Így élnek svájciék – csak az munkanélküli, aki nem akar dolgozni

…az a véleményem, hogy az országról, ahova „bepofátlankodtál” vagy jót, vagy semmit…ez a véleményem, de sajnos gyakran meghazudtolom önmagam…mindenesetre első cikkemben a korábban említett „jó”-ról és „egyszerű”-ről fogok írni. Először azokat a kérdéseket fogom feszegetni, amik Magyarországon mostanság a legfontosabbak. Lássuk…

 

  1. Munka, munkahely, munkatárs, munkanélküliség, és az a bizonyos…

Ha van olyan ország, amelyikre igaz a mondás: „Itt csak az munkanélküli, aki nem akar dolgozni”, akkor jelentem, Svájc az. Aki itt nem dolgozik, az nem akart, nem akar és nem is fog akarni

(…elnézést, de a magyartalanságot megkívánta a szöveg…)

Itt szinte esélyt sem adnak neked, hogy munkanélküli maradhass. Milyen galádság… Válhatsz munkanélkülivé, két hónap után aztán meg is sajnálnak rendesen, és igen megtámogatnak. Na de nem csak anyagilag, nehogy azt hidd…Foglalkoznak veled! Tanácsokat adnak, tanfolyamra íratnak be, sőt mi több, állásinterjúkra küldenek addig-addig, míg végül beadod a derekad, és munkába állsz. Ekkor aztán ismét bekerülsz abba a csekély 97%-ba, akik rendelkeznek munkaszerződéssel, és folytathatod további dolgos hétköznapjaidat. Hogy mire számíthatsz? Nem fogom magam tapasztalt, vén rókaként beállítani. Ez az első munkahelyem itt az au-pairkedést leszámítva, és Magyarországon sem voltam soha teljes munkaidős foglalkoztatott. Azt viszont tudom, hogy a menedzsment napjai itt alapvetően nem azzal telnek, hogy kiskapukat keressenek, adót csaljanak stb. (tisztelet a kivételnek itt is, ott is), mert egész egyszerűen nincsenek rászorulva.

„Uszlenderként” (=Ausländer = külföldi) tudnod kell, hogy viszonylag behatároltak a lehetőségeid, vagy másképpen fogalmazva: igen ügyesen kell forgatnod, fordítanod, előadnod a tudásodat ahhoz, hogy a megfelelő (vagy általad annak ítélt) állást megkapd. Svájcba ne gyere azzal, hogy „angol-német perfekt vagyok vazze”, mert a következő kérdés az lesz, hogy „igen kérem, na de milyen idegen nyelvet beszél?” (Kitérő: hotelünk egyik portugál takarítónője egyem meg a szívét az anyanyelvén kívül beszél spanyolul, olaszul, franciául és németül is…lehet, hogy a nyelvtana nem tökéletes, sőt talán egy szót sem tudna leírni németül, de mikor hallottad Bözsi nénit öt nemzet fiaival pletyózni a kispadon? )

Ezzel rá is térnék a munkatársakra. Tapasztalat híján itt is a hotelre hivatkozom. A nemzetiségi leltár a következő: svájci 6db, portugál 4db, német 3db, etióp 2 db, osztrák 1 db, magyar 1 db (hamarosan kettő :) ). Szóval az összetétel elég sokszínűnek mondható. Ez a gasztronómiai és turisztikai iparágra Svájcban abszolút jellemző, és szerintem azzal sincs semmi baj, hogy „…mert a sajtosok(=svájciak) ezeket a munkákat nem csinálják meg…”, mert különben nem lenne szükség az uszlenderekre, akik egyébként jelenleg ca. 22%-át képviselik az ország lakosságának. Igen huszonkettő, nem elírás.

A munka? Dolgozni kell, bármilyen hihetetlen…de szerintem az ember lánya szívesebben dolgozik, ha tudja, hogy érdemes. Ehhez ennyit tudok hozzászólni.

…és az a bizonyos…hogy jól lehet-e keresni Svájcban? Persze. Hazudik, aki azt mondja, hogy nem. Akit érdekel, nézzen utána, de annak is, hogy mennyit kell költeni. Az, hogy itt még a „kötelezően elköltött” pénzed után is lesz-e tartalékod, csak rajtad múlik, de a lehetőséged meg van rá. Szóval pénzt gyűjteni, ha akar az ember, és van hozzá affinitása, na azt lehet Svájcban. Próba szerencse…!?!

folyt.köv.

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!