Globstopper: így csináltam karriert egy világcégnél

Kanadából Németországba vezet a Globstopper útja. Egy héttel ezelőtt Bruno, a montreáli medve intézett kihívást Kovács Pé felé, ami így szólt: “Valóban nem a ruha teszi az embert?  Hogyan lehet magyarként eljutni egy világcég központjába munkatársnak? igaz, hogy minden Kínában készül, ugyanolyan minőségben, csak a címkéket cserélgetik?  Írd meg kérlek a legviccesebb történetedet, ami a munkád során ért. Ha nem sikerülne időben megírnod a szösszenetet, akkor zálogként öltözz fel teljes Borussia Dortmund focista szerelésbe, ahogy kell: cipő, sportszár, mez, gatya, stb. A LEGNAGYOBB MÉRETBEN és erről kérünk egy fotót.” Fotó ismét nincs, van helyette azonban egy remek kis írás Pétől.

Kérjétek meg anyukámat, hogy jellemeze a kislányát 8, 18 és 28 éves korában és valószínűleg a következőket fogjátok hallani: a 8 éves Pének semmi másra nem volt szüksége, mint papírra, ceruzára és néhány divatmagazinra, hogy ötletet merítsen a rajzoláshoz. A 18 éves rövidre vágatta a haját, folyamatosan egy focilabdát cipelt magával és fejből tudta a Real Madrid kezdő tizenegyét. A 28 éves pedig valahol ennek a kettőnek a keverékéből eladta a lelkét egy macskának.

Mostanában (fotó: Kovács Pé)

Mostanában
(fotó: Kovács Pé)

Valószínűleg a sport-, és a divat iránti elkötelezettségem csillogott a szememben, amikor három évvel ezelőtt a magyar irodába kerültem merchandiserként. Ugye ismeritek azt az érzést, amikor beléptek egy idegen helyre és úgy érzitek, megérkeztetek, hiszen mindig is ide vágytatok? Éppen így történt ez velem is 2012 márciusában és onnantól éltem-haltam az egészért. Mindenről mindent tudni akartam, így rengeteg időt és energiát fektettem a munkámba… mígnem nyolc hónap után közölték velem, hogy megszűnik a pozícióm Magyarországon. Bumm.

A kezdeti elkeseredettség után 2013 januárjában végül összepakoltam a cuccaimat és Prágába költöztem, ahol én lettem a felelős a kelet-európai textilkollekció összeállításáért. De ahogy általában nem bírok megmaradni a fenekemen, már jóval ez előtt a headquarterről álmodoztam… ami aztán egyre fenyegetőbb távolságba került. Végül nem egészen egy évvel Prágába költözésem fényes évfordulója előtt megkaptam egy állást az európai beszerzési csapatban, így azzal a lendülettel álltam is tovább. Három év és három különböző ország után úgy érzem, megérkeztem egy olyan helyre, ahol a napi stresszadag ellenére még mindig lenyűgöznek a cipők, a textilminták, ahogy az is, hogy látom, mi lesz egy év múlva a divat, vagy, hogy Balotelli holnap milyen cipőt visel. És sajnos nincs receptem rá, hogyan jutottam el ide. Talán csak annyi, hogy amióta az eszemet tudom, erre vágytam és ez vitt előre. Nem erőfeszítés, inkább egyfajta hobbi a munkám. A jelenlegi pozíciómban betekintés nyerek mind a textil, a cipő és a kiegészítők teljes piacra kerülési folyamatába. Látom, hogyan kel életre és változik egy termék, amíg eljut a boltokba, hogyan kerülnek kiválasztásra a szezonális színek vagy éppen a csapatom milyen szempontok alapján dönti el, hogy mi kerüljön az európai piacra. Szörnyen izgalmas!

(fotó: Kovács Pé)

(fotó: Kovács Pé)

És hogy szerintem tényleg nem a ruha teszi az embert? Dehogynem! Az első benyomás, amit keltesz az emberekben, a megjelenésedből fakad. A ruháiddal, a cipőddel, a színeiddel reprezentálod magad, velük mondod el szavak nélkül, ki is vagy. Bár a textil az igazi szerelmem, mindig az emberek cipőjét nézem először, hiszen a színe, az ápoltsága, a stílusa mindent elmond róluk. (Ha pedig egyet kéne választanom, ami leginkább kifejez engem, valószínűleg azt az Animal Slipstreamet választanám, ami tavaly ősszel megbotránkoztatta az embereket…).

(fotó: Kovács Pé)

(fotó: Kovács Pé)

Arról pedig sajnos nem nyilatkozhatok, hogy a pipát vajon tényleg macskára cserélik-e Kínában, a választ a fantáziátokra bízom ;)

A legviccesebb sztorimhoz annyit tudnotok kell, hogy úgy kerültem Németországba, hogy egy pohár vizet sem tudok kérni németül. Még a prágai irodában dolgoztam, amikor az új főnökömmel egy meetingre kellett jönnünk Herzogenaurachba. Neki az volt az első útja, ő vezetett és teljesen a navigációra voltunk hagyatkozva, mivel nekem az egyik leggyengébb pontom a tájékozódás. A navi szerint már nagyon közel voltunk Herzoghoz, de azért a főnököm engem is megkérdezett: „Ismerős a környék, jó helyen járunk?”. Ebben a pillanatban megláttam az Ausfahrt (Kijárat) táblát az autópálya szélén és nagyon megörültem, hiszen ezt a táblát minden korábbi utazásom alkalmával is láttam. Így természetesen meg voltam győződve róla, hogy Ausfahrt egy kisváros Herzogenaurach mellett. Hevesen bólogattam, hogy „Igen, hamarosan ott vagyunk”.

A kollégáim a mai napig azzal piszkálnak, hogy ha szabadidőmben kirándulni mennék, tudnak egy közeli kisvárost… Danke.

Végül, de nem utolsó sorban, hadd adjam át a stafétabotot Nádasi Lacinak, mert lenyűgözve olvastam a kalandjait a 66-os útról. Hol ettél, ittál, aludtál a túrád alatt? Megtervezett volt, vagy totál random, csak mentél előre és ott szálltál meg, ameddig éppen aznap elértél? Mi volt a legemlékezetesebb dolog, ami történt veled? Mire gondolsz általában tekerés közben? Izgatottan várom! De ha esetleg nem jönne össze, akkor csak annyi lenne a kérésem, hogy a lenti képet reprodukáld kérlek a Budapest-táblánál, az M7-es kivezető szakaszánál. Pont ugyanez a ruha, pont ugyanez a póz, napjainkban.

(fotó: Nádasi Laci)

(fotó: Nádasi Laci)

Ja, és persze köszönöm a kihívást, kedves Bruno. Pé.

Korábbi Globstopper cikkek:

Globstopper: hogyan készül a hálaadásnapi pulyka? (Hegyes Dóra)

Globstopper: A szőke cigány Mexikóban (Görföl Dorina)

Globstopper: A kínai popkulturális pokol (Csákányi Bálint)

Globstopper: A Gyűrűk Ura biznisz vagy szerelem? (Jemmett-Szatmári Lilla)

Globstopper: A medve és a drótszamár (Bruno)

(Még több cikk külföldi munkavállalásról itt: külföldi munkavállalás. Még több cikk Németországról itt: Németország. Még több cikk Pétől itt: Kovács Pé.)

(Szívesen olvasnál, beszélgetnél még Németországról? Csatlakozz a Globspot – Magyarok Németországban csoporthoz!)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!