Hogyan indulj neki a világnak? – 1. rész (irány Szingapúr)

Manapság, meg van az a lehetőség, ami az előttünk lévő generációnak nem adatott meg, nevezetesen, hogy a világ bármely pontjára eljuthatunk, ha akarunk és a terveink megvalósításában maximum pénztárcánk szab határt. Szóval ilyen körülmények között, kevés húszonéves nem játszott már el legalább egyszer a gondolattal, hogy milyen lenne egy kicsit Londonban, New Yorkban, vagy, hogy egzotikusabb területekre is merészkedjünk, mondjuk Malajziában vagy Buenos Airesben élni.

Viszont sokszor visszariadunk az ismeretlentől, a távolságtól, a lehetőségek képzelt hiányától, vagy a fejünkben lévő korlátok miatt valamiért kivitelezhetetlennek tűnik a dolog.  Pedig nem mindig az, sőt, legtöbbször nem az. Most abban szeretnék egy kis segítséget adni, hogy ha messzire vágysz, hogyan kezdj neki a lehetőségek felkutatásának, hogyan láss meg olyan kapukat, amik nem feltétlenül vannak az orrod előtt, de azért ott vannak megbújva.

Mivel én főleg egyetemi keretek között mozogtam eddig, így nagyrészt ezekben tudok hasznos tippeket adni. De persze az utazások  és tervezések alatt rengeteg más típusú lehetőséggel találkoztam, amiket aztán nem használtam ki ( munkalehetőségek, ösztöndíj,  vagy önkéntes programok, stb.… sok minden szembejött )  és beképzeltség nélkül állíthatom, hogy elég profi rálátásom alakult ki arról, hogyan találja meg a boldogulásához az ember a kereteket a világ bármely országában. Most csak egy példát szeretnék kiemelni, ami nekem bevált.

Ha kicsit távolabbi országokba kacsingatsz és nem csak Európán belül mozognál (arra a legkézenfekvőbb az Erasmus program, amit senkinek nem kell bemutatni), akkor tudom ajánlani, hogy kutasd fel az egyetemed „ kétoldalú partnerkapcsolatait”. Ezek olyan szerződések, amiket az egyetemed kötött külföldi egyetemekkel és ezeken a helyeken te ingyen tanulhatsz cserediákként. Az ELTE – nek kb. 150 ilyen partner egyeteme van, ahova bármely ELTE-s hallgató elvileg mehetne csereprogramra.

Ezt a hosszú listát azonban jól „elrejtve” őrzik, mint valami titkos kincset, és (szerintem) kevesen tudnak róla.  Az egyetlen hely, ahol nekem szembejött ez a lehetőség, az ELTE honlapjának egyik almenüje és csodálkozva tekintettem a kínálat bőségére Ázsia, Amerika és Európa szerte, ahova mehetnék csereprogramra.  Amúgy ez nem titok, minden felsőoktatási intézménynek számos ilyen szerződése van, és általában úgy működik ez a rendszer, hogy meghirdetik ezeket a lehetőségeket minden évben és lehet rájuk pályázni, majd a legjobb jelentkező mehet.

Ha jól tudom itthon is van jó pár egyetem ahol ennek nagyobb visszhangot adnak. Én mikor 3 éve foglalkoztam ezzel a dologgal mélyrehatóbban, azt az információt kaptam az ELTE nemzetközi osztályán, hogy néhány hónapon belül tervezik átalakítani ezt a rendszert úgy, hogy nagyobb nyilvánosságot kapjon és lehessen ezekre a helyekre végre pályázni. Így majd lesz kiválasztási procedúra, meg minden.  Nem tudom azóta hogy áll ez a dolog, én nem találkoztam ezekkel a meghirdetésekkel, szóval azt ajánlom, hogy mindenki magának böngéssze ki szépen, ami tetszik a következő honlapon és ne restellje  megkeresni a megfelelő személyt, aki ezzel hivatott foglalkozni és jelentkezzen nála. Itt lesz a lista: :)

Ha megkerested a delikvens személyt és nem rázott le, vagy nem irányított át 3 másik irodába, akkor csak annyi a teendő, hogy az itthoni nemzetközi osztály írjon egy emailt a külföldi egyetemnek, hogy szeretnél hozzájuk menni a jövőben, és megkéri őket, hogy fogadjanak. Ennyi az ő dolguk, ezek után már nálad a labda, te intézed a külföldi egyetemmel a továbbiakat.  Remélhetőleg nem gördítenek akadályt az utadba itthon, és megírják az emailt.  Nekem  viszonylag segítőkészek voltak az ELTE-n és megszervezték, hogy mehessek. (mindez kb. 2 egyszerű email váltásba került, tényleg nem kell semmi bonyolult dolgokra gondolni.) A részleteket már én intéztem magamnak.  Tényleg járható ez az út, csak sokszor nem is tudunk róla, hogy létezik.

A következő eset egy kedves ismerősömmel esett meg. A lány írt az egyik nevesebb külföldi egyetemnek, hogy oda szeretne menni hozzájuk tanulni csereprogramra, mit tudnának ajánlani neki. Mire a külföldi egyetem visszaírt, hogy de hát nekünk partner szerződésünk van a te egyetemeddel, akkor jöhetsz, amikor akarsz, hogy- hogy nem tudsz te erről? El lehet képzelni, hogy szegény eléggé meglepődött, kicsit hülyén érezve magát, főleg, hogy arról sem tudott, vannak ilyen szerződések. Ki is jutott szépen arra az egyetemre ahova szeretett volna, bár ő vissza sem jött onnan. :)

Én Szingapúrba jutottam el ilyen formában a partnerkapcsolat fennállása óta, az ELTE történetében elsőként, ami miatt kint kitüntetett figyelemmel és segítőkészséggel álltak hozzám. Sok nyugat-európai és amerikai cserediák között egy magyar diák kuriózum volt.  Az egyetemről és az ottani viszonyokról majd későbbi posztokban tervezem, hogy írok, most csak annyit jegyeznék meg, hogy hatalmas élmény volt a világ „legélhetőbb városában” eltölteni egy szemesztert Ázsia egyik legelismertebb és legszebb egyetemén, hipermodern körülmények között.

A cikk a következő oldalon folytatódik!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!