Drága Dánia, mi inkább spórolunk!

A Dániában tanuló közép- és kelet-európai diákok két, jól elkülöníthető csoportba oszthatók. Az első csoportba tatoznak azok, akiknek már van állásuk, a másikba pedig azok, akiknek még nincsen. Mivel egészen a múlt hétig még én is az utóbbi táborba tartoztam, rengeteg praktikát voltam kénytelen kifejleszteni és számos tapasztalattal gazdagodtam azt illetően, hogy hogyan lehet a lehető legminimálisabb összegből napról napra életben maradni a világ egyik leggazdagabb országában. Magukra hagyott biciklik a bokorban, bőrkanapék az út mentén, ingyen reggeli a konditeremben: másfél hónap után bizonyossággal állíthatom, hogy Dánia, egy kis élelmességgel és figyelmességgel kitűnő terep a takarékoskodni kényszerülők számára.

Először is le kell szögezni, hogy a dán fizetésekhez viszonyítva itt arányaiban minden termék sokkal olcsóbb, mint Magyarországon. Hiszen ha tudjuk, hogy az átlagos dán órabér 120-150 dán korona körül mozog, ami 4800-6000 HUF-ot tesz ki (mondom óránként), akkor igen meglepő, hogy itt is 80 HUF egy banán, 200-250 HUF egy liter tej, és mirelit pizzát is kapni 800 HUF-ért. Összességében tehát, ha tisztában vagy a kínálattal és a helyiek által ajánlott üzleteket részesíted előnyben – mint például a Netto – akkor arányaiban sokkal több mindent pakolhatsz a bevásárlókosaradba, mint azt Magyarországon tehetnéd.

Bent a belvárosban persze elképesztő árak vannak: egy átlagos péntek esti pub-ban egy korsó sör 2000 HUF-nál kezdődik, egy gyros a sarki bódéban vagy a műanyagszékes és égett zsír szagú gyros „étteremben” ugyanennyi, de ha kólát is kérsz hozzá, akkor már inkább 2500-3000 HUF-ot kell fizetned. Ez nagyjából azt jelenti, hogy amíg nem találtam állást, addig Dániában a „gyrospitában” egy elérhetetlen luxustermék volt számomra.

Éljen a permanens lomtalanítás!

Ezek után biztosan azt gondoljátok, hogy akkor itt kimozdulni csak vaskosan megtömött pénztárcával érdemes. De ez nem így van. Ha nincs pénzed, akkor az is elég, ha a biciklidre felszerelsz egy jó nagy csomagtartót, vagy beszerzel egy utánfutót, és úgy járod a várost. Mert Dániában az év minden napján lomtalanítási időszak van. Csodálatos dolog ez: minden egyes reggel, amikor tolom a biciklimet felfelé a főúton, olyan kincsek mellett haladok el, amelyekért Magyarországon egy kisebb vagyont kérnének el a lakberendezési áruházakban. Újszerű állapotban lévő bőrkanapék, IKEA-s asztalok és polcok, megunt szekrénysorok árválkodnak a lépcsőházak előtt vagy a kukák mellett, amelyekre a dánok már nem tartanak igényt. Így történt, hogy szereztem már teljesen ingyen lézernyomtatót az egyetemi csoporttársamnak, szőnyeget az albérletem nappalijába, sőt, szert tettem egy tökéletesen működő melegszendvics sütőre is. Így már értem, hogy a legtöbb dán internetes albérlet- és szobakereső miért hirdeti – az amúgy a budapesti bérleti árakhoz képest hat-hétszeres áron – bútorozatlanul az ingatlanokat. Most hogy itt vagyok, már bátran bevállalnám, hogy legközelebb egy bútorozatlan albérletbe költözzek, hiszen egy hónapon belül valószínűleg gond nélkül be tudnám rendezni az egész lakást.

Vasárnap délelőtti bolhapiac – a szó nyugat-európai értelmében

Személyes kedvencem a város főterén – a téli hónapok kivételével – havonta megrendezett vasárnapi bolhapiac, a ForeningenFlagstang, ahova a dánok mindent kipakolnak, aminek már nincs helye otthon a szekrényükben, még akkor is, ha azt a valamit sosem használták és kitűnő állapotban van. Teljesen véletlenül keveredtem a szeptemberi piacra, így alig hittem a szememnek, hogy eredeti bőrkabátokat 20-30 koronáért (800-1200 HUF-ért) árulnak az utcán. Gagyiból és kacatból kevés akadt, helyette igazi kincseket találtam azon a vasárnap délelőttön: egy kötött pulóvert, egy őszi bőrdzsekit, és egy – a biciklis életmódhoz nélkülözhetetlen – hátitáskát, dizájner kivitelezésben. Mindezt átszámítva összesen 3500 HUF-ért.

IMG_20130917_185010

Én, a „bringatolvaj”

Életemben nem láttam még annyi biciklit egy helyen, mint Aarhusban. Biciklik a bokorban, biciklik az út mentén, biciklik a buszmegállókban. Ha egy dánnak defektes lesz a biciklije, vagy éppen csak túl ittas ahhoz, hogy éjszaka biciklivel hazaguruljon, sokszor egyszerűen csak otthagyja a járművet az út közepén. Így a város tele van szebb napokat megélt, magára hagyott kétkerekűekkel. Hogyan lehet ebből üzleti lehetőséget kovácsolni? A városi legenda úgy tartja, hogy ha egy lezáratlan, elhagyatottnak tűnő biciklire sárga szalagot kötsz, akkor két nap elteltével szabadon elviheted a talált bringát.

A környezettudatos csóró

Az eddig felsoroltakon kívül Dániában az üvegvisszaváltás is egy olyan tevékenység, amelyben komoly üzleti lehetőségek rejlenek. Sörösüvegek és műanyagflakonok egyaránt visszaválthatók, és mivel egy másfél literes kólás üveg 120 HUF-ot ér, ezért hosszú távon igencsak megéri környezettudatosnak lenni, mert hetente egy-egy vacsorát simán finanszírozni lehet az összegyűjtött flakonok árából. Egész iparág szerveződött már az üvegvisszaváltó bizniszre: apuka és kisfia járkál péntek este a söröző egyetemisták között, talicskába gyűjtve az üres dobozokat, de néhány kínai már az asztalunkhoz is odajött egy szabadtéri rendezvényen, és a koncert alatt módszeresen lepakolta az összes üveget az asztalunkról, amit aztán a kocsija már-már zsúfolásig megtelt csomagtartójába vitt.

Ez a biznisz azonban speciális szakértelmet igényel, mert kiderült, hogy a dánok olyan értelemben szelektíven környezettudatosak, hogy csak azokat a flakonokat váltják vissza pénzért, amelyeken rajta van a kis jel, ami igazolja, hogy az adott flakont Dániában gyártották. Ez a fontos részlet sajnos csak azután derült ki számomra, miután egyik délután a barátommal nyakunkba vettük a várost, és kocogás közben lelkesen megtisztítottuk a parkot háromszatyornyi sörös és kólás flakontól. Majd a visszaváltóhelyen nagyot néztünk, mikor a több ezer forintosra becsült bevétel helyett mindössze 200 HUF lett a munkánk gyümölcse, ugyanis sikerült olyan flakonokat összegyűjtenünk, amelyeket nem Dániában gyártottak…

Ingyen korcsolya és uszodajegy a városházán

Aki ennél kifinomultabb megtakarítási tippekre vágyik, annak jó hír, hogy az aarhusi városházán ingyenes üdvözlőcsomagok várják az újonnan a városba költözötteket, amelyek 6 ingyenes jegyet tartalmaznak a városban található legkülönbözőbb látnivalók és sportlétesítmények kipróbálására. Az persze senkinek nem tűnik fel, ha véletlenül kétszer állsz sorba ezért az üdvözlőcsomagért, így akár egész télen ingyen korcsolyázhatsz, használhatod a városi uszodát, de Skandinávia egyik legnagyobb szabadtéri falumúzeumának, a Den GamleBy-nek az utcáin is díjmentesen fotózkodhatsz.

Mindezeken kívül Aarhusban egyébként is nehéz olyan közösségi vagy nyilvános intézményt találni, ahol ne botlanál bele valami ingyenes cuccba. Az egyik legnagyobb dániai konditerem-hálózat edzőtermeiben például, ahova én is járok, minden reggel 6.30-kor reggelivel várják a korán kelőket. Emellett a bankfiókokban várakozással töltött percek kellemesebbé tételéhez a legtöbb helyen külön kávé- és forró csoki sarok van kialakítva, de az sem ritka, hogy a ruhaüzletekben, a próbafülkék mellett van elhelyezve egy-egy automata, hogy ihass egy pohár vaníliás tejet vagy meleg kakaót, miközben az üzletben nézelődsz.

Strébernek lenni is megéri

Végezetül, ha egyetemistaként vagy jelen Dániában, akkor a legjobb, amit tehetsz, ha minden egyetemi rendezvényre jó előre regisztrálsz! Állásbörzék, délutáni szemináriumok, panelbeszélgetések mind jöhetnek. Az egyetemeken évközben több állásbörzét/diáknapot is rendeznek, ahol nemcsak diákmunkákról lehet kérdezősködni a kiállítóstandoknál, de rengeteg ingyenes ajánlatra és termékmintára is szert tehetsz, a szendvicskupontól a magenta színben virító bicikliülésen át egészen a hónapokra elegendő ingyenes kontaktlencsevízig. Emellett a faliújságokon hirdetett szemináriumokra és workshopokra is érdemes elmenni, mert amellett, hogy a foglalkozások palettája végtelenül színes, tapasztalatom szerint sosem hagyják étlen-szomjan a diákságot, azaz egy ilyen esemény kávészünetében bőségesen meg lehet uzsonnázni a dán süteményekből, na meg a barna kenyérből készített tonhalas szendvicsekből.

Számításaim szerint az elmúlt hónapban nyitott szemmel járva, ezekkel a trükkökkel százezres nagyságrendű összeget sikerült megtakarítanom. De az igazi nagy áttörés mégis csak az volt, hogy a napokban sikerült munkát találnom kelet-európaiként, dán nyelvtudás nélkül. Ha kíváncsi vagy, hogyan sikerült, olvasd el a következő bejegyzésemet is!

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!