Intimitás helyett romantika – párkapcsolatok koreai módra

A kultúrákon átívelő szerelem egy olyan téma, amivel kapcsolatban nagyon nehéz bármit is írni. Hiszen a szerelemben nem léteznek törvényszerűségek, általánosságok, csak egyének és egyéni történetek vannak, nem számít az sem, hogy a párunk éppen külföldi, vagy a honfitársunk. Számomra természetes, hogy a férjem a férjem, és bármilyen furcsán hangzik is, ritkán gondolok arra, hogy ő meg én nem egy nemzethez tartozunk, vagy nem egyezik az anyanyelvünk.

Bármit is mondanék a kapcsolatunkról, abból csak minket, mint egyéneket ismerhetnétek meg, de semmiképpen sem tudhatnátok meg azt, hogy „milyen a szerelem/házasság egy koreaival”.

Az én férjemmel mondjuk ilyen, de egy másik koreai férfival mondjuk teljesen más lenne… ahogy neki is teljesen más lenne egy másik magyar nővel.

Amiről tudok mesélni, azok az eltérő társadalmi szokások a randizással, együttjárással, házassággal kapcsolatban.

A koreai társadalom nagyon családcentrikus, és nem nagyon vesznek tudomást az egyedülállók fogalmáról. Az embernek az élete minden egyes szakaszában illik tartoznia valahova; egy családba – legalább látszólag. Amíg nincs párja, addig a szüleihez tartozik, általában együtt is laknak, így egyáltalán nincs pl. az a csajozós/pasizós független élet, amiknek az olyan sorozatok, mint a Jóbarátok állítanak portrét. Pl. ilyen sorozatok sincsenek, a Jóbarátok se ment a tv-ben, nem is ismeri szinte senki.

A másik dolog, ami nagyon meghatározó, hogy még manapság is előfordul, hogy a házasságok nem igazi szerelemből, hanem egyéb megfontolásból születnek – mint említettem, mindenkinek tartoznia kell valahova; akár talál magának párt, akár nem, a családalapítás egy olyan lépcsőfok, amit „rendes ember” nem hagyhat ki az életéből.

Tehát kicsit mások az egyes stációk, nem úgy van, hogy randi – együttjárás – együttélés –házasság – válás, stb. hanem inkább randizgatás-randizgatás-házasság. A randizásnak pedig nagyon merev szabályai vannak, amiket többnyire a koreai nők állítottak fel.

A hosszú udvarlás a divatos, bizony meg kell járni jó néhány drága és romantikus éttermet, vidámparkot, venni kell ékszereket, ruhákat, minél több ajándékot, mert minden egyes hónapban (!) van évfordulója valaminek, és nagyon menő elutazni egy európai útra, mert az szintén nagyon romantikus. Barátnő jelenlétében finoman kell viselkedni, nem szabad káromkodni, szexvicceket mesélni, és természetesen csak romantikus, aranyos és vicces filmeket lehet nézni együtt. Gyakran kell bókolni, és kifejezni a csodálatot a barátnő iránt.

Cserébe a koreai nők mindig nagyon nőiesek, igényesek, vékonyak, egyszóval mutatósak, akikre párjuk méltán büszke lehet, nem számít, hogy ez mennyi önsanyargatásba kerül nekik. És természetesen tiszták és ártatlanok.

Manapság sok koreai nő elvárja a férfitől, hogy mielőtt a házasságra sor kerül, már rendelkezzen munkával, kocsival és lakással is. Ezért szintén manapság sok koreai férfi randizgatás helyett inkább házasságközvetítő irodákhoz fordul, melyek más, dél-ázsiai országokból származó nőket közvetítenek ki nekik, akiknek feltehetően nincsenek ennyire magas elvárásaik.

A párválasztásba többé-kevésbé beleszólhatnak a szülők, ha a kiszemelt valamilyen okból nagyon nem szimpatikus, az esetleg a kapcsolat végét jelentheti, mert nem sok ember szeretné felvállalni a családjával az élete végéig tartó viszálykodást. Külföldiek gyakran nem szoktak túl nyerők lenni a szülőknél, különböző régi hiedelmek, vagy amiatt, mert az illető a társadalomba úgymond bekategorizálhatatlan (Koreában a hierarchia, a rangok nagyon fontosak).

A házasság után a romantika kétségkívül háttérbe szorul, de azért továbbra sem szabad elfeledkezni arról, hogy a nő az nő. Ezért illik időnként kedveskedni a feleségnek vacsorával, ajándékokkal, ahogy a nők is igyekeznek formában tartani magukat minden létező eszközzel.

Kevés nő dolgozik tovább, a hagyományos családmodell, hogy a férfi nagyon sokat dolgozik, a nő pedig otthon gyereket nevel. Néhány férfi nem is szeretne olyan nőt feleségül venni, aki házasság után dolgozni akar. A gyerekvállalás pedig szinte nem is választás kérdése, mert annak, aki nem akar gyereket, nagyon nehéz lesz párt találnia. A magyar férfiakhoz hasonlóan a koreaiak is szeretnek iszogatni, de ők nem a barátokkal, hanem a munkatársakkal, gyakran az amúgy is sokáig tartó munka után ülnek be valahova. Mivel a dolgozók nagy része férfi, ezekben a társaságokban szabad, amit egy nő jelenlétében esetleg nem lehetne. Előfordulnak házasságtörések is, de ezek az esetek ritkán végződnek válással, mert mint mondtam, legalább a valahová tartozás látszatát illik fenntartani, akkor is, ha esetleg európai szemmel nézve a házasfelek már rég egyedülállónak számítanak.

Az is gyakran előfordul, hogy a férfi hosszú éveken át külföldön van, a jobb anyagi lehetőségek miatt, azonban erre mindenki inkább áldozatvállalásként tekint, a gyerek és az egész család jobb jövőjének biztosítása érdekében.

Nagyjából ezek azok a különbségek, amelyeknek a létezése az egyéni dolgoktól függetlenül megfigyelhető.

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!