Az egyre kevésbé vicces kérdés: ki is az a Mammone?

Mammone. A lassan internacionálissá váló kifejezés egy nagyon is kézzel fogható jelenséget takar itt Olaszországban. Beszéljünk inkább problémáról? Az attól függ, kinek a szemszögéből nézzük. Na, de ne szaladjunk ennyire előre. Mammone, azaz anyuci pici fia, ha mindenáron át akarjuk ültetni magyarra, többet takar egy egyszerű elkényeztetett ficsúrnál.

-          Eszel te rendesen kisfiam?

-          Hogyne, mamma.

-          Biztosan? Nem hiszem én azt. Mi volt ma a menzán?

-          Hát, elsőnek lehetett választani rizs, tenger gyümölcsei spaghetti és gombás-kolbászos farfalle között. A rizsről messziről látszott, hogy tocsog az olajban, a gombás szószhoz egyenesen elítélem a farfalle tésztát, nem értem, hogyan nevezheti magát olasznak, aki ennyire melléfog a szósz-tészta párosításban, úgyhogy kénytelen voltam a spaghettit választani, mégis csak enni kell valamit, nemde? A másodikról szót se ejtsünk, elájultál volna, ha látod, mit kényszerülök enni. Köretnek csak salátát ettem két csepp olívaolaj-három és fél csepp balzsamecet keverékével, de a házi olajunkhoz nem fogható, nyugi…

Hogy mamma túlélte-e szívroham nélkül hallva-hallván milyen tortúrákon kell keresztülmennie csemetéjének nap, mint nap, sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom. Mindenesetre tény, hogy ilyen és ehhez hasonló társalgások teszik ki az anya-fia telefonok nagy részét. Másik része a takarításra és annak megszervezésére összpontosul. Az olasz anyuka nem átall tizenórákat utazni, földön-vízen-levegőben, csak hogy kitakarítson rendetlen utódja után. Érvényes ez nemcsak országhatáron belül, hanem különösképpen azon kívül, ahol pediglen hosszas diskurzusokat lehet folytatni az országok közötti porosodási és koszosodási különbségekről, hiszen nem mindegy, hogy a por szálasodik, csomósodik, vagy szemesedik, akármit is jelentsen ez.

Nem esnék abba a hibába, hogy le”különlegeskapocs”-ozzam ezt a fajta anya-fia kapcsolatot. Nincsen abban semmi különleges, hogy a fiú elvárja a kiszolgálást, az anya meg annak örül, ha minél inkább elszolgaiasodik. A jövendőbeli meny szemszögéből pedig, kész katasztrófa egy ilyen mammone kipecázása, aki hozzá van szoktatva a jóvilághoz. Persze, az anyuka sem örül, ha valaki kiüti a nyeregből, ezért hasznos és nélkülözhetetlen portalanítási és tésztapárosítási tanácsokkal igyekszik fenntartani a tekintélyét.

A mammone kifejezés az olaszok között is sértésnek számít, így akárkit is próbálsz rávenni, hogy beismerje saját mammone jellegét, kudarcot fogsz vallani. Mindenki tisztában van vele, hogy mammoné-k már pedig léteznek, szép számban méghozzá, de érdekes módon senki nem büszkélkedik a címmel. Igen, igaz, hogy anyuka veti be az ágyát, szedi össze utána a szennyest, viszi be neki az ebédet, majd gyűjti be utána a csésze és tányérhalmokat, de az más, tényleg, hiszen anyuka egyenesen megsértődne, ha túl rendes gyerek lenne.

Mindez így elviccelve nem tűnik olyan komolynak, de valahova ide vezethető vissza az a problémákat kezelni képtelen, konfrontálódástól rettegő, sokszor megalkuvó, önálló gondolatától megfosztott, szlogeneket és irányadó divatokat követő olasz (nemileg) férfi képe, akire a jövő nemzete épül.

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

(Szívesen olvasnál, beszélgetnél még Olaszországról? Csatlakozz a Globspot – Magyarok Olaszországban csoporthoz!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!