Én elhúztam Balira

Most komolyan, ha igazán érdekel, hogy jutottam Balira, és én igazán, őszintén, kertelés és mindenféle álspiritiszta hablaty nélkül leírom Neked a történetem, fenn áll a veszélye, hogy csalódni fogsz.

Mert van ugye ez az Eat, Pray, Love, meg mindenféle egyéb (szerintem) színvonaltalan iromány, amik igazán igyekeznek minden főzőműsoron edződött háziasszonnyal és életunt tinivel elhitetni, hogy ha abban nem is lehetünk biztosak, hogy a halálon túl van élet, de legalább az életen belül találhatunk valamit, amit még a nagy bölcsek is minőségi létnek titulálnának. És, miért is ne helyezzük ezt egy távoli szigetre, ahol csak kevesen fordulhatnak meg, és azok is zömében csak igen rövidke időre maradnak. És így aztán Baliról mindenki tudván tudja, legalábbis sejti, hogy ez itt kérem maga a földi paradicsom. Pedig Bali sokkal inkább hasonlít egy elmegyógyintézethez. Na, majd kifejtem.

De most komolyan, Balira jönni felér egy öngyilkossági kísérlettel. Első blikkre nehéz eldönteni, hogy elképesztő bátorság, vagy éppen ellenkezőleg, félelmetes nagy gyávaság kell hozzá.  De az, hogy mindez menekülés, az bizonyos. Kiveszed a zsetonjaidat a nagybetűs társasjátékból, utolsó fillérjeiden veszel egy jegyet valahova, nagyon-nagyon messzire és egy kis szabadságot, s időt teremtesz magadnak arra, hogy eldöntsd, akarsz-e még élni, és ha igen hogyan, miként, miből és legfőképpen kivel. Néha, kisebb kérdésekben, vagy könnyebb lelkű és sorsú embereknek elég egy hosszú hétvége, de akkor se kell megijedni, ha egy év ‘terápia’ után sem nagyon jönnek a válaszok.

(fotó: Kotz Laura Zsófia)

(fotó: Kotz Laura Zsófia)

Én azt mondom, és természetesen fenntartom a tévedés jogát, hogy ha már rituálészerűen sírsz reggelente, hogy megkönnyebbülj és semmi kedved felkelni és belekezdeni a napi rutinba, és folyamatosan felteszed magadnak a kérdést, hogy ‘Mi a nagy büdös francot keresek én itt?’, még nincs nagy baj, de ideje elgondolkoznod. Igen, ilyenkor még vissza lehet fordítani a folyamatot. Hogyan? Hát, találsz valami hobbit, pasit, szórakozást, beiratkozol egy főzőtanfolyamra, elkezdesz fotózni, elmész egy asztrológushoz, aki felállítván életed kis egyenletét közli, hogy úgyse lesz neked sose jobb, törődj bele, hogy be vagy zárva a saját kis depressziódba. Ha ezeket végigjátszottad és még mindig szűkölve esel össze a zuhany alatt a sírástól majd’ minden este, már késő, már változtatnod kellett volna.

És aztán – kis szerencsével – jön az a szakasz, mikor a munkahely helyett a reptéren üldögélsz és a felszálló gépeket nézegeted, azt motyogva magadban, a Forrest Gumpból betanult mondatot, hogy ‘Istenem, változtass madárrá, hogy el tudjak repülni innen!’ Na, ekkor már meghoztad a döntést, csak még nem tudsz róla. Aztán nem kell sokat várnod, ha tollad nem is nő, de a megoldás hamarosan érkezik. Persze, mindenkinek más formában. Van, aki ezüst tálcán kapja, másoknak a szemétből kell kikaparniuk, akad olyan, aki tudatos, maga alakítja az eseményeket és van, akit látszólag csak sodornak az élet hullámai. Ha ajánlhatok valamit, vegyél egy képet és tedd a konyhaasztalra, hogy aztán minden nap ráleshess.

(fotó: Kotz Laura Zsófia)

(fotó: Kotz Laura Zsófia)

Nekem egy prospektus segített, amit egy véletlen látogatás során találtam az Indonéz Nagykövetségen. Semmi extra, csak tetszett a borítóképe, hát letettem kies albérletem apró konyhapultjára s valahogy ott felejtődött. Majd egy évig pakolgattam minden portörléskor jobbról, balra és fordítva és közben mindig arra gondoltam, egyszer nekem is lesz ott helyem, igen, ott a zöld rizsföldek és az azúrkék tenger között valahol, félúton. Röviden, így kerültem én némi késlekedés, zavarodottság és totális kilátástalanság után Balira.

A helyre, ahol a csodák nap, mint nap megtalálnak, ahol semmi sem annyira egyszerű, aminek látszik s ahol az Istenek is sírnak néha, de mindennek a célja és miértje egyértelműbb és tisztább, mint a mi kis édes-mocskos Magyarországunkban.

(fotó: Kotz Laura Zsófia)

(fotó: Kotz Laura Zsófia)

És meglátod Te is, ha egyszer majd idejössz, annak ellenére, hogy sosem hittél benne, hogy átléped Európa határait, mert minek, meg miért, meg persze, ott cseng a te füledben is az a fránya, mondat, ami olyan sok közép-kelet európai életet keserített már meg, a ‘nekem ez úgysem sikerül’.

Szóval, ha mindezen felülkerekedtél, szeretettel vár Téged is Bali és bármelyik hely, melyikre választásod esik. Csak el kell dönteni, csak el kell indulni, aztán úgyis lesz majd valahogy. Mert úgy meg sosem volt, hogy valahogy ne lett volna.

(fotó: Kotz Laura Zsófia)

(fotó: Kotz Laura Zsófia)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!