Magyar nők vándoréletmódban / 1.: Bogdán Zsuzsa mesél

 Amerikai Egyesült Államok, Ausztrália, Azerbajdzsán

Nyolc évvel ezelőtt Budapesten sodort a sors egy amerikai férfit Bogdán Zsuzsanna útjába. A karrierje csúcsán járó lány azonnal tudta, hogy megtalálta élete párját, de az csak később derült ki számára, hogy párválasztása állandó változást is hoz életébe: férje munkája miatt néhány évente új országba költöznek. Ebben a sokak számára nehéz, identitást, szívet, lelket megtépázó életformában azonban Zsuzsa ugyanolyan jól fel tudja építeni életét egy virginiai kertvárosban, mint a wisconsini erdő közepén álló házukban, vagy egy multikulturális közegben Canberrában. Legközelebb nyáron költöznek – három gyerekkel Azerbajdzsánba. Értékekről, tervekről és költözést fontolgatók számára hasznos praktikákról mesél Zsuzsa.

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

(Fotó: Bogdán Zsuzsa)

Melyik országban érezted magad a legjobban?

Nekem az USA abból a szempontból jobban tetszik, hogy nagyon sokszínű; aki nyüzsögni akar és Amerika történelmét tanulmányozni, válassza a keleti part nagyvárosait, New Yorkot vagy Bostont. Ha valaki az ország hihetetlen természeti kincseit szeretné feltérképezni, látogasson el a Grand Canyonhoz vagy a Yellowstone Parkba. Akinek a laza kaliforniai életmód jön be, azokat várja San Francisco vagy Los Angeles. Mint az USA-ban Ausztráliában is hatalmas távolságok vannak, de mivel a lakosság csak kb. két magyarországnyi, ezért sokkal ritkábban is lakott és leginkább a partvidék köré csoportosulnak a települések, az ország közepe hatalmas sivatag. Új lakóhelyünk, Canberra kulturálisan nem jelentett sokkot, hiszen az ausztrálok nyugati életmódot folytatnak azzal a különbséggel, hogy igencsak laza emberek. A repülőtéren az első benyomásom az volt, hogy itt mindenki sortban és vietnami papucsban szaladgál. Az életet is ilyen lazán veszik: nemigen görcsölnek semmin.

Melyik országot volt a legnehezebb megszokni?

A legnehezebb váltás az volt, amikor 2007-ben az USA-ba költöztem, hiszen szó szerint mindent otthon hagytam Magyarországon: a családomat, a barátaimat, az egzisztenciámat, a megszokott dolgaimat, és még azt sem tudtam, hol fogok lakni. Akkor jártam először wisconsini otthonunkban. Ráadásul tősgyökeres pestiként, hozzá voltam szokva a rohanáshoz, a pörgéshez, ehhez képest a házunk az erdő közepén áll, ami egy városi lánynak nem lételeme.

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

(Fotó: Bogdán Zsuzsa)

Miket csináltál ezekben az országokban?

Magyarországon rendszeresen jártam edzőterembe csoportos foglalkozásokra, amit szerettem volna Amerikában is folytatni, így körbenéztem, hogy milyen lehetőségek vannak. Így jutottam el a helyi YMCA-ba (Young Men’s Christian Association – Fiatal Keresztények Egyesülete), és két hét után adódott lehetőség, hogy óraadó edzőként kipróbálhassam magam. Nosza, lelkesen bele is vágtam, így amellett, hogy azt csináltam, amit szeretek, még fizettek is érte. De ez mellékes, mert megismertem nagyon sok kedves hölgyet, barátokat szereztem, akik közül az egyik meg is látogatott minket itt, Canberrában.

Eközben megpróbáltam feltérképezni a magyar közösséget is, és hála az azóta már megszűnt iwiw közösségi oldalnak, rátaláltam egy ismerősömre, aki évfolyamtársam volt az ELTE-n. Jó barátságba kerültünk, és rajtuk keresztül megismertem az ottani magyar közösséget is.

Canberrában is összehoztam az itteni magyar kisgyermekes anyukákat, és azóta hétfőnként üzemel a játszócsoportunk.

Két-három évente költöztök, és általában nem tudjátok előre, hogy a világ melyik pontján lesztek néhány év múlva. Hogyan lehet egy ilyen változásokkal teli életmódot jól megélni?

