Foci a trágyadombon túl

Egy bevásárlóközpontban sétáltam, mikor jókora tömegre lettem figyelmes egy elektronikai bolt előtt. Meredten bámultak az üvegen túlra. Micsoda termék lehet, gondoltam, ha ennyien állják körbe. Közelebb mentem, hogy megnézhessem ezt a káprázatot. Egy plazma tévé volt. Csak ezután vettem észre, hogy rajtam kívül mindenki férfi. A szokásos, hétvégi focimeccset közvetítették a sport csatornán.

Az argentin fociőrületről képet ad ez a reklám:

http://www.youtube.com/watch?v=Z5TKYTGaix4

Argentínában ezernyi focicsapat létezik, de történelmileg ezek közül öt emelkedik ki: a Boca Juniors, a River Plate, a San Lorenzo, a Racing és az Independiente. Ha ezek a csapatok mérkőznek egymással, akkor a meccset clásicónak hívják, és borítékolható a hatalmas érdeklődés, valamint pár sérülés a szurkolói szektorban. Azonban ezek között van két csapat, melyek ha megmérkőznek egymással, a meccset szerényen superclásicónak hívják. Ezek a Boca Juniors és a River Plate. Minden, ami egy clásico meccsen történik a lelátón, az itt hatványozódik. A két csapatnak hatalmas a szurkolótábora, és olyan, mintha az ország két részre oszlana attól függően, hogy ki kinek szurkol. Érdekesség, hogy míg a Boca Juniors nemzetközi sikerei miatt külföldön sokkal ismertebb, addig Argentínában a River a népszerűbb annak belföldi győzelmei miatt.

Ennek az erőfitogtatásnak történelmi hagyománya van, hiszen mind a Bocát, mind a Rivert a 20. század első éveiben alapították olasz bevándorlók egymástól egy kőhajításnyira, a Boca kikötőjében.

A trágyapakolók vesztes meccse

Az 1901-ben megalakult River Plate nevét arról a dokkról kapta, ahonnan a munkások egyszer ellógtak, hogy rúghassák a bőrt. A dokk neve River Plate volt, mely a főváros mellett hömpölygő La Plata folyó angol névváltozata. A csapat később megnyert magának két milliomos támogatót. Az ő segítségükkel a klub átköltözött Buenos Aires egyik előkelőbb negyedébe, ahol később felhúzták a  65.000 személy befogadására alkalmas Antonio Vespucio Liberti névre hallgató stadiont.  Ettől kezdve hívják a csapatot a milliomosoknak, melyet ma is büszkén viselnek.

A Boca Juniors csapatát öt olasz bevándorló alapította 1905-ben, szintén a Boca negyedben. A csapat beceneve nem olyan imponáló, mint a Riveré, de a szurkolók ma már büszkék a trágyapakoló jelzőre, mely megtisztelő nevet a kikötőben dolgozó lótrágyát lapátolók után kapta. És bár lovak ma már nincsenek, a Bocát határoló, meglehetősen orrfacsaró Riachuelo folyó máig gondoskodik a kellemetlen illatokról. Ezt ismerősöm is egyből megjegyezte a parton sétálva, hogy a bűz valóban rettenetes. A Boca stadionja, a La Bombonera szerényebb, mindössze 45.000 ember befogadására alkalmas, becenevét pedig bonbon formájáról kapta.

A két csapat mezének is érdekes a története. A Rivernek sokáig fehér volt a meze, azonban egyik meccsén egy szintén fehérben játszó csapattal került össze. Hogy meg tudják egymást különböztetni, a River játékosai piros szalagot dobtak át a vállukon, és azóta ez a csapat meze. A Boca csapata egy kreatívabb megoldást választott, ugyanis mikor összekerült a két rózsaszínben játszó csapat megegyeztek, hogy aki veszít, az a meccs végén kimegy a kikötőbe, és az elsőnek befutó hajó zászlajának színét fogja átvenni. A Boca veszített, az elsőnek befutó hajó pedig svéd volt, így a csapat színe azóta a kék és arany.

boca2

A felelőtlen ígéret

Amikor foci fanatikus ismerősöm jött meglátogatni Argentínába, magától értetődő volt, hogy kimegyünk valamelyikük meccsére. Laci bakancslistáján első helyet foglalt el egy River meccs, míg a szerintem látványosabb Iguazu vízesés nála valahol a lap alján volt található. Ezek után lazán ígéretet tettem a kívánt meccsjegyek beszerzésére, arra azonban nem számítottam, hogy mennyire nehéz lesz az ígéretemet betartani. Egy első osztályú meccsre jegyet kapni szinte lehetetlen, ugyanis a helyeket a regisztrált klubtagok között osztják ki első körben, és a megmaradt pár jegyért pedig már előző éjjel sátrat kell verni a jegypénztár előtt. Ha jegyet szeretnénk szerezni egy ilyen meccsre, akkor a következő megoldások vannak: vagy ismerünk egy klubtagot, akinek a neve alatt jutányos áron juthatunk jegyhez, vagy a meccs előtt három nappal kiálljuk a jegypénztár előtti sort a maradék jegyekért, vagy online jegyirodán keresztül foglalunk kétszeres áron, vagy a meccs napján vesszük meg feketén a jegyeket, szintén legalább kétszeres áron. Mi a River Plate – Velez meccsét választottuk, ami még csak nem is clásico, azonban egy jegy így is 300-400 peso (15-20.000 forint) körül mozog. Ezért a jegyirodák és feketén árulók kétszeres, horribilis ajánlatai kiestek a körből. Egy kevésbé fanatikus turistának, mint nekem, pedig nem sok az esélye a jegypénztári tülekedésben, az olasz virtusú argentinok ellen, győztesen jeggyel a kézben, élve ki kerülni a sorból.

Úgyhogy egy hónappal a meccs előtt nekiálltam klubtagokat keresni. A rivalizálás a pályán kívül is hatalmas a csapatok között. Naívan egyik helyi munkatársamat kérdeztem, hogy ismer-e River klubtagot. Hatalmasra kerekedett szemmel, felháborodva közölte, hogy ha ki merek menni egy River meccsre, többet szóba sem áll velem. Boca szurkoló volt. Ilyen, és hasonló akadályok leküzdése után végül sikerült River tagot szereznem, aki be is vállalta, hogy lefoglal nekünk három jegyet, viszont csak a meccs előtt három nappal tudja megerősíteni a foglalást attól függően, hogy mennyi jegyet dobnak ki. Telt-múlt az idő, Lacival több ezer kilométer távolságból tűkön ültünk, hogy lesz-e jegy. A nagy várakozásban azért hallottam olyan rémtörténeteket, hogy nagyon nehéz jegyet szerezni most a Riverre, mert jól áll a bajnokságban, hogy az argentinok szeretnek ígérgetni, de nem tartják be, vagy hogy az én Riveres emberem a meccs előtt már nem lesz az országban, talán el is felejti lefoglalni a jegyeket. Végül a meccs előtt két nappal megcsörrent a telefon, van jegy, mehetünk érte. Nagy kő esett le a szívemről!

Ezután már csak a hivatalos River Plate mez beszerzése volt a feladat a meccs napján, majd mi is beálltunk a nagy Antonio Vespucio Liberti stadion felé hömpölygő tömegbe egyen mezünkkel, hogy élőben láthassunk egy igazi argentin meccset, és hogy bevásárlóközpontok plazmatévéjén mosolyoghassunk vissza szerte Argentínában.

river

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!