Hőség, dengue-láz, malária – mi vár ránk Indonéziában?

Nos hát ebben a bejegyzésben, gondoltam sorra vesszük kicsit, hogy elutazásunkkal kapcsolatban még az indulás előtt milyen költségek és problémák merültek fel, illetve hogy kiérkezésünkkor milyenek vártak ránk. Elolvasása tehát nemcsak az előzőhöz és a következőekhez hasonlóan szórakoztató, hanem HASZNOS is lesz mindazok számára, akik hasonló kaliberű expedíciót terveznek.

Kiutazás: Eleinte azzal számoltunk, hogy ez lesz a legkomolyabb tétel, de végül is relatíve ezt úsztuk meg messze a legolcsóbban. A Budapest – Jakarta útvonal vonatkozásában, a repülőn kívül más közlekedési eszköz nem nagyon jön szóba ugyebár… Arra számítottam, hogy a repjegyet fejenként 200 ezer , de legjobb esetben 150 ezer HUF alatt semmiképpen sem ússzuk meg. Igaz eredeti terveinkben még egy kis dubaji kitérővel is kalkuláltunk, hogy meglátogassuk unokatesvérkémet, a szépséges Veronikát, aki akkor épp Dubajban élt és az Emirates légitársaság utaskísérőinek csapatát erősítette. Aztán az Emirates légitársaság jegyárai, plusz a rohadt drága (kb. 30-40 ezer  HUF) dubaji vízum, plusz Veronika legendás szervezőkézsége végül is eltérítettek minket eredeti szándékunktól. Így viszont repülőjegyünket Budapest – Kairó és Kairó – Kuala Lumpur útvonalra végül is az EgyptAir légitársaságnál vásároltuk meg fejenként potom 89 ezer forintért!!! Így még arra is volt lehetőségünk, hogy Kairóban és Kuala Lumpurban (Malajzia fővárosa) freestyleozzunk pár napot. Kuala Lumpurból pedig az Air Asia nevű malajziai illetőségű “fapados” légitársasággal repültünk át Jakartába (fejeként kb. 10ezer forintnak megfelelő összegért). A kiutazást tehát (2008-as árakon) végül is fejenként 100 ezer HUF alatt sikerült kihoznunk, ami legoptimistább korábbi várakozásainkat is felülmúlta.

Kinntartózkodás: A Darmasiswa ösztöndíj anyagi vonatkozásairól, az előző postban nem is írtam! Nos tehát: információink szerint minden darmasiswás arc havi 100 USD-nek megfelelő indonéz rúpiát kap az indonéz államtól. Ez nem hangzik egetrengetően soknak, még akkor sem, ha jól tudjuk, hogy 100 dollár odakint jóval többet ér, mint akár nálunk Magyarországon. Az igazán nagy kérdés az volt, hogy mennyibe lesz a szállásunk. Forrásaink beszámolói alapján végképp nem tudhattuk, mire számítsunk ezen a téren. Bizonyos egyetemek ugyanis ingyen szállást biztosítanak a darmasiswás diákoknak valamilyen vendégházban vagy kollégiumban. Máshol nem szerveznek le semmit, a diákonak kell bérelni lakást valahol az adott városban drága rúpiáért. Ebben az esetben az ösztöndíj legjelentősebb hányada értelemszerűen a lakásbérletre megy el. Ha viszont az egyetem biztosítja a szállást, a havi 100 dolláros díjazás több mint nagyvonalú. Az étel például forrásaink egybehangzó állítása szerint fillérekben kerül még Jakartában is, ami pedig a legdrágább város az egész országban. Lombok pedig annyira olcsó, hogy ott majd nekem fizetnek az őslakosok ha eszem valamit (a szállásunk végül is havi 40 dollárba! Került fejenként, ami nem is a legolcsóbb opció volt, tehát ezen a téren is messze jobban jöttünk ki a buliból mint ahogy azt előzetesen kalkuláltuk).

Útra készen az ismeretlenbe

Betegségek, biztosítás: Igazából ez a legkomolyabb para. Indonéziában az összes ocsmány trópusi betegség fellelhető, sőt az a benyomásom támadt mintha néhány ocsmány trópusi betegség kizárólag Indonéziában lenne fellelhető. Az Indonéziába (és általában Délkelet-Ázsiába) utazóknak ajánlott alap védőoltás csomag (hepatitis A-B, hastífusz, tetanusz) beadásáért az ÁNTSZ Gyáli úti oltóközpontjában 40 ezer csengő magyar forintot gombolnak le a páciensekről, ha pedig a magas sovány szőke doktornőt fogjuk ki, az még bunkózik is velünk egy sort (engem pl. mindenáron rá akart dumálni a teljesen felesleges veszettség elleni védőoltásra is, aztán amikor közöltem, hogy nem kérem, megsértődött).

Vannak aztán olyan betegségek, amelyek ellen Magyarországon nem kapható vakcina, de kint Indonéziában beadatható védőoltás. Hosszabb kint tartózkodás esetén állítólag ajánlott beoltatni magunkat egy nemrégiben felbukkant vírus az ún. japán B encephalitis ellen (járványos agyvelőgyulladás, ha megkapod 50% esélyed van arra, hogy kimurdálsz, ennél is nagyobb, hogy maradandó agykárosodást szenvedsz). A vírust olyan szúnyogok terjesztik, melyek embereket és malacokat csípnek. A megbetegedés kockázata így disznótelepek és rizsföldek környékén a legnagyobb. Ezek közül remélhetőleg a disznótelepekhez nem sok szerencsénk lesz, a rizsföldeket viszont nehezen tudjuk majd elkerülni.

