Luxemburg – ahol a lakásárak a gettóban is az égig érnek

Magyarországon teljesen el voltunk kényeztetve. A vőlegényemmel minden hónapban hálát adtunk az égnek, hogy van egy lakás (a párom anyukájáé), amiben eléldegélhetünk, és nem kell albérletre költenünk. Persze a rezsit mi álltuk, de azért havi 60-100 ezret ezzel megspórolni tényleg nem egy rossz dolog, még akkor sem, ha cserébe a csodás nyolcadik kerület levegőjét kell szívni.

Ám mivel sem én, sem pedig drágalátos vőlegényem és családjaink sem rendelkeznek nemzetközi lakáshálózattal, Luxemburgban kénytelenek voltunk kicsit megismerkedni az ingatlanpiaccal. Az alapfeltevés, miszerint Luxemburgban minimum kolbászból (ha nem aranyból) van a kerítés, egész jó kiindulópont, ha azt vesszük, a világon itt a legmagasabb az egy főre jutó GDP, vagy hogy az emberek átlagkeresete az EU legmagasabbika. Egy jó fizetés tökéletes kiindulópont ahhoz, hogy lakást bérelj, de ha ideköltözésre adod a fejed, nem árt felkészülni néhány dologra:

1. Egy kisebb lakás bérlése vidéken kb. 700 eurónál kezdődik. Persze az ár ennél csak feljebb mehet, ha nagyobbat szeretnél, vagy ha kicsit közelebb szeretnéd a fővároshoz. Nem nagy titok, úgyhogy elárulom: mi különböző okok miatt Luxembourg város közepén bérlünk egy 35 négyzetméteres kis garzonlakást 1100 euróért. Szép, mi? Megjegyzem, az utcánk híresen a legnagyobb gettó az egész országban, de a nyolcadik kerülethez volna még hová felnőnie :) Itt legalább nincs olyan honvágyunk. A rosszabb környékért cserébe viszont kitűnő közlekedés jár, a busz- és vonatpályaudvar mindössze 5 percre. Természetesen tudtunk volna még ennél is drágábbat találni (miért is ne akartunk volna), ha hasonlóan központi helyre, csak tisztább utcába költözünk. Talán majd ha megnyerjük az Eurolottót.

A luxemburgi gettó

2. Luxemburgban elég nagy a ki- és bevándorlás (túlsúlyban az utóbbi). Ugyebár ha új vagy, nem nagyon ismered a helyi viszonyokat, nem tudod mit hol keress, mik a jogi viszonyok stb. Ezt kihasználva rengeteg az ingatlanközvetítő iroda, a lakások kiadása is 90-95%-ban ezeken keresztül valósul meg. Csakhogy! Itt nem az a szokás, hogy a lakás tulajdonosa fizeti az ügynökségi jutalékot. Ha találsz egy megfelelő álomotthont, neked kell leperkálnod az őket illető díjat, ami általában egy havi lakbér. Kaucióként a tulaj általában két havi lakbért kér, és az első havi összeget, tehát a beköltözés előtt a lakás bérleti díjának négyszeresével kell rendelkezned. Nekünk szerencsénk volt, és egy ismerős ismerőse ismert valakit akinek az akárkije épp kiadni készült a lakását, így megúsztuk ügynökség nélkül.

3. Ha találsz egy megfelelőt, ne hezitálj! Itt a lakáspiac hihetetlenül pörög, nem lehet hetekig gondolkodni. Ami ma még kiadó, egy hét múlva másé lesz, úgyhogy amint lehet mondj rá igent. És ne akkor kezdd el gyűjteni a pénzt a foglalóra…

Belvárosi sétálóutca

4. Talán az előző pontból már kitalálható, hogy a luxemburgi lakáspiacon jóval nagyobb a kereslet mint a kínálat. A tulajdonos csak annak adja ki a lakást, aki elnyerte tetszését. Tehát nem te leszel aki válogat, hanem ő. Ha netán valamilyen háziállatot is hoznátok (mint azt mi is tettük Mili cicánkkal), kemény harcra készüljetek. A legtöbb helyen nem nézik őket jó szemmel, főleg ha bútorozott lakást szeretnétek. Azt is hallottam, hogy ha van egy kétgyerekes család, annak nem fognak odaadni egy 80 négyzetméteres lakást, mondván, hogy túl kicsi ennyi embernek. Hiába győzködik a tulajdonost, hogy Magyarországon az 50 négyzetméteres panellakásban húzták meg magukat.

Drágálljátok? Nos, ha valaki visszasírja a kolis éveket, vagy egyszerűen csak nem bánja ha osztozkodnia kell az életterén, olcsó megoldást nyújthat a flatsharing. Itt a lakótársak, illetve a fürdőszobák számától függően elég változóak az árak, de 500 eurónál kevesebbért sajnos így sem úszható meg a szobabérlés. Mindenesetre a lehetőséggel elég sokan élnek, a lakásbérléshez képest rengeteget lehet spórolni. Ráadásul sokan érkeznek úgy az országba, hogy nem ismernek senkit. Ilyenkor egy lakótárs nagy kincs tud lenni: segíthet a kezdeti beilleszkedésben és akár még életre szóló barát is lehet.

Kisvárosi főutca – drága a telek, inkább felfelé építkeznek

Akinek a pénz nem kérdés, mert magától is van szépen, annak meleg szívvel ajánlom a vásárlást. Gyönyörű eladó lakások és házak vannak, medencével, játszótérrel, giccses kerti törpével és amivel csak kell. Az ingatlanoknál már csak az áruk lehet szebb, ugyanis egy kevésbé frekventált településen lévő, átlagos 70 négyzetméteres lakás ára 400 ezer euró környékén van. Természetesen ez is annál drágább, minél inkább könnyen megközelíthető helyen van. Tehát a Luxembourg városban lévőkről szót se ejtsünk, azoknak az ára a csillagos (vagy itt inkább felhős) eget veri. A lakások értéke persze meg sem közelíti a családi házakét. Ezek egy kedves településen, kis kerttel 1 millió euró körül kezdődnek. Bármilyen árfolyamon is váltom, ez azért húzós összeg, még akkor is, ha itt magasabbak a fizetések. Álomszépek, de ennyi pénzből villát vehetnék a Budai hegyekben.

Természetesen Luxemburgban is, mint mindenhol máshol, a lakáspiac nagyon összetett. Az átlag árak és arányok viszont megegyeznek azzal, amit most röviden megpróbáltam összefoglalni. Egy fontos tényező van még, amit az előző cikkemben is említettem: az ingázás. Belgiumban, Franciaországban és Németországban is lényegesen alacsonyabbak az ingatlanárak, és ezek az országok nincsenek eszeveszett távolságban. Azt, hogy mennyien is döntenek úgy, luxemburgi állásuk mellé külföldi lakhelyet választanak, igazán csak Luxembourg város utcáit járva érezzük.

A hétköznap öltönyös emberektől nyüzsgő utcák hétvégére már-már kietlenné válnak. Néhány ember lézeng csak ilyenkor, a parkolóházak is kiürülnek. Aztán hétfőn kezdődik minden elölről: dugó az autópálya befelé vezető oldalán, tömött buszok lánca a főutcán.

Fotó: a szerző hozzájárulásával

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!