Magyarország és a magyar nyelv külföldi szemmel

Ha megkérdezném, mik azok az élmények, amelyek hatására minden porcikátok mosolyog s a gerincetek táján kellemes bizsergést éreztek, biztos tudnátok legalább egy meghatározót mondani. Ez persze működik kicsiben is: ilyen hatása lehet már a kedvenc joghurtod látványának a hűtőben vagy a régóta áhított regény illatának.

Mégis talán azok a legemlékezetesebbek, amelyekre nincs gyakran lehetőség, mint például személyesen találkozni a példaképeddel vagy kipróbálni a bungee jumpingot. Nekem személy szerint ilyen meghatározó, bizsergető élmény, ha egy nem magyar anyanyelvűvel beszélgethetek magyarul. Nincs rá racionális magyarázat, ilyen vagyok: ha egy külföldi helyesen használja az alanyi és tárgyas igeragozást, sírás szorongatja a torkomat.

Bölcsésznek lenni nem egy életbiztosítás, de most ennek a diplomának köszönhetem, hogy fél évig ez az élménytölcsérem állandó jelleggel teli van. A világnak vannak még ilyen pici szigetei, ahol a magyar nyelv egzotikusnak, érdekesnek, tudása pedig vágyott tudásnak számít. És bizton állíthatom, kevés szebb hivatás van annál, mint a saját anyanyelvedet tanítani. Megtanulod értékelni, megtanulod szépnek látni, szépnek hallani és olyan árnyalatait ismerheted meg, amelyekre másképp sosem lenne lehetőséged: például, hogy a jó barát nem ösztönöz, hanem sarkantyúz s a dal nem szomorú, hanem bánatos.

A folytatásban megismerhettek öt lányt, akik számára egyértelmű, hogy Magyarország fővárosa nem Bukarest, azt is tudják, hogy a gulash igazából gulyás. Sőt, ennél sokkal többet is…

Heli: Azért választottam a magyart, mert egzotikus nyelvnek tartom és Finnországban kevesen tanulják. Meg azért is, mert a finnel ugyebár rokon nyelvek.

Anna: Az én családomban már a születésem előtt is hobbi volt a magyartanulás. Sok magyar barátunk van, s ez is inspirált, mikor emellett a nyelv mellett döntöttem.

Yulia: Én először is azért választottam, mert a finn szakon kötelező volt egy másik finnugor nyelvet tanulni és gondoltam, hogy a magyar jó lesz, mivel amúgy sem tudok az országról semmit. Kíváncsi voltam a nyelvre, ráadásul Magyarország a hajdani Szovjetunió „barátja”.

Natasa: Igen, én is kíváncsi voltam a nyelvre, érdekesnek tűnt és most, hogy elkezdtem, már szeretném is rendesen megtanulni.

Katja: Sosem akartam magyarul tanulni, nem is tetszett a nyelv. De aztán Németországban a finnugor tanszéken akartam dolgozni és úgy gondoltam, nem ártana, ha valamennyi fogalmam lenne róla. Aztán rájöttem, hogy valójában mennyire szép. A másik ok pedig Koncz Zsuzsa volt, ő a kedvenc énekesnőm. Magyar órán hallottam először a Jöjj kedvesem című számát és azóta vagyok igazi fan.

Yuliával

H: Nekem is a magyar órához kötődik egy meghatározó dal. A Repülj madár, repülj-t hallgattuk meg a Muzsikás együttes előadásában. Nagyon szeretem. Összpontosul benne, hogy mitől is olyan szép és egyedi a magyar nyelv.

A: Én viszont a musicaleket szeretem nagyon, az István a királyt vagy a Dzsungel könyvét. Mikor kicsi voltam, sokat hallgattam ezeket apukám jóvoltából. Magam is énekeltem a dalokat a kihallott szótagokkal meg halandzsanyelvvel. Aztán 2010 júniusában Kőszegen részt vehettem egy amatőr színtársulat Dzsungel könyve – előadásán. Csodálatos volt.

K: De nem csak a zene, a magyar filmek is jók…

Y: Igen, én például a Kontrollt szeretem nagyon. Egy orosz barátom mesélt róla és mint magyar film, egzotikusnak tűnt, szóval megnéztem. Azért tetszik, mert azt bizonyítja, hogy egy független kelet-európai mozi lehet sokkal jobb, mint egy sokszor túlértékelt amerikai. Szerintem a Kontroll bizonyos értelemben művészeti alkotás.