No de ez még csak a bemelegítés. Lombok szigetén állítólag a malária (váltóláz) is előfordul(hat), ami ellen – a közhiedelemmel ellentétben – egyáltalán nem létezik védőoltás. Gyógyszerek vannak a megelőzésére, ezeket azonban hosszú hónapokon át nem ajánlatos szedni, mert szétbasszák a májat. Ezzel együtt Lombokon el lehet kerülni a maláriaszúnyogokat ha az ember nem kommandózik éjszakánként a susnyásban az esősévszak közepén. Egy másik betegséget a Dengue-lázat viszont fényes nappal a városi pocsolyákból kikelő szúnyogok terjesztik. Ez ellen nemcsakhogy védőoltás, de tulajdonképpen gyógyszer sincs. Egyik forrásunk konkrétan el is kapta, de túlélte, úgyhogy mi is bízunk az egyszázalékunkban.

Ha mégis kikapnánk a Dengue-lázat, vagy valami más trópusi meglepetést, a legjobb, ha olyan betegbiztosítással rendelkezünk, amely szükség esetén a Szingapúrba szállításunk költségeit is fedezi (normális kórház állítólag legközelebb ott van). Végül is a biztosítás megkötése bizonyult ily módon a legvastagabb tételnek. Én végül az AXA biztosítót választottam, ők kínálták az egyik legolcsóbb csomagot, de így is egy kövér tízessel drágább volt a buli, mint a repjegy.

Keleti kényelem: A szállás kapcsán a költségvonzatokon túl, valószínűleg néhány idehaza megszokott kényelmi tartozékról is le kell majd mondani. Ezek közül messze a legfenyegetőbbnek az angol wc-k Indonézia területén várható totális hiánya tűnik. Ez majd különösen az előre bekalkulált - a betegségek között éppen ezért fel sem sorolt – szigorú harcifosások idején ad majd okot bosszankodásra. Indonéziában állítólag a melegvíz sem nagyon dívik, bár a trópusokon a hidegvíz is langyos. Ennél nagyobb para a légkondi megléte vagy hiánya. A légkondi a lakásbérleti díjakat meghatározó egyik legfontosab tényező, és nélküle az ország egyes részeinek (pl. konrétan Jakartának) a klímája állítólag elviselhetetlen. (és amikor mindezt írtam még azt sem sejtettem, mi az a mandi: ó naiv optimizmus!)

Kaják. Harcifosás. Amúgy majd meglátjuk milyen. Ja és állítólag hihetetlenül olcsó. (még annál is hihetetlenebbül, viszont elég szar is. De erről majd később, a harcifosást viszont megúsztuk!)

Még csak térkép e táj

Társaság: A jelentkezők névsorának átböngészése után úgy tűnt, hogy a darmasiswa ösztöndíjasok legnagyobb része – nem túl meglepő módon – távol-keleti országokból érkezik, úgymint: Kína, Japán, Thaiföld, Fülöp-szigetek. Ami ennél jóval meglepőbb, hogy létszámukat tekintve jelentős csoportot alkotnak a fekete-afrikaiak, ők főleg olyan jelentősebb muszlim népességű országokból érkeznek, mint Nigéria, Tanzánia, Elefántcsontpart. Mint ahogy már említettem, az európaiak közül a legnépesebb kontingenst a magyarok képezik. Bár kishazánk fiainak és lányainak külföldön egymás iránt tanúsított legendás – és már általam is sajnos megtapasztalt – taplóságából kiindulva ez nem biztos, hogy annyira jó hír. Na, majd meglátjuk. Nyugat-Európából amúgy nem túl sokan jönnek, viszont lesz még jópár diák az USA-ból, Latin-Amerikából és Ausztráliából. Amúgy mindez inkább csak statisztikai szempontból érdekes, mivel az egész társaság csak az első jakartai felkészítő hét alatt lesz így együtt. Utána már végül is az számít, hogy kikkel kerülsz egy egyetemre. Mi még egyelőre azt sem tudjuk biztosan, melyik egyetemen leszünk, úgyhogy erről majd akkor. (Na, hát ezt aztán kikaptuk, elég keményen, a legendás magyar összetartásban ezúttal sem kellett csalódnunk ;-) )

Helyi arcok: Erről is végletesen eltérő véleményeket hallottunk forrásainktól. Volt, akinek az indonézek nem lopták be túlságosan magukat a szívébe. Másvalaki szerint viszont annyira jófejek, hogy majd egyből “medencés kertipartikat szerveznek a tiszteletünkre, ahova beszervezik a legjobb p*nákat”. Hát így legyen! (aztán tényleg eljutottunk indonéz kertipartikba is, melyek életreszóló kultúrantropológiai tanulságokkal szolgáltak).

A magam számára is elég tréfás és tanulságos volt most utólag még egyszer végigolvasni ezt az előzetes kis számvetést. Nem mintha azt mondhatnám, hogy bármelyik aggodalmunk vagy előzetes várakozásunk teljességgel alaptalannak bizonyult volna. De persze aztán végül mégis minden másképp volt para, mint ahogy azt vártuk. Hogy hogyan, az kiderül a következő bejegyzésekből ;-)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!