Fesztiválok Dániában – világhírű fellépők pár órányi önkéntes munkádért cserébe

6 évnyi lelkes magyarországi fesztiválozás után idén először fordult elő, hogy úgy döntöttem, nem vásárolok karszalagot a SZIGET-re. Ám ez nem jelenti azt, hogy az idei nyaram fesztiválélmény és világhírű zenekarok koncertje nélkül múlt volna el: Dániában maradtam, és olyan fesztiválokon vettem részt ingyenesen, ahol Lana del Rey vagy a The Rolling Stones nagyságú hírességek léptek fel. Miben különbözik egy dán és egy magyar fesztivál? Hogyan működik az önkéntesekre építő, több ezer fiatalnak ingyenes és minőségi szórakozást biztosító skandináv fesztiválmodell?

A májusban zajló koppenhágai karnevál és SPOT Festival után, az igazi dán fesztiválszezont az ország második legnagyobb városában, Aarhusban megrendezett NorthSide Festival indítja június közepén. A 2010-ben induló Northside Festival idénre már 4 napos rendezvénnyé nőtte ki magát, és ezen a nyáron olyan fellépőket vonultatott fel, mint Lana del Rey, a kanadai indie-t játszó Arcade Fire, vagy a SZIGET-en is koncertező Queens of the Stone Age. Amikor az előbb azt írtam, hogy a Northside „Aarhus városában megrendezett”, akkor azt szó szerint értettem: a fesztivál területe pár perces biciklizésre/sétára található a belvárostól, így például a VOLT Fesztiválra jellemző, kellemetlenül hosszú tömegközlekedés nem rondít bele az élménybe.

NorthiSide Festival (fotó: Flickr/Anja Toenning)

NorthiSide Festival
(fotó: Flickr/Anja Toenning)

Én és a NorthSide(fotó: Péterfi Barbi)

Én és a NorthSide
(fotó: Péterfi Barbi)

Igaz, a Northside esetében a belvároshoz való közelségnek praktikus oka van: mivel a fesztivál területén nincsen kemping, ezért nem létezik ottalvós bérlet sem, vagyis mindenkinek, aki az esti buli után aludni is szeretne, vissza kell mennie a városba, de legalábbis elhagynia a fesztivál területét. Aarhusi lakosként én ezt nem éreztem nagy hátránynak, sőt, mivel a zenei programok hajnali 2 körül véget értek, ezért nem a négykézláb-hazamenős reggelekre kell gondolni.

NorthSide Festival(fotó: Flickr/David Andresen)

NorthSide Festival
(fotó: Flickr/David Andresen)

Amikor nem egy tömeg, hanem egy közösség része vagy

A NorthSide a magyarországi top-fesztiválokkal összehasonlítva még kis volumenű fesztiválnak számít: méretre körülbelül fele akkora, mint a soproni VOLT Fesztivál. Azonban ez a szolgáltatások és a zenei repertoár színvonalában egyáltalán nem érződik, illetve pont emiatt van igazi „közösségi”, barátkozós érzése az embernek, amit az évek során óriássá nőtt SZIGET-en mára sokan hiányolnak. Itt még működött az, hogy ha délután a fűben ülve rámosolyogtál egy fiúra, akkor jó eséllyel újra megtaláltad az esti koncert előtt ácsorgó tömegben. Itt még nem tart 30 percig odaérni egyik helyszínről a másikra, és a második nap végére minden sörös pultnál sikerül ismerősbe botlanod.  Itt (még?) nem gagyi alapanyagoktól összetákolt gyorsételeket kínálnak háromszoros áron, hanem organikus alapanyagokból készült szendvicseket és teljes kiőrlésű baguetteket. Ez a könnyed, exkluzív és barátságos érzés az, amit én magyar fesztiválon már nagyon régen nem éreztem.

NorthSide Festival (fotó: Flickr/Stffndk)

NorthSide Festival
(fotó: Flickr/Stffndk)