N: Igen, vagy az a film, amit együtt néztünk, mikor a lány megvakul, nem emlékszem a címére…Nekem az tetszett nagyon.

Lilla: Lora a címe. Nekem is az egyik kedvencem. Mikor honvágyam volt, többször megnéztem egymás után, mert sok jó jelenet van benne, ahol látható Budapest igazi arca.

H: Igen, én már jártam Budapesten és tényleg nagyon szép, meg Debrecen is. És jó volt ott a nyelvet végre élőben hallgatni.

A: Budapest valóban nagyon szép hely. A buszok ugyan nem járnak olyan pontos idő szerint, mint amihez itt hozzá vagyunk szokva, de nem is baj, megtanulja az ember lazábbra venni. Amúgy ami meglepett Magyarországgal kapcsolatban, az az, hogy a kultúra sokkal kifinomultabb, mint ahogy azt sokan gondolják…

K: Remélem, hogy a nyáron végre én is eljutok Budapestre. És egyszer egy Koncz Zsuzsa koncertre is jó lenne…

H: Én egyszer majd be akarom járni az egész országot, szeretném minél jobban megismerni.

A: Igen, én is tervezem, hogy körbevonatozom. Van benne valami vadromantika…

Lilla: Az biztos… És ha megszólaltok magyarul, még a szokottnál is barátságosabb lesz mindenki. Az pedig biztos, hogy az első kérdések között lesz, hogy tényleg olyan nehéz megtanulni ezt a nyelvet?

K: És akkor én azt felelem majd, hogy igen, tényleg nehéz, például a rengeteg eset miatt…

H: Igen, az esetragok meg az alanyi és tárgyas ragozás talán a legnehezebb.

Y: Nekem a szórend a legnehezebb, mert nagyon más, mint a finnben vagy az oroszban. És nagyon sokszor kell felszólító módot használni.

A: Igen, nagyon sok mindenre kell figyelni. Ezen kívül a szókincs is nagyon más, mint a germán vagy a latin nyelvekben.

Lilla: Apropó szókincs… Azt olvastam a neten, hogy sok külföldi szerint a pillangó a legszebb magyar szó. Szerintetek?

N: Amit én szeretek az a gyertya, bár a gy hangot nekem nagyon nehéz kiejteni :)

K: Jé, nekem is gy-s szavak a kedvenceim: gyermek vagy gyermekek… de szeretem a fehér vagy a helyes szó hangzását is.

Y: Én az egészségedre szót szeretem… Vicces, hogy ilyen hosszú…

A: Szerintem a legszebb szó az a siralom.

H: Szerintem pedig a napsugár

Lilla: Ezt a kérdést majd felteszem nektek 5 év múlva megint, kíváncsi vagyok, hogy akkor mit feleltek majd. Ki tudja, lehet, hogy valaki közületek már Magyarországon fog élni…

H: Azt talán nem, de nagyon jó lenne egy ideig ott tanulni cserediákként. Jövőre fogok is pályázni.

A: Én is fontolgatom a féléves ösztöndíjat, vagy legalább egy nyári nyelvkurzusra szeretnék eljutni. Meg akarok tanulni rendesen magyarul. Sokat értek, de beszélni még nagyon nehéz. Nem mondhatom, hogy anyagi értelemben konkrét hasznot húzok a magyar nyelvtudásból, de nem is azért tanulom, hanem az élvezet kedvéért.

Y: Igen, én is szeretnék jobban megtanulni, hogy olvashassak magyar irodalmat, meséket…

K: Nekem van konkrét célom is: jelenleg fordítást, tolmácsolást tanulok és később majd szeretnék német-magyar fordítóként dolgozni.

N: Én először a szakdolgozatomat szeretném jól megírni, ami a finn és a magyar összehasonlítása lesz, aztán majd meglátjuk.

/Heli (23) és Anna (21) finnek, Yulia (22) és Natasa (23) oroszok, Katja (23) pedig német. Mindannyian a Turkui Egyetem diákjai és már több éve tanulják a nyelvet./

A magyar kultúra napja (január 22.) alkalmából matyó és kalocsai hímzést tanultunk

További magyarimádók:

Du jú szpík inglis? Beszélek madzsarul. A nyelvészek varázsgombája

Ausztrál Tom

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!