Az “igazi” Mikulás nyomában Rovaniemiben

Reggel fél nyolc. Hallom, amint a lakótársam becsapja maga után az ajtót. Tudatosul, hogy lassan nekem is fel kell kelnem, de még 10 percig hadd… Nyolckor csörög az ébresztő. Kinyomom, elszámolok tízig, aztán kinézek az ablakon, hátha segít, hátha valami csoda folytán éjjel a plusz öt fokból mínusz öt lett, és végre hó borít mindent, és lesz kedvem kikelni az ágyból. De nem. Naná, hogy nem.

Szürkeség, köd és csordogáló égbolt. Megrázom a fejem, és arra gondolok megint, amire már hetek óta minden reggel, hogy bezzeg egy éve… Egy éve ilyenkor már -10 fok volt, (ha nem -20), hatalmas hó és igazi tél. És hiányzik. Becsukom a szemem egy pillanatra, és próbálom felidézni, hogy is volt ez tavaly, mikor a „kis” család (3 gyerek, szülők) és én bepakoltuk magunkat a szebb időket is látott Renault-ba, és elindultunk meglátogatni a Télapót.

Rovaniemi

A finn gyerekekhez Joulupukki (ahogy ők mondják) december 24-én este érkezik és osztja szét az ajándékokat. (Ezek a télapók legtöbbször alig idősebbek az ajándékozottaknál, sok cserkész vállalkozik erre, felturbózva ezzel kicsit a decemberi zsebpénzt.) Fontos tény azonban, hogy Finnországban fele annyi ember lakik, mint Magyarországon, de háromszor akkora terület áll rendelkezésükre, szóval vannak távolságok. Egyáltalán nem meglepő tehát, ha egy helsinki kisgyerek soha nem járt még személyesen a Mikulásnál, ez a kiruccanás ugyanis több mint 10 órás kocsiutat jelentene. De mi szerencsére közel laktunk a „vájúhoz”, két és fél óra alatt megérkeztünk az igazi tél birodalmába. Oulutól 220 km-re északra található Rovaniemi, amit Lappföld fővárosának is neveznek. Nem csak a Mikulásnak ad otthont, itt húzódik az Északi-sarkkör (Napapiiri) is, amire (amennyiben ez lehetséges…) konkrétan ráépült a Télapó faluja.

Rénszarvasszán, a Télapó faluja

Itt, miután elköltöttük az összes pénzünket elképesztően giccses bóvlikra, amiket mégsem voltunk képesek a polcon hagyni, kipróbálhatjuk a rénszarvasszánt, a gyerekeket (meg magunkat) beszabadíthatjuk a jégőrjöngőbe, ahol egy domb tetejéről az aljára való lejutásnak számos változatát kipróbálhatjuk. De ami a legfontosabb, találkozhatunk a Mikulással. A manók, (itt krampuszok helyett ők a segédek), általában több nemzetközi nyelven segítik a megszeppent turistát megtalálni azt az ajtót, amin belépve aztán, szigorúan mért 2 és fél percet tölthet a Mikulás társaságában. A Nagyszakállú a gyerekekkel kedvesen elcseveg, (a felnőttekkel meg barátságosan közli, hogy akkor itt most beszélgetünk még két percig, mert így működik a rendszer) miközben elkészül a sztárfotó. Ezt a látogatás után többféle formában meg lehet venni, egy nagyméretű, kinyomtatott kép 30 euróba kerül, de kérhetjük pendrive-on is, sőt, akár a filmet is megvásárolhatjuk, ami a benn töltött időről készült, az előbbi ár triplájáért. (Érdemes nagy társasággal menni, akkor elosztva a költségeket már senki nem érzi teljesen kifosztva magát.)

Rovaniemi: az Északi-sarkkörön ülve… – Fotó: Hári Lívia

A falutól 2 km-re, délre található a Santa Park, amolyan gyermek- (és persze felnőtt-) szórakoztató központ. Van belépő, de megéri kifizetni, mert tényleg kapunk élményt a pénzünkért cserébe. Itt miközben eszünk, csodálhatjuk (vagyis gyermekeink csodálhatják, s így nyugton tudunk fogyasztani) az étterem melletti színpadon fel-feltűnő akrobaták és manók előadását. Felülhetünk a Télapó vasútjára, ahol betekintést nyerünk, hogyan készítik a manók az ajándékokat. Itt működik a Mikulás postája, csodaszép képeslapokat küldhetünk haza, de bedobhatjuk a postaládákba a mi otthonról hozott kívánságlistáinkat is. A Manóiskola gyorstalpaló kurzusán elsajátíthatjuk, hogyan kell hangtalanul besurranni egy ablakon éjszaka, a Jégkirálynő termében pedig egy pillanatra Kaynak vagy Gerdának képzelhetjük magunkat (lásd: Andersen: A Hókirálynő című meséjét). De ami a legfontosabb, találkozhatunk a Mikulással. Itt is. Ő szabadabban beszélget falubéli kollégájánál; készül ugyan hivatalos fotó, de itt a saját gépedet is használhatod.

Jégbár@Santa Park

Az olvasóknak gondolom semmi furcsa nem tűnik fel, mert mindenki elmúlt már 12 éves. Viszont a mi (akkor még) 8 évesünk összeráncolt szemöldökkel feltette a következő kérdést: - Hogy létezik az, hogy a Joulupukki egyszerre van két helyen? A faluban is meg a parkban is? – Drága gyermekem, hát az úgy van, tudod, hogy van a Mikulásnak pár nagyon-nagyon öreg manója, akik segítenek neki, mert egyedül (nyilván…) nem bírná ezt a sok munkát. – És honnan tudjuk, melyik az igazi?- hangzik el a kérdés. Hm. – Hát azt nem tudjuk. – hangozna a válasz, ha nem jelennének meg a gyerek képén a (természetesen bennünk és mindentudásunkban való) hatalmas csalódottság vonásai, szóval azt feleljük, hogy: – Nem tudom édesem, de én azt hiszem, hogy akivel a faluban találkoztunk, ő az igazi. A gyerek arcizmai kisimulnak, mi pedig önelégülten veregethetjük meg a saját vállunkat.

Nem mondok újat azzal, ha felhívom a figyelmeteket a budapesti adventi vásárra a Vörösmarty téren, ahová Joulupukki biztosan idén is ellátogat. De ha igazán személyes és valódi meglepetést szeretnétek okozni valakinek, innen rendelhettek eredeti pecséttel ellátott magyar nyelvű Mikulás-levelet is.

Este nyolc. Azt hittem, majd ettől a kis „hótánctól” megjön a hideg, de nem. Naná, hogy nem. Nem baj, az a szerencse, hogy hóra csak elméletben van szüksége a Mikulásnak, hiszen nem is siklik azzal a szánnal, hanem repül. Jó várakozást mindenkinek, már nem kell sokat aludni!

Fotó: a szerző hozzájárulásával

(Még több cikk a karácsonyról itt: karácsony. Még több cikk Finnországról itt: Finnország. Még több cikk Lillától itt: Bacsa Lilla.)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!