Kávé mellé bérsimogatás – Macska kávézó Szöulban

Európából nézve ismét szokatlan dolog hódít a Távol Keleten: egyre-másra nyitnak a macska (és kutya) kávézók. Ezen a nyáron nekem is volt szerencsém egy ilyenbe ellátogatni.

Mikor két hónapja újra Koreába látogattam, még nem tudtam a macska kávézók létezéséről, teljesen véletlenszerűen fedeztük fel a helyet. Szöul „Váci utcáján”, Myeongdongban találkoztunk az egyik kint élő barátnőmmel, és miután az ottani Starbucksot már a végletekig kianalizáltuk (az is más, mint itthon), valami új hely után néztünk. Így sétálgattunk le-fel a barátnőmmel és a férjemmel, mikor szembejött velünk Garfield életnagyságban.

A kíváncsiságtól vezérelve követtük, közben elkezdtük megvitatni, hogy mit is jelenthet a hátul a fején lengedező cetlire írt „macska kávézó”. Kávézó macskákat, vagy valamilyen spéci kávét, vagy csak simán macskás design elemeket… eszembe jutott, hogy még régebben láttam a tv-ben, hogy Japánban lehet kutyákat bérelni, szóval arra gondoltam, ugyanezen az elven lehet, hogy tulajdonképpen egy macskasimogatóról van szó. A férjem és a barátnőm ezt az ötletet eléggé hitetlenkedve fogadták, de azért mindhárman reménykedtünk.

Belépve a kávézóba megdöbbenve tapasztaltuk, hogy nekem volt igazam.

A kötelezően megvásárolandó kávé áráért (kb.1000 Ft) többféle cicust meglehetett simogatni. Egészen pontosan 20 különböző fajtájú, ápolt és szép macsek várja a vendégeket a kávézóban. A bejárat mellett találhatunk mindegyikőjükről egy részletes leírást a nevükkel, és még azt is megtudhatjuk, hogy pillanatnyilag ki a legnépszerűbb. A kellemetlenségek elkerülése végett be kell tartani néhány szabályt, pl. (sajnos) nem lehet felemelni, felvenni, ölelgetni az állatokat, vagy kávéval itatni. A táskákat és egyéb féltve őrzött ruhaneműinket el kell tetetni, mert a kávézó nem vállal felelősséget, ha esetleg valamelyik cicának körmölni támad kedve rajtuk.

Látszik, hogy igyekeztek tenni az állatok kényelméért, a berendezés is nekik kedvez, körben mindenhol polcok vannak és kis házak, kosarak, amikben elbújhatnak szunyókálni. Teljesen szabadon mozoghatnak, ami a „ne itassuk a cicákat kávéval” szabály betartását eléggé megnehezíti… mert ugye nekik is mindig az kell, amit nem szabad. :S Viszont ennek kivédésére helyben többféle nasit lehet vásárolni, és játék is sok van, amivel lefoglalhatjuk őket.

 

Több órát elszórakoztunk ezen a helyen, mivel pillanatnyilag egyikünknek sincs macskája otthon, igyekeztünk kihasználni a lehetőséget. Maga az ötlet meglehetősen bizarr, de tulajdonképpen nem csoda, hogy ilyen nagy népszerűségnek örvend Koreában, hiszen részben a hely, részben az időhiány miatt kevesebb ember engedheti meg magának, hogy háziállatot tartson. De egyébként létezik ezeknek a kávézóknak olyan változata is, ahová a saját kedvencet is elvihetjük társasági életet élni…

Bennem valami mélyen mégis azt súgja, hogy ez az egész borzasztóan természetellenes. Kisgyerekkoromtól kezdve mindig volt valamilyen (általában több) állatunk otthon, tehát nem idegenek számomra a macskák, tudom, mikor boldogok, mikor mérgesek… és szerintem épp ahogyan mi, a macskák sem szeretik, ha naponta 20-30 különböző ember ér hozzájuk. Igaz, hogy nagyon vigyáznak rájuk a kávézóban, de egyikük sem tűnt ott kifejezetten boldognak.

Egy macskának sem volt kedve játszani, vagy dorombolni, és a simogatást is csak unott fejjel tűrték, de sokszor inkább el is bújtak, vagy arrébb mentek – ami miatt gyakorlatilag lehetetlen volt velük együtt fényképezkedni. Bizonyára jobb ezeknek a macskáknak, mint például kóbor társaiknak, és valahol jót tesz az embereknek is, hogy ha már otthon nem tarthatnak állatot, akkor legalább ennyi kapcsolatuk legyen velük, de végső soron… nem az igazi.

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!