Az örök viták tárgya: a japán bálnavadászat

A bálnavadászat és a bálnahús fogyasztása miatt Japánt folyamatos támadás éri a külföldi média részéről. Ezzel kapcsolatban tartott sajtótájékoztatót néhány napja a tokiói Külföldi Média Szövetségben Morishita Joji, a Nemzetközi Bálnavadászati ​​Bizottság (IWC) japán biztosa.

Hogy jobban értsük a dolgot, a történet onnan kezdődik, hogy 2010-ben Ausztrália beperelte Japánt a Nemzetközi Bíróságon azzal, hogy megszegi a bálnavadászatról szóló, 1982-ben született nemzetközi egyezményt. Akkoriban a bálnapopuláció igencsak megcsappant a világban, így ebben az egyezményben vezettek be nemzetközi tilalmat a kereskedelmi célú bálnavadászatra, szigorúan szabályozták a bálnák tudományos célú vizsgálatait és limitálták az e célra elejthető bálnák számát is. Mivel Japán Norvégia és Izland után a legnagyobb bálnavadász országok egyike, Ausztrália nem hagyta szótlanul a japánok Antarktisz vizein folytatott vadászatát és az ENSZ legfőbb bírói szervéhez fordult. Ausztrália kétségbe vonta a japánok kutatóprogramját, mely az állatok életének kioltásához vezető vizsgálatokat tartalmaznak, mondván, hogy kutatásoknak nincs tudományos célja és az adatok begyűjtését követően a tengeri emlősöket értékesítésre bocsájtják, ami egyet jelent a tilalom alatt álló kereskedelmi célú bálnavadászattal. Így került a dolog a hágai Nemzetközi Bíróságra, melynek ügyében született meg idén az ítélet, amely szerint megtiltották a japánoknak az antarktiszi vizeken való bálnavadászatot, mivel annak tudományos tartalmát kétesnek ítélték.

Japán bálnavadászok az '50-es években (fotó: Getty Images)

Japán bálnavadászok az ’50-es években
(fotó: Getty Images)

Ezért érkezett Morishita úr a japán Külföldi Média Szövetségébe, hogy a heves viták tárgyát képező és a hosszú múltra visszatekintő japán bálnavadászat és a tavaszi hágai ítélet témájában nyilatkozzon. Beszédében kihangsúlyozta, hogy a Nemzetközi Bíróság ítélete kedvező a japánok számára, hiszen az lehetőséget ad arra, hogy egy új változatú tudományos programmal álljanak elő a bálnák vizsgálatára, melyet az év végére kívánnak összeállítani a japán kutatók. Továbbá azt is nyomatékosította, hogy az ítélet alapján a bíróság nem tekinti kereskedelmi célúnak és egyúttal tiltott tevékenységűnek a bálnák értékesítését, ha azokat eredetileg tudományos vizsgálat céljából ejtik el és vetik kutatás alá.

Morishita Joji a sajtótájékoztatón (fotó: Juhász Sandy)

Morishita Joji a sajtótájékoztatón
(fotó: Juhász Sandy)

Persze itt már nagyon fúrta az oldalam a kíváncsiság, hogy milyen vizsgálatok miatt kell „tudományosan” a bálnáknak az örök vadászmezőkre lépniük (úszniuk) és valami hasznos információ után kezdtem nézni a japán állami szervek oldalán. Így találtam rá a Mezőgazdasági-, Erdészeti- és Halászati Minisztériumhoz tartozó Halászati Ügynökség weboldalára. Ott azt írták, hogy 80 féle bálnafajt tartanak nyilván beleértve a kipusztulás veszélyét fenyegető kisszámú és a nagy egyedszámú vadászható fajokat is. Állítólag a bálna populációk nagyságát tudományos módszerek alapján becslik és kutatási célból évente 850 bálnát fog ki és vizsgál a Nemzetközi Bálnavadászati ​​Bizottság. Egy bálna tanulmányozása alatt kb. 100 kutatási információ nyerésére van lehetőség. Most következik a dobpergés és mellette a lényeges magyarázat arra, hogy miért nem lehet élve megvizsgálni a bálnákat! A kutatási lista pontjai között áll ugyanis többek között a bálnák életkorának megállapítása, amelyet a fülzsírból vett minta keménysége vagy a fogazat alapján határoznak meg. Továbbá azt is dokumentálják, hogy a bálna hol, mit és mennyit evett, amihez a gyomor teljes egész vizsgálatára van szükség. Ez lenne az indoklás arra, hogy miért nem menne könnyen a vizsgálat, ha a tengeri emlős eközben úszkálna.

A Japán Halászati Ügynökség továbbá hangsúlyozza azt is, hogy a létező bálnafajok közül csupán 13 fajtát vizsgál, esetenként távoli megfigyelést alkalmazva, valamint kategorikusan kijelenti, hogy a bálnák kifogásának egyetlen célja a kutatás és tudományos adatgyűjtés, nem pedig a bálnahús kereskedelmi forgalomba bocsájtása. Azonban, hogy ezen bálnák húsa ne vesszen kárba, a kutatási adatok begyűjtését követően kénytelenek a tengeri emlősöket értékesítésre bocsájtani. Vagyis így jut el a bálnahús az éttermekbe és a szupermarketekbe.