Teljes fesztiválbérlet 16 órányi önkéntes munkáért cserébe

És akkor mennyibe is kerül egy bérlet vagy egy napijegy a NorthSide-ra? Mivel ez mégiscsak Nyugat-Európa, annak is a tehetősebb fele, ez számszerűsítve azt jelenti, hogy egy napijegy 795 dán koronába (kb. 28 000 HUF), egy bérlet elővételben pedig 1295 dán koronába (kb. 54 000 HUF) került. De itt jön a csavar: nem ismertem olyan fiatalt Aarhusban (magamat is beleértve), aki fizetett volna egy koronát is azért, hogy a NorthSide-on részt vehessen. Hogyan lehetséges ez? Hát úgy, hogy mindenki önkénteskedett. Első hallásra könnyen mondhatja bárki, hogy oké, mi ebben a nagy szám, elvégre a magyar fesztiválokon is dolgoznak önkéntes fiatalok. Dániában azonban jóval többről, egy teljesen más modellről van szó. (Főleg ha tudjuk, hogy a fesztiváloktól függetlenül a dán társadalom 43%-a végez valamilyen önkéntes munkát.) Míg a magyar fesztiválokon leginkább csak ilyen-olyan ismeretségek árán lehet bekerülni egy-egy jobb önkéntes munkakörbe, a NorthSide szinte teljes egészében önkéntesek munkájából működik. A beléptető kapunál álló ellenőrzőktől a szemétszedőkig, a színpadépítőktől a pultosokig, a partyfotósoktól a bankkártya standosokig, a „személyzet” több ezer önkéntes fiatalból verbuválódik, akik fejenként összesen 16 órányi munkájukért cserébe az egész fesztiválra érvényes bérletet, a fesztivál logójával ellátott pólót, a buli területén beváltható kajakupont és kedvezményes alkoholt is kapnak. Ez pedig még jobban erősíti a közösségi feelinget: mikor az egyetemi csoporttársad csatolja fel rád a bejáratnál a karszalagot, az ivócimborád csapolja neked a sört, és a legjobb barátoddal kell szemetet szedned egy koncert után, akkor tényleg úgy érzed, hogy ez az egész most a Tiéd, és nemcsak egy tömeg, de egy közösség része vagy.

NorthSide Festival(fotó: Flickr/Appaz Photography)

NorthSide Festival
(fotó: Flickr/Appaz Photography)

A „dán SZIGET”, azaz a Roskilde Festival

Először is le kell szögezni, hogy a Roskildén már akkor Bob Dylan vagy Ray Charles lépett fel, amikor a SZIGET Fesztiválnak még az ötlete sem létezett. Az 1971-től napjainkig megrendezett, eredetileg hippi összejövetelként indult Roskilde Festival napjainkra Észak-Európa legnagyobb zenei rendezvényévé nőtte ki magát: az elmúlt években már 130-150 ezerre rúgott a látogatók száma. A 4 napos bemelegítést és a 4 tényleges fesztiválnapot összeadva egy hétig tart a móka, minden év június végén/július elején. Adott már itt koncertet az Oasis, a Metallica vagy a Coldplay, az idei évben pedig a The Rolling Stones, az Arctic Monkeys, és Stevie Wonder volt a fellépők között.

Roskilde Festival (fotó: AFP/David Leth Williams)

Roskilde Festival
(fotó: AFP/David Leth Williams)

Önkéntesek, non-profit buliszervezés és pucérmaraton

Érdekes tény, hogy Skandinávia legnagyobb zenei fesztiválját egy non-profit szervezet, a Roskilde Karitatív Egyesület működteti, melynek célja a kultúra, a környezettudatosság és a humanitárius projektek támogatása. Vagyis a Northside-hoz hasonlóan a Roskilde is túlnyomórészt önkéntesek munkája köré épül, így idén már több mint 30 000 önkéntes vett részt a fesztivál lebonyolításában – mindössze 50 főállású alkalmazottal megtámogatva. Ezen felül a Roskilde Alapítvány 2014-től azt a szimpatikus újítást is bevezette, hogy a résztvevő önkéntesek szavazhatnak arról, hogy az adott évben melyik civil szervezeteknek ítéljék oda a fesztivál profitját. Elgondolkodtató, hogy ez az önkéntesekre építő, non-profit elven működő rendszer mennyire messze áll a magyar sajtóban a SZIGET kapcsán unalomig emlegetett „nullszaldós” panaszkodással.

Roskilde Festival (fotó: AFP/Jonas Skovbjerg Fogh)

Roskilde Festival
(fotó: AFP/Jonas Skovbjerg Fogh)

A legizgalmasabbat pedig a végére hagytam: a Roskildén 1999 óta minden évben megtartják a fesztiválkemping körüli meztelen futóversenyt. Ez a szép hagyomány mára annyira népszerűvé vált, hogy a férfi résztvevők nagy száma miatt nekik  már selejtező előfutamokat kell rendezni. Mivel a verseny férfi és női győztese minden évben bérletet nyer a következő évi fesztiválra, ezért nem aggódok, hiszen ha önkéntesnek valamiért nem vennének fel, akkor a pucérmaratonon még mindig lesz esélyem ingyen fesztiválbérletet nyerni.

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!