Mint korában említettem, nekem a legnagyobb sokkot az okozta, amikor elkerültem Magyarországról. Amikor megszülettek a gyerekek, egyre könnyebb lett az élet, mert egy gyerek megadja a napi ritmust – három gyerek meg pláne (a gyerekek 3, 4 és fél és 7 évesek). Engem az akkori próbatétel úgy megedzett, hogy azóta nem billent ki az egyensúlyomból egy újabb költözés. Eddig szerencsére nem olyan országokban kellett megállnunk a helyünket, ahol minden nap kihívás az élet.

A gyerekek még viszonylag kicsik, és nagyon rugalmasan állnak hozzá ehhez az életmódhoz. Ők biztosan másképp fognak viszonyulni a világhoz, mint mi, akik évtizedekig egy városban laktunk. Próbáljuk velük azt is megértetni, hogy mennyire fontos a család és mi mindig számíthatunk egymásra. Persze, amikor van rá lehetőség, mindig összejövünk az amerikai és a magyar családdal, hogy érezzék oda is tartoznak.

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

(Fotó: Bogdán Zsuzsa)

Milyen értékeket sikerült beépítened a személyiségedbe az egyes kultúrákból?

Ez a legnehezebb kérdés és nem is biztos, hogy tudok rá válaszolni. Az biztos, hogy a viszonylag homogén magyar társadalomból kikerülve szembe találtam magam egy olyan közeggel, ahol mindenféle nemzetiség, kultúra és nyelv megtalálható. Itt az ausztrál iskolában is legalább harminchatféle nyelvet beszélnek a családok. Az én gyermekeimnek ez teljesen természetes, és része lesz az identitásuknak, de én még jelenleg is kívülállóként szemlélem ezt a sokszínű kavalkádot, miközben belém van égetve a magyarság.

Tanultál praktikus dolgokat a különböző országokban?

Igen, sokkal egyszerűbb és színesebb „nemzetközien” főzni: ma olaszosan étkezünk, holnap meg mexikói lesz a vacsora.

Mi az, amit nem tudtál elfogadni, megszokni az egyes országokban?

Ezen a válaszon nem kell sokat gondolkodnom: maximálisan ellene vagyok a USA-ban jellemző fegyvertartási kultúrának, de ebbe inkább nem megyek bele, mert oldalakat tudnék róla írni.

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

(Fotó: Bogdán Zsuzsa)

Miben változtál, amióta ezt az életmódot folytatod?

Sokkal rugalmasabban kezelem a költözést és egy másik kultúrába való beilleszkedést. Persze, már megvannak a terveink, hogy hét év múlva visszaköltözünk Wisconsinba, hogy a legnagyobb fiunk ott kezdje el a középiskolát, hogy nekik is legyenek gyökereik. Aztán, ha mindenki felnő, fél évet ott, fél évet Magyarországon fogunk tölteni.

Hol érzed magad otthon?

Budapesten, Magyarországon, Európában. Ebben a sorrendben

(Fotó: Trembácz Éva Zsuzsanna)

(Fotó: Bogdán Zsuzsa)

Érzel honvágyat?

Már nem, de persze hiányzik a családom és a barátaim. Szerencsére a mai internetes világban a távolságok összezsugorodtak, ott van a Skype, a Facebook. Hihetetlen, mennyit segít a modern technika!

Ha most a nehézségek és érdekességek ismeretében kellene döntened, vállalkoznál-e erre az életmódra?

Én gyerekkoromtól kezdve szerettem volna utazni és bejárni a világot, gyakran vettem elő a térképet és böngésztem útikönyveket. Az se volt idegen tőlem, hogy külföldi legyen a férjem, attól viszont féltem, hogy fogják viselni a gyerekek. Csak azt tudom javasolni mindenkinek, hogy bele kell vágni! Bele kell vágni, ha van lehetőség, és nem kell a gyerekeinket sem túlfélteni. Nekik az a természetes, ami most van, bennük nem lesz görcs, ha majd váltaniuk kell az életben.

A következő nagy váltáshoz, a bakui új élethez kívánunk sok szerencsét Zsuzsának és családjának! A jövő héten pedig Dia mesél majd Thaiföldről, Indiáról és Kínáról!

(Ha tetszett Éva cikke, olvasd el öniróniával és humorral megírt Amerika! Visszaintegetsz? című könyvét amerikai kultúrsokkról, egy óceánt áthidaló szerelemről és idegen közegben megélt spirituális önkeresésről!)

(Szívesen olvasnál, beszélgetnél még az Egyesült Államokról? Csatlakozz a Globspot – Magyarok Amerikában csoporthoz!)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

(Még több az Egyesült Államokról itt.)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!