Japán: utálom/szeretem – 3. rész

Ott fejeztem be, hogy immár hármasban hazatértünk. De három év után megint rám jött a mehetnék, természetesen ismét Japánba. Most a doktorimat jöttem megcsinálni, megint ösztöndíjasként. 2012 áprilisában értünk vissza, Hime akkor 5 éves volt.

Az iskolai év Japánban áprilisban kezdődik. Mivel Himus április közepén érkezett meg, kicsit késve álltunk neki az ovi keresésnek.

De hogy is van ez? Van itt ovi (yochien) és van állami ovi (hoikuen). A magán óvoda drága, minimum 30.000jen (kb. 67.000 forint) havonta, és csak reggel 9-től kb délután 3-ig vannak bent a gyerekek. Ez igazából a nem dolgozó anyukás gyerekek helye. Azt tudni kell, hogy itt a nők általában az esküvő után nem dolgoznak, de legkésőbb a gyerek születése után befejezik a karrierjüket. Bár manapság már egyre többen próbálnak visszatérni a munka világába. De ez megint egy külön téma.

De vissza az óvodához: itt is kötelező az egyenruha és ha kéred, akkor ovibusz megy a gyerekért. Természetesen ezeknek az oviknak is megvan a ranglistája és ugye itt ez fontos. Minél jobb az adott intézmény, elvileg annál jobb lesz majd a gyereknek a későbbiekben.

Az állami ovi (hoikuen) egészen más tészta. Ez a dolgozó szülőkkel vagy a szegénységgel megáldott gyerekek gyűjtőhelye. Ebből adódóan reggel 7-től este 7-ig vannak nyitva. Este 6-tól fizetni kell plusz 500 jent, mert kapnak vacsit. Ez is fizetős, DE! Itt a kaja az amiért mindenki fizet (1900 jen, azaz 4300 forint) és innentől kezdve a tandíj a szülők keresetétől függ. A mi óvodánk ráadásul egy ‘danchi’ közepén van. A danchi egy szociális lakás blokk. Évente kétszer lehet rá jelentkezni és sorsoláson kihúzzák, hogy ki költözhet be. Természetesen mi is – nem japánok – bejelenthetjük igényünket erre a lakásra. Sok külföldi ott lakik mert a bérleti díj 3000 jen (6700 forint). Összehasonlításképpen a mi házunk 3 szoba összkomfortos, 50.000jen (112.000 forint) és ez olcsónak számít. Tehát a danchik környékén nincs nagy vásárló erő.

(fotó: Fáy Bori)

(fotó: Fáy Bori)

Az oviba az önkormányzatnál kell jelentkezni, ahol megmondják, hogy a körzetben melyik intézményben van hely. Hamar találtak is Himének ovit, de amikor elmentünk megnézni, a hideg kirázott minket. Ezért aztán bekönyörögtük magunkat egy másik óvodába. Ide jár egyébként a környéken élő összes külföldi gyerkőc. Gyorsan kiderült, hogy felveszik a gyereket és rövidesen be is mutatták az óvónénijét.

Eljött a nagy nap! Első nap az óvodában. Reggel bevittem Himust. A csoportja (és az egész ovi) tele volt külföldiekkel: indonéz, maláj, kínai, vietnámi, üzbég, kazahsztáni, kenyai és nigériai gyerekek. Szóval a pedagógusok tudták, hogyan kell bánni egy ‘külföldivel’ (mert ugye Hime japán állampolgár, magyar és kanadai szülőkkel). Az első alkalommal csak pár órát volt bent, de a hét végén már egy teljes napot töltött ott. Kicsit zavarta, hogysokszor nem érti, mit akarnak tőle, de megbeszéltük, hogy utánozza a többieket és akkor oké lesz minden.

Az oviban minden gyereken az óvoda nevével ellátott köpeny van. Elvileg azért, hogy ne koszolják össze a ruhájukat. Minden csoportnak különböző színű sapkája van. Ezekre hamarosan Himus rettentő büszke lett. Kaptak ovis táskát is, amiben minden nap viszik a fogkefét, kis poharat, kis törölközőt és azevőpálcikát kis terítőbe csavarva. Elég jól rendre nevelik őket.

Az óvónénik kedvesek, a maguk japános módján. Nincs ölelgetés, puszilgatás, ha eltaknyolnak, de odafigyelés az van. Az én kislányom csoportjában 42 gyerek volt de soha nem éreztem azt, hogy ez sok lett volna.

Egy adott tanévben van egy undokai (sport nap), egy ongakkai (zenei előadás) és egy seikatsu happyokai (fejlődést bemutató előadás). Ezeket egytől egyig rettentően élvezik a gyerekek és a szülők is! És hogy én miért szeretem?

1, Ha megnézitek, akkor ezek a gyerek fejlődésének jó struktúrát adnak, mert heteken, hónapokon át készülnek rá. A sport a koordinációjukat és a mozgás szeretetét fejleszti, az énekes nap a zenei művelődést fejleszti, az előadáshoz pedig komoly szövegeket és táncokat kell memorizálni.

2, Ezekre az alkalmakra eljönnek az apukák is, akik ugye dolgoznak megállás nélkül és nem sok időt töltenek a gyerekekkel egyébként, de ezekre a napokra elengedik őket a munkahelyükről.

3, Az összetartozást erősíti mindhárom nap, mert együtt dolgoznak egy közös célért.

Szerintem ezek jó dolgok és mind hiányoznak Magyarországon.

(fotó: Fáy Bori)

(fotó: Fáy Bori)

Egyébként az óvodáiban van írás óra, tanulnak angolt, úszni, sportolni járnak és folyamatosan énekelnek. Minden teremben van a zongora, az óvónénik zongoráznak és úgy tanítják énekelni a gyerekeket.

Az előadásokhoz a kellékeket a pedagógusok készítik. Ők sem kapnak valami haj de nagy fizetést, mégis megcsinálják! Megcsinálják, mert ez a szakmájuk, ezt választották, ezt szeretik és ez a feladatuk. Ja, és minden előadás után ők köszönik meg, hogya szülők részt vettek rajta. Itt ez mondjuk a kultúrájuk része

De természetesen vannak rossz dolgok is: ami a halálom az az, hogy az oviban mindenki zokni és lábbeli nélkül rohangál télen-nyáron, miközben a cipős szekrény és a folyosók is a szabadban vannak. Tehát a gyerekeknél egy ősztől tavaszig tartó náthára lélekben fel kell készülni.

A ballagásra az óvónénik kimonót vesznek fel és csodák csodájára patakokban folytak a könnyeik, annyira szerették a gyerekeket. A kicsik már az oviban is diplomát kapnak. Személyesen az igazgató nyújtja át nekik, mire ők szépen meghajolnak (gyakorolják ezt is) és megköszönik.

Így telt Hime 10 hónapja az oviban. Ezalatt megtanulta az alap japánt, és már értette, hogy mit kell csinálnia. Kicsit azonban féltem, hogy mi lesz majd az iskolában…

Tehát babóka iskolás lett. Az általános nem választható (hacsak nem nemzetközi suliba akarod járatni), mindenki a környék iskolájába megy. Nincs olyan, hogy létszámstop, minden gyerek oda megy, ahova tartozik, bármennyien vannak is. Február környékén kaptunk egy képeslapot, hogy ezen és ezen a napon jelenjünk meg a nevezett oktatási intézményben, egészségügyi felmérésre. Volt egy gyors szem-, és fogvizsgálat, valamint elmondták, hogy mikor lesz az évnyitó és mit kell gyorsan beszerezni. A tankönyveket és az első füzeteket itt az iskolától kapják, nekem a kis házi feladat füzetecskékért kell fizetnem kb. 600 jent (1200 forint) egy hónapban.

Az iskolai nap reggel 8:30-tól délután 3:05-ig tart, de a nagyobbaknak már vannak 3:50-ig tartó óráik is. A gyerekek mindig együtt ebédelnek, a kaját pedig a suliban főzik, és gyerkőcök mennek be a kondérért és tálalják egymásnak az ételt. Étkezés után van egy félórás nagy szünet, majd jön a takarítás. Az emeleten lévő osztályok beosztják, hogy ki mit takarít aznap (wc, folyosó, tanterem), majd még egy tanóra és mehetnek is haza. Én ezt a rendszert nagyon szeretem és ahogy elnézem, Hime is. Mindig vannak nyílt órák, a szülők szépen sorakoznak a termekben és mindenki roppant büszke a gyermekére.

(fotó: Fáy Bori)

(fotó: Fáy Bori)

Az iskolában kertészkednek is: mindenki ültet virágot vagy mondjuk paradicsomot a saját kis cserepébe és az iskola kertjében pedig közösen nevelgetnek édes krumplit. Tavaly közel 100 kiló burgonyát szedtek, amiből a ‘krumpli party-n’ sütiket készítettek az anyukák, amiket együtt ettünk meg.

Az iskolába és iskolából hazaa gyerekek egyedül jutnak el. Mivel a környék gyerekei járnak csak ide, maximum 10 percnyi sétára van a suli. Az úton zöld sáv jelöli az iskolai útvonalat, amit az autósok és biciklisek egyaránt tiszteletben tartanak és nagyon figyelnek a kisdiákokra. Járda itt nem nagyon van, ez a zöld út az autó út egy kb. 60 cm széles része.

Ugyanúgy, mint az oviban, az iskola tetején is van egy kis medence, amit június közepétől használnak is: ott tartják a tornaórákat.

Amit még nem mondtam el: az iskolakezdéskor a gyerekeknek nagyon komoly egészségügyi vizsgálatuk van (EKG, szemvizsgálat, fülvizsgalat, fogorvos, pisi-teszt és félévente egy féreg-teszt is). Ha valami gond van, akkor arról értesítőt kapunk, majd elvisszük egy dokihoz, aki igazolja, hogy kezelte a gyereket. Itt nincs SZTK, minden magánkézben van, de ez ismét egy külön történet. A júniusi uszoda kezdés előtt még egy fülvizsgalat esedékes, nehogy valami bajuk legyen a gyerekeknek a víztől.

A tananyag mindenhol ugyanaz, miden osztály ugyanúgy halad. Mivel Hime még nem beszélt rendesen japánul, kezdetben az iskola szervezésében külön japán órái voltak. Idén is kapott ilyen extra órákat, hogy egyre szebben tudjon fogalmazni. Most, egy tanév után folyékonyan beszéli a nyelvet, szereti a sulit és hála a jó égnek, remek kis baráti társaságot épített ki magának.

Most tehát itt tartunk. Jövő szeptemberig még biztosan Japánban leszünk. Utána pedig majd elválik, hogy mi lesz.

A cikk első részét itt, a második részét pedig itt olvashatod el.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!