És a Bushstock Fesztiválon jártál már?

Egyike vagyok azon kevés embernek, akik nem szeretik a nyarat. Nem csak azért, mert nem bírom a meleget (még szerencse, hogy Írországba költöztem), hanem, mert az elmúlt három hónapom azzal telt, hogy megpróbáltam négy gyereket legalább 12 órában szórakoztatni, akiknek persze soha semmi nem tetszett. De most, hogy végre itt a szeptember, és újra élvezem, hogy délután háromig csendes a ház, elgondolkodtam, hogy mi volt az idei nyaram legjobb pillanata. Igaz, az elmúlt három hetet otthon töltöttem, de mégis úgy döntöttem, hogy a legemlékezetesebb a londoni hosszú hétvégém volt. Pontosabban az egy napos, gyerekcipőben járó, a brit főváros nyugati részében, Shepherd’s Bush szívében található Bushstock Fesztivál.

Még tavaly novemberben döntöttem el két olasz barátnőmmel, hogy ideje lenne újra összefutnunk és szórakoznunk egyet. Ők imádják Londont, én meg akkor nem tudtam, hogy hasonló érzéseket fogok táplálni a város iránt, de gondoltam, miért is ne? Corkból csak egy óra repülővel Stansted, négy nap szabit kivettem anyukától, és csütörtök este rohantam is a reptérre.

Így utólag visszagondolva, szórakoztató volt az utam: fél órával az indulás előtt sikerült beesnem a reptérre és nem én voltam az utolsó! Egy óra fapados zötykölődés után pedig végre odaértem a szomszéd szigetre.

Szeretek mindent előre megvenni, így előző este foglaltam is buszjegyet a reptérről a Baker streetre, ahova megbeszéltem a találkozót az olasz barátaimmal. Gondoltam, mégiscsak Anglia, itt biztos nem késnek a buszok, rendben lesz minden (az írek híresek arról, hogy sehova sem érnek oda időben), de egy óra várakozás után sem történt semmi, így kezembe vettem az irányítást, és kerestem egy buszsofőrt. “Meglepő” módon a busztársaság egyetlen magyar alkalmazottját sikerült megtalálnom, aki volt olyan kedves, és elvitt a Baker streetre, pedig az ő fuvara nem oda szólt. A mai napig hálás vagyok neki!

Bushstock, we are coming (fotó: Hegedüs Martina)

Bushstock, we are coming
(fotó: Hegedüs Martina)

Éjfélre egy kis Oyster-kártya hadművelet után sikerült is olcsó, de kényelmes hostel szobánkban megpihennünk.

A következő két napot, mint minden jó turista, barangolással töltöttük. Megnéztünk mindent, amit érdemes: Big Ben, Trafalgar square, China Town, Covent Garden, Camden Town, London Bridge, Hyde Park. Következő látogatásom alkalmával ígérem, mélyebben elmerülök majd a londoni kultúrában, de ez az idei kiruccanása már korábban említett eseményről szólt.

Benny (fotó: Hegedüs Martina)

Benny
(fotó: Hegedüs Martina)

A fesztiválról azt kell tudni, hogy a Communion nevű lemezkiadó szervezi (az ő nevükhöz fűződik például Ben Howard vagy a Mumford and Sons) minden év júniusában, négy helyszínen öt perc sétányira egymástól. Nem egy nagy rendezvényre kell gondolni: két pub, egy koncertterem és egy templom (Defectors Weld, The Sindercombe Social, Bush Hall es St. Stephen’s Church) a helyszínek.

A jegyárak is meglepően alacsonyak. Még tavaly novemberben lehetett venni a szuper koránkelő (super earlybird) jegyet 10 fontért, de a helyszínen is hozzájuthattál 30 fontért.

Maga a rendezvény lényege amellett, hogy egy napig az égvilágon semmi gondod ne legyen, az, hogy egyre szélesebb körben megismertessék a helyi zenekarokat, de idén hívtak meg együttest Kaliforniából (Bad Suns) vagy például az egyre híresebb Hoziert Írországból.

(fotó: Hegedüs Martina)

(fotó: Hegedüs Martina)

Én személy szerint a legtöbb időt St. Stephen’s Church-ben töltöttem, kedvenc fellépőim egymás után jöttek sorban, így csak akkor hagytam el a kényelmes helyemet, ha elfogyott a söröm, vagy ha kicsit megéheztem. A lenti videóban például 0:26-tól azt láthatjátok, ahogy éppen sört vásárolok a fesztiválon. Meg egy kis összefoglaló is a buliról.

Az én kedvenc fellépőim ők voltak: Farao, Jack Garrat, Alex Vargas, Amber Run, Rhodes, Hozier, Blaenavon, Luke Sital-Singh, Passport to Stockholm, Farewell J.R, Gengahr.

Buli után, előtt vagy közben (fotó: facebook/Communion)

Buli után, előtt vagy közben
(fotó: facebook/Communion)

Amúgy az egész nap hangulatát talán úgy lehetne a legjobban leírni, mintha egy nagy baráti találkozón vennél részt. Koncert után beszélgethetsz a fellepőkkel, vagy éppen a szervezővel. Nincsenek kordonok vagy biztonsági őrök tíz méterenként, és a nap befejezéseként mindenkivel együtt részt vehetsz az afterpartyn. A lényeg, hogy engedd el magad és élvezd a társaságot.

Szóval, ha szeretsz fesztiválokra járni, de jó a napot egy ágyban befejezni, mert a sátrazásból már kinőttél, és emellett előnyben részesíted a nyugodt, üldögélős koncerteket, akkor jövőre itt a helyed!

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!