérdésekre nem kaptam választ.

Azonban nem kerültem messzire, jelenleg egy öt csillagos hotelben vagyok, az Ixiában, csupán 3 km-re Rodosz városától. Ez a hely számomra felért egy 180°-os fordulattal: vendégek egyelőre alig vannak, a programok csak a plakáton élnek, és működtetünk egy mini clubot, ami ráadásul a szálloda épületében kapott helyet. 10-től 19.15-ig tart a munkaidő, amit csak két 45 perces szünet szakít meg. Nehéz megmondani, mikor unatkoztam utoljára ennyire, mint az eddig eltelt három napban. Egyelőre nagyon kevés vendég tartózkodik itt, kisgyermekes család pedig összesen négy. Az animátorokért felelős manager a hónap végére ígért változást, mondván, addigra sokkal elfoglaltabbak leszünk. Ha mégse, akkor a szabadnapjaink ugyanarra a napra eshetnek később is, vagy áthelyeznek másik hotelba, mert változhatnak a hotel igényei.

Az első „day off”

Aki járt már Görögországbanm annak talán nem meglepő, hogy az utcán sétáló turistákat sorra igyekeznek becsábítani a tavernákba. A kínálatot a bejáratnál kihelyezett képekkel igyekeznek még vonzóbbá tenni, az elmaradhatatlan görög dallamok pedig még hangulatosabbá varázsolják őket. Ixiában a tengerparttal párhuzamosan levő úton pedig „tourist shop”-ok találhatók, nagyjából megegyező felhozatallal és árfekvéssel.

Ebben a hotelben szabadnapnak a szombatot jelölték ki nekünk. Mivel aznap érkeztem, ezért a gyors körbevezetést tengerparti séta követte fotózással és sangría kortyolgatással egybekötve. A nap számomra szokatlan módon gyorsan eltűnik a távolban olykor látható Törökország mögött, ezután a meltémi szél is újra feltámad.

Remélem, hogy mire a következő beszámolót begépelem, a jegyzeteket már nem egy üres gyerekmegőrzőben fogom írni a rodoszi városnézésről és az éjszakai életről.

Fotó: a szerző hozzájárulásával

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!