Mesterségem címere: tábori felügyelő Angliában – Harmadik rész

Az első Tauntonban töltött, majd a második, londoni  táboros évem után egy elbűvölő kisvárosba, középkori fővárosba vezetett az utam. Harmadik nyaramat Winchesterben töltöttem.

Ez a nyár már-már idilli volt. A városka szépsége, megkapó bája rögtön az első séta alkalmával lefegyverzett. Szállásunk itt sokkal jobb volt, mint az előző években; felújított, ragyogóan tiszta épületekben laktunk. A tábor fogadóképessége jóval kisebb volt, mint az előző helyszíneken, tehát kevesebb gyerