Lakásháború Barcelonában

Nem titok, hogy az albérleti díjak igen magasak, ahogy haladunk nyugat felé. Bevett gyakorlat, hogy inkább szobát bérlünk és osztozunk akár idegenekkel a lakáson. Mivel már jó ideje lakom itt, úgy gondoltam itt az ideje a saját albérletnek és megszabadulni az Airbnb hangulattól. 

Ami először sokkolt: az albérleti díjak. Egy lakásért elkérnek akár havi 600-900 eurót ami abszolút nincs összhangban a helyi fizetésekkel. A turizmusnak, illetve Barcelona népszerűségének köszönhetően mégis pillanatok alatt elkelnek ezek a helyek is. A reális árkategóriájú lakások, általában teljesen üresek és olyan háború zajlik értük, hogy egy dolgozó ember számára szinte lehetetlen még csak időpontot is szerezni arra, hogy megnézze ezeket.

A népes családdal és kiterjedt baráti társasággal rendelkező helyi lakosok pillanatok alatt értesülnek arról, ha valamilyen megfelelő ár-érték arányú lakás kerül a piacra. Még a nagymama is percről percre lesi az online lakáshirdetési oldalakat (Fotocasa, idealista stb.). Ez bizony nem verseny, hanem háború!

Ha valamilyen csoda folytán mégis sikerül időpontot szerezni (és nem mondják le az utolsó pillanatban), akkor annak bizony oka van. Közel fél éves lakásvadász tapasztalatomra alapozva elmondhatom, amikor sikerült meg is néznem a kiszemelt lakást, az általában nem volt igazán lakhatásra méltó, hanem inkább túlélésre. Jártam olyan házban, ahol a szobának nem volt ablaka, vagy az ablak éppen a liftre nézett. No persze ezért is elkérnek 800 eurót havonta.

(Fotó: Vida Zsuzsi)

(Fotó: Vida Zsuzsi)

Aki turistaként járt már Barcelonában és esetleg lakást bérelt, jól tudja mennyire lenyűgöző, teljesen felszerelt, modern lakásokat lehet bérelni. No de mi marad a helyiek számára? Egy túlárazott, ablaktalan lyuk. Nem csoda, hogy a felháborodott helyiek visszakövetelik városukat a turisták és hotelláncok tömegétől. El is indult egy kezdeményezés a Barceloneta környékén ez irányba. A helyi szervek hat hónapos moratóriumot hirdettek (két évre kiterjeszthető) annak érdekében, hogy megvizsgálják van-e még hely a turisták és hotelek számára a negyedben. A moratórium októberig tart egyelőre. Nagy szó ez egy olyan városban, ahol turizmus a GDP 14%-át teszi ki hivatalosan.

A hotel férőhelyek száma 1991-ben valamivel kevesebb, mint 24 ezer volt. Ez a szám 2003-ra meghaladta a 37 ezret és a krízis ellenére is konstanst növekedést mutat. 2013-ra már közel 70 ezer férőhely közül válogathatnak a turisták. A Cuitat Vella (Barceloneta) környékén él a lakosság 6,4%-a. A városrész az elmúlt hét évben összesen 8.7%-os „veszteséget könyvelt el”, mialatt a városban lévő hotelek 35.3%-a itt található. Az Airbnb-n csak ezen a környéken több mint 4000 lakást ajánlanak a katalán városba látogatóknak.  Ez a szám persze jóval magasabb, hiszen az illegálisan kiadó lakások nagy része is itt található.

(Fotó: Vida Zsuzsi)

(Fotó: Vida Zsuzsi)

A lakásvadászat Barcelonában bizony komplex probléma. Megoldás mindig van, csak sokat kell rohanni utána, és egy rakat szerencse is szükséges hozzá. Az itteni ingatlanügynökségek, interneten hirdetnek csupán. Nem úgy működik a lakáskeresés, mint otthon, ahol elmondjuk, mit szeretnénk és mutatnak jó pár lakást illetve keresnek helyettünk. Bútorozott lakásbérlésről már az első hónapban lemondtam, egyszerűen lehetetlen.

Egyik nap ebédszünetemben már szinte minden reményt feladva nézegettem a hirdetéseket, amikor megpillantottam egy lakást a Barcelonetán, közel a munkahelyemhez és a tengerhez is. Össze is vesztem már telefonon az ingatlanügynökkel, hogy a másnapra lebeszélt „visit”-et mindenképpen tartsuk meg. Egész nap fel voltam készülve arra, hogy majd lemondja, szerencsére nem így lett. A hirdetés csupán néhány órán át volt fenn az interneten. Az első 4(!) telefonáló kapott lehetőséget arra, hogy másnap megtekinthesse a lakást (itt fontos megjegyeznem a jó ár-érték kategóriájú, ablakkal rendelkező, ám teljesen bútorozatlan lakásról van szó).

Természetesen mind a négyen szerettük volna kivenni. A lakásvizit „rendhagyó” volt, inkább állásinterjúra hasonlított. A rákövetkező nap folyamán be kellett mutatnunk a munkaszerződésünket és háromhavi bérpapírt.  A tulaj ezek alapján döntött kiadja-e valamelyikünknek a lakást, vagy újra hirdetnek. Szerencsém volt, engem választottak lakónak.

(Még több cikk Zsuzsitól itt: Vida Zsuzsi.)

(Szívesen olvasnál, beszélgetnél még Spanyolországról? Csatlakozz a Globspot – Magyarok Spanyolországban csoporthoz!)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!