Csigafőzés, szemmel verés, piros bugyi – avagy egy magyar lány élete egy ciprusi családban

A félreértések elkerülése végett megjegyzem, hogy a cikkem nem rólam szól, hanem a “szomszédasszonyomról”, aki történetesen magyar (milyen kicsi a világ) és már 7 éve él itt Cipruson. Érdekes lehet magyarként egy ciprusi családban élni, elhatároztam, hogy készítek vele egy interjút, ő pedig nagyon kedvesen kötélnek is állt.

 - Mióta élsz itt és miért jöttél Ciprusra?

7 éve nyáron jöttem ki dolgozni, mivel otthon képtelen voltam munkát találni és megélni abból a pénzből, amit Magyarország kínált. Feltettem mindent egy lapra és gondoltam, próba szerencse, elindultam Ciprusra. Szerencsére gyorsan kaptam munkát és még a családomat is sikerült támogatnom az itt megkeresett pénzzel.

- Mik voltak azok a dolgok, amiket nehezen szoktál meg?

Nagyon nehéz volt a kezdet. Meg kellett szokni, hogy mindenki kiabál, pedig nem is mérgesek, mint általában a mediterrán országokban. Itt, ha veszekednek vagy beszélgetnek akkor is hasonlóan hangosak az emberek. Természetesen a családom is nagyon hiányzott.

Mit szeretsz a legjobban Ciprusban?

Szeretem a tájat, a gyönyörű tengert. Az emberek mentalitása is teljesen más. Hivatalos ügyeket – még a helyi bürokrácia ellenére is – könnyen lehet elintézni. Szeretem a ciprusi családomat és természetesen a férjemet, akivel tavaly házasodtunk össze. Szerencsésnek mondhatom magamat, mert engem az első perctől kezdve befogadott a kedvesem családja. Úgy szeretnek, mintha a saját lányuk lennék. Rengeteget tanultam tőlük: a szokásaikat és természetesen a nyelvet is.

Aphrodité sziklája (fotó: Béres Noémi)

Aphrodité sziklája
(fotó: Béres Noémi)

- Említetted, hogy szeretsz főzni és az anyósod szakácsnő volt. Mi a legkülönlegesebb, legfurcsább étel, amit elkészítettél?

Igen, megtanultam szinte minden ciprusi ételt elkészíteni, mert szerettem volna a férjem kedvében járni és engem is érdekelt a itteni konyha. Az egyik legkülönlegesebb étel, amit én személy szerint ki nem állhatok, az a csiga. A téli esőzések után a ciprusiak csigát gyűjtenek és megfőzik, utána zutty rá egy kis olívaolaj és citrom. A férjem imádja és (sajnos) én meg elkészítem neki. A másik ilyen, az a birkafej, de ezt szerencsére sohasem főztem; az is a ciprusi családom kedvence. Kemencében sütik meg a birkafejet és a birkavelő, birkaszem a helyi finomságok közé tartozik.

- Szoktál a férjednek magyar ételt főzni? Szereti a magyar konyhát? Mi a véleménye róla?

Szerencsére ő “mindenevő”, nem válogat. Így a magyar ételeket is megeszi, a rakott krumplit viszont egyáltalán nem szívleli. A finom, magyar fasírtot viszont nagyon szereti.

- Mik a legnagyobb különbségek szerinted Ciprus és Magyarország között?

Itt a családi kötelék sokkal erősebb, sokkal összetartóbb egy család. Néha túlzottam is, de ha bajban vagy, vagy éppen segítség kell, akkor ők mindig melletted állnak.

Kato Paphos (fotó: Béres Noémi)

Kato Paphos
(fotó: Béres Noémi)

- Mivel Neked ciprusi a férjed, szerinted mennyiben másak vagy milyenek a itteni férfiak?

Eddigi tapasztalataim szerint kétféle ciprusi férfi létezik. A családcentrikus, aki szinte minden percét a családjával tölti. A második típusba azok tartoznak, akik élik világukat, a család nem számít nekik és rengeteg szeretőt tartanak. Sok felénk a nyári kalandra vágyó turista, akik szívesen ismerkednek a helyi férfiakkal is – legyen az nős vagy nem. Vannak viszont magyar barátnőim, akiknek a véleménye megoszlik a ciprusi férfiakról. Egy biztos, az itteni férfiak nem igazán isznak alkoholt. Kávét és frappét viszont annál többet.

- Meséltél róla, hogy a ciprusiak, főleg itt vidéken, nagyon babonásak. 

Nos, igen. Néha túlzottam is babonásak, én is nehezen szoktam meg. A szemmel verésben még a mai napig hisznek az emberek – hozzá kell tennem, hogy én vidéken élek és itt mélyebben élnek még a babonák is, mint például Nikóziában. Néha képesek akár 200-300 eurót is kiadni egy nazar amulettért, ami kék színű és általában üvegből készül és véd a szemmel verés, rontás ellen.

Például a gekkókat nem szabad kiűzni a házból, mert ugye sok van mifelénk, ugyanis ők az úgynevezett “kis Máriák”, akik szerencsét hoznak a házra és annak lakóira.

A piros bugyi is nagyon érdekes. Ha valami fontos, hivatalos ügyet intézel vagy olyan találkozóra, összejövetelre mész, ahol van valaki, aki negatív energiát sugároz ki és netán szemmel akarna verni vagy valamilyen úton-módon ártani akarna, akkor bizony fel kell venni a piros bugyit, mert az megvéd. Ha mégsem véd meg, akkor gyorsan hozzák az olívaolajat és keresztet kennek fel vele az ember homlokára – ez velem is így történt.

Söprögetni, szemetet kivinni este nem lehet, mert az szintén balszerencsét hoz.

Kismama vagyok és az anyósom, már előre közölte, hogy a pici baba körmét és haját a megkereszteléséig (6-7 hónapos kor Cipruson) nem szabad levágni, mert ellenkező esetben tolvaj lehet majd belőle. A kisbaba ruháját éjszakára nem szabad kiteríteni, mert az is balszerencsét hoz.

Én mindig mondtam, hogy Ciprus egy különleges mediterrán sziget, ahol – a 21. század ellenére is – mélyen élnek az ősi babonák és különleges szokások. Ahogy kedves barátnőm még Írországban megfogalmazta, ez csupán kulturális különbség és pont ezért érdekes egy másik kultúrát, országot lakva megismerni.

A nazar megakadályozza a szemmel verést (fotó: Flickr)

A nazar megakadályozza a szemmel verést
(fotó: Flickr)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!