Bálnahús, japán módra (fotó: Getty Images)

Bálnahús, japán módra
(fotó: Getty Images)

A bálnavadászat ellen kampányoló szervezetek és országok úgy vélik, hogy a bálnahús más élelmiszerrel könnyen pótolható étel, éppen ezért a japánoknak tanácsos lenne felhagyniuk a bálnahús fogyasztással. Japán bizonyos részein a bálnahús a helyi hagyományos étkezés egyik szerves része évszázadok óta, így a bálnavadászat elleni érvek ezen tradíciók ellen is szigorúan lépnének fel. Ezzel kapcsolatban Morishita egy fordított irányú érvvel lépett fel. Úgy fogalmazott, hogy nem ért egyet azokkal a népekkel, akik a saját kulturális meggyőződésüket más kultúrák népeire próbálják erőszakolni (itt gondolom utalt az ausztrálokra), hiszen mi lenne a hamburger imádókkal, ha az indiaiak a világra erőszakolnák a szent tehén kultuszát.

Morshita 40 perces beszédében kitért arra, hogy több álláspont létezik a bálnák kérdésével kapcsolatban, viszont egy közös pontban mindenki egyetért. Az pedig az, hogy ugyanúgy, mint a Nemzetközi Bálnavadászati ​​Bizottságnak, az ausztrál kormánynak vagy bármely más nemzetnek, az együttes cél az, hogy segítsenek egy egészséges bálnapopuláció fenntartásában.

A sajtótájékoztató második felében Morishita válaszolt az újságírók kérdéseire, amely egy, a szokványostól eltérően hosszú, 40 perces kérdés-felekre sikeredett. A kérdések között hallható volt az, hogy miért nem hagy fel Japán a cetek kifogásával, hiszen nagy bálnahús-készlet halmozódott már fel az országban. Erre a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság japán biztosa úgy válaszolt, hogy nem a hús akkumulálása az eredeti cél, ezért a felvetést nem tartja ide illőnek. Viszont mellékesen megjegyezte, hogy a készletek a Nemzetközi Bíróság idei döntés után igencsak megcsappantak.

Rántott bálna (fotó: Getty Images)

Rántott bálna
(fotó: Getty Images)

Aztán volt olyan kérdés is, amely a bálnák jelentős szerepét boncolgatta a globális felmelegedés és a tengervizek optimális természeti egyensúlyának fenntartásában. Erre Morishita úr egy példa segítségével illusztrálta álláspontját, mely szerint a globális felmelegedés kérdésében is nagy szerepe lenne a gépjárművek szén-dioxid kibocsátás lecsökkentése, mégsem hagy fel az autók végérvényes használatával a világ. S ezután feltette a kérdést a hallgatóságnak, hogy márpedig ha az káros gázokat termelő közlekedési eszközök használatát nem lehet betiltani egészen, viszont azok számát megfelelő szintre lehetne csökkenteni, akkor miért ne lehetne a vadászható bálnák számát is a megengedhető számra visszafogni a teljes betiltás helyett?!

Érdekesség, hogy a tokiói Mezőgazdasági-, Erdészeti- és Halászati Minisztérium étkezdéjében 2012 óta kapható bálnahús sütve és rántott formában is 900 jenért (kb. 2,000Ft) közel hasonló áron, mint egy átlagos menü bárhol máshol a fővárosban. Én is kipróbáltam a bálnahúst már, amit nem tartok túlságosan ízletesnek Szerintem rántott formában szinte alig van különbség a csirkehús ízétől. Egy régi ismerősöm, aki bálnahús éttermet vezet Tokióban, elmondta, hogy a hágai ítélet óta nem lett drágább a bálnahús beszerzési ára és egyenlőre különösebb változást sem érez étterme forgalmában. Kérdésemre elmondta, hogy csupán abban bizakodik, hogy a több évtizeden át férjével vezetett kis éttermét mindvégig fenn tudja tartani, amíg élnek.

Tokióban többször láttam már bálnahúst, bálnaszalonnát és egyéb bálna élelmiszereket. Nemrég találomra bementem egy tokiói halárushoz és ott bukkantam rá egy kis bálna portékára, amit szarasi-kudzsirának neveznek. Ez fehér színű és a bálna uszonyának igen vékony felszeleteléséből készül, amihez többnyire karasi-miso nevű kis sárga, sűrű szószt is adnak, hogy azzal lehessen élvezetesebbé tenni a nagyon alacsony kalóriatartalmú, elvileg íztelen étket.

Sarasi-kudzsira (fotó: Juhász Sandy)

Sarasi-kudzsira
(fotó: Juhász Sandy)

Sokan sokféleképpen gondolkodnak a bálnavadászat kérdéséről: egyesek ellene vannak, egyesek közönyösek a téma iránt, mások nem látnak ellenvetést a vadaszásukban. Az tény, hogy a japánokat hosszú idő óta érik támadások a bálnavadászat kérdésével kapcsolatban. A japán szigetek izoláltsága és természeti adottsága miatt is egzotikumot alkotnak a gasztronómia területén és habár a leglátványosabban fejlődő országok egyike, a hagyományok erősek az étkezési szokásokkal kapcsolatban. A japánokkal való kommunikáció során úgy érzem, hogy míg az idősebb generáció számára a bálnahús a gyerekkor egyik kedves emléke, addig a fiatal generáció számára ilyen funkciót már nem tölt be. Ha a bálnák mesterséges tenyésztése megoldható lenne, a leleményes japánok már biztos rég feltaláltak volna erre is valamit.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!