Éljen a legyezőkultúra – avagy ne küzdjünk a jó ellen

A fent látható szépséges, Barcelona jelzéssel díszített legyezőmet nem meglepő módon Barcelonában tettem magamévá. Az ára egészen pontosan 8 euró volt egy különös, kézzel készített áruk boltjában. Mindezt azért osztom meg a kedves olvasóval, mert ahogyan azt megfigyeltem, itthon is hasonló áron lehet nagyon szép legyezőket kapni, azonban nálunk valahogy egyáltalán nincs meg a legyező használatának kultúrája.

Márpedig a nyár közeledtével, az egyre forrósodó időben, különösen a BKV járműveken, metrón, zsúfolt buszon, esetleg hosszabb úton, vonaton életmentő lehet. Legalábbis számomra, ugyanis mindig küzdök a meleggel, elképesztően nehezen bírom. Ezért mióta beszereztem az én csoda legyezőmet, mindig ott lapul a táskámban. Hihetetlen, hogy mennyit segíthet. Az egy dolog, hogy Spanyolországban a vizsgázások közepette is nagyon jó hasznát veszi az ember, miközben majd felfő a feje a három órás vizsgák megírása közepette. A másik legjobban hasznosítható módja azonban pontosan itthon van, a rettenetesen fülledt járműveken.

Mindez nagyon szép és jó is. A gond csupán annyi, hogy nem értem a néha furcsán, netán értetlenül rám szegeződő tekinteteket, mikor vígan előhúzom az én szép legyezőmet és boldog hűsítésbe kezdek vele. Pontosan az ilyen tekintetek miatt merem kijelenteni, hogy nálunk sajnos egyáltalán nincs meg az úgynevezett legyezőkultúra. A legkedvesebb barátnőmet is megleptem Spanyolhonból hazatérvén egy-egy szép, spanyol legyezővel. Az ajándékozás után kicsit csalódottan tapasztaltam, hogy mindannyian sokkal inkább dísznek tekintették, mint használati eszköznek. Egyik kedves barátnőm, miután előkaptam legyezőmet egy metrós utazásunk alkalmával és bemutattam “tudományomat”, valóban meg is kérdezte, hogy ezt tényleg, komolyan használom? Tényleg legyezgetem vele magam? Szóval egyszerűen furcsa.

Leginkább idősebb nénikék kiváltsága, hogy különböző madárkás őskori legyezőkkel hűsölnek és vígan pihegnek a mini fuvallatok alatt, ám az ő kezükből nem is nézi ki soha senki. Őszintén nem értem, hogy miért jobb mindenféle szedett-vedett papírlappal, szórólappal, újsággal vadul kalimpálni izzadó homlokunk előtt. Ami se nem túl szép látvány, se nem túl hasznos, valljuk be. Mivel jóval nagyobb az erőkifejtés nagysága, mint a felkavart levegő mennyisége, így ahelyett, hogy hűsítenénk magunkat, a még nagyobb energiakifejtéstől tovább melegszünk…

Úgyhogy kedves nőtársaim, aki nem bírja a metrók fülledt levegőjét, a buszok zsúfolt, izzasztó levegőtlenségét, ne a táska mélyéről előkapart papír fecnivel küzdjön a forró kín ellen, hanem szerezzen be egy szép legyezőt és utazzon vígan, sőt stílusosan. Elvégre a legyező nem valami banális, értelmetlen célra kitalált haszontalan dolog. Ne küzdjünk a jó ellen! :)

Arról nem is szólva, hogy Európában a 17. századtól a fényűzés egyik eszköze volt, arannyal futtatták, ritka kelmékből készítették. A korabeli nők teljes mértékben kiaknázták a benne rejlő lehetőségeket. Nem csupán frissítésre használták, hanem bevetették flörtölési technikájuk egyik fontos elemeként is. Külön szótára született a legyezőhasználatnak, amelynek útmutatóit betartva a kiválasztott tudtára adhatták titkos üzeneteiket. Példaként néhány árulkodó mozdulat: Lelógatott legyező: “Legyünk barátok”, Szélesre nyitott legyező: “Várj rám”, Ajakra helyezett legyező: “Csókolj meg”, Arc előtt elhúzva: “Szeretlek!”.

Napjainkban Európában már csupán Spanyolország az a hely, ahol a legyezők a mindennapok részei maradtak. A fennmaradó spanyol legyező divat köszönhető többek között a hosszabb forró időszaknak, a híres legyezőtáncoknak, illetve a spanyol hölgyek stílusos nőiességének. Én azt tanácsolom, hogy ha már tengerpartunk nem lehet, legalább a fülledt városi életünkbe hozzunk egy kis Spanyolországot, a stílusos és hasznos legyezőhasználat által. Legyünk igazi nők az izzasztó BKV járatokon is egy szép legyezővel, tűnjünk ki a ronda, gyűrött papírlapokat lóbálók tömegéből.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!