Csak Izlandon történhet meg, hogy…

Ideérkezésem után pár hónappal éppen egy bárban ültem, amikor egy anyuka behozott a helyre egy babakocsiban alvó gyereket, majd elkezdte összerakni a DJ-pultot. Fél óra múlva megérkezett a másik szülő is, majd gyerekestül helyet foglalt egy asztalnál, és onnan figyelték, ahogy anyu teljesen átszellemülve játssza az elektrót a tomboló tömegnek. Ez volt az a pillanat, amikor a táskámba nyúltam papírért és tollért, és elkezdtem írni egy „Csak Izlandon történhet meg, hogy…” listát. Erről választottam ki most pár dolgot, amit szeretnék veletek is megosztani.

Csak Izlandon történhet meg, hogy…

1.  …az emberek egy robotmajmot siratnak.

Az 1930-as években kezdtek el Izlandon banánt termeszteni, de hamarosan rájöttek, hogy ez nem a legjobb üzlet, tekintve, hogy üvegházban is körülbelül két évig tart, mire megérnek a gyümolcsök. A helyiek azonban nagyon büszkék arra, hogy Izland Európa legnagyobb banánexportőre (ha nem számítjuk Görögországot, Portugáliát, Olaszországot és Spanyolországot), mert a mai napig megtartottak azt a párszáz fát, amit a volt banánültetvény-tulajdonosok ajándékoztak az egyetemnek, amikor rájöttek, hogy ebből az üzletágból nem fognak megélni.

A városi legenda szerint majmot is tartottak az egyik üvegházban, ami – bár logikus következtetés lenne – nem fagyhalál áldozata lett, hanem egy baleset következtében bennégett. Amikor helyieknél rákérdeztem, nagyon szomorúan rázták a fejüket, hogy szegény pára egy ketrecben volt, úgy veszett oda, és még R.I.P. Bobo Facebook-csoport is készült emlékére, amelyben komoly keretek között gyászolták meg az örök banánmezőkre költözött jószágot.

Nem meglepő, hogy szemöldököm a hajtövemig emelkedett a meglepetéstől, amikor kutatni kezdtem a majom kiléte után, hogy jobban átéljem a tragédiát, és ebbe botlottam:

Bobo Api (fotó: R.I.P. Bóbó Api)

Bobo Api
(fotó: R.I.P. Bóbó Api)

Kedves Mindenki, ő itt Bobo Api, az Eden üvegház szeme-fénye, az izlandiul beszélő robotmajom. Legalább tényleg ketrecben van.

2.  ….nem lesz bajom a város legveszélyesebb utcájában az éjszaka közepén.

Múlt hétvégén Reykjavík legveszélyesebb utcájában voltam házibulin. Mondanom sem kell, hogy hiába vártam a helyi bandák ütközetét, emberrablást, vagy kukagyújtogatást, egyik sem történt, cserébe életem egyik legszebb éjféli naplementéjét-felkeltéjét néztem meg egy tetőn ücsörögve.

Nem véletlenül lesz az embernek határtalan biztonságérzete az országban – a babakocsiban alvó gyerekeket nemes egyszerűséggel kiteszik az utcára amíg a szülők beülnek egy kávézóba. A múltkor kiesett egy bárban a pénztárcám a táskámból, és amikor fél óra után visszamentem megkérdezni, hogy nem találták-e meg véletlenül, úgy kaptam vissza, hogy semmi sem hiányzott belőle.

A hely őrei nem csak tökéletesen használják a social mediát (az Instagramon kívül még a Pinterestet is, külön boardokat készítenek a talált tárgyaknak, hátha visszajutnak a gazdájukhoz), hanem jófejek is.

Ez a videó mindezt tökéletesen illusztrálja.

A szervezetnek körülbelül 800 alkalmazottja van, fegyvert nem viselnek, és a hétvégi utcai randalírozások kivételével egészen békés életük van. Az első utcai lövöldözés, amelynek rendőr esett áldozatául 2013. év végén történt. Azóta a legdurvább hír, amit olvastam az volt, hogy egy macskát vádolnak lakástűz okozásával, mert ahogy az állat megmászta a gáztűzhelyre felhalmozott pizzás dobozokat némi maradék reményében, véletlenül bekapcsolta azt. A tűzoltók szerencsére időben közbeléptek, így komolyabb kár keletkezése nélkül úszták meg a balesetet, és a cicának sem esett baja.

3.  …nem ciki az Eurovízió

Az ország 1986 óta vesz részt az Eurovíziós Dalfesztiválon, és a lelkesedésük a verseny iránt évről-évre fokozatosan nő. Hetekkel az esemény előtt mindenki lázas készülődésbe kezd, pólót gyárt, bulit szervez, dalszöveget tanul, majd a nagy napon ünneplőbe öltözve összeül a család, és a pontozólapjukat szorongatva izgulják végig a showt. Ilyenkor az utcán maximum porcicákba és egy-két tanácstalanul kószáló turistába ütközhetünk, de a győztes bejelentése után a sziget egész lakossága az utcára tódul és egy hatalmas Eurovízió afterpartyvá változtatják Reykjavík belvárosát.

Az induló dalt általában pelenkástól kezdve üknagymamáig mindenki álmából felkelve tudja énekelni. Tavaly volt szerencsém élőben megnézni Eythor Ingi Ég á líf előadását, és – bár a véleményem magáról a fesztiválról továbbra is az, hogy felesleges – jó volt látni, hogy az emberek nemtől, kortól, státusztól és hovatartozástól függetlenül kézen fogva dúdoltak együtt az énekessel.

Eythor Ingi Ég á líf (fotó: AFP)

Eythor Ingi Ég á líf
(fotó: AFP)

4.  …vért esznek fahéjjal.

A helyi étkezési szokások merőben új távlatokat nyitottak meg előttem. És itt most elsősorban nem a fermentált cápáról beszélek, amivel a turistákat szokták riogatni. Napi étrendjük része a főtt birkafej – aminek a szem a legínyencebb része-, valamint a tejberizs fahéjas cukorral és hideg tejjel felöntve, amihez előszeretettel falatozzák a zsírból és májból készült lifrapylsát vagy zsírból és vérből gyúrt blóðmört.

Egyszer elkövettem azt a hibát, hogy kakaóport szórtam a saját adagomra. Megilletődött pillantásokat kaptam, majd egy kislány enyhén elzöldülő fejjel megkérdezte, hogy mégis mit művelek. Próbáltam neki elmagyarázni, hogy nekem ez annyira normális, mint neki a saját verziója, de nem sikerült dűlőre jutni.

A karamellszószba forgatott főtt krumplinál is lefagytam egy kicsit, de két harapás után úgy döntöttem, hogy egészen finom. Abszolút kedvencem azonban a skyr, a magas proteintartalmú se-nem-joghurt-se-nem-sajt, amit különféle ízekben árusítanak, és komoly dilemmám, hogyha valaha elköltözök a szigetről, hogyan fogom megoldani az utánpótlást.

Birka még egyben (fotó: AFP)

Birka még egyben
(fotó: AFP)

5.  …beszélhetsz egy trollal telefonon.

A helyiek nagy része hisz az elfekben és trollokban, sőt a legtöbb embernek, akikkel beszéltem akad egy-egy ehhez kapcsolódó története is.

Az elfek, a lávakövek között élő kis lények, akik láthatatlanok, és szeretnek bosszút állni azon, aki valahogyan megzavarja az életüket. Emiatt történhetett, hogy elf-párti szóvivők közbenjárása után bírósági végzés született egy autóút építési terveinek módosításáról, ami egy elfek által lakott övezeten vezetett volna keresztül.

A trollok, a hegyek őrzői, akik kővé válnak, amikor a nap sugarai érik őket. Ha elég ideig nézzük őket mi is elkezdhetünk mindenféle alakokat a sziklákba látni, csak úgy, mint a felhőkbe. Ha nagyon szeretnénk, akár fel is hívhatjuk őket, a helyi telefonkönyvben ugyanis az emberek foglalkozása is fel van tüntetve (ami nem hátrány, ha a populáció felét Jón Jónssonnak hívják), amit mindenki maga határozhat meg. Így az asztronauták, varázslók, és partiállatok mellett trollok is szerepelnek a listában. Eddig hármat találtam, de még nem léptem velük kapcsolatba.

Trollok (fotó: AFP)

Trollok
(fotó: AFP)

Úgy is, hogy ez a felsorolás csak pár példa az eredeti listából, tisztán látszik, hogy ezen a szigeten egy kicsit mindenki furcsa. Ez az, amit imádok bennük, még akkor is, ha néha csak percekig egymás mentális épségét megkérdőjelezve meredünk egymásra egy tányér tejberizs fölött.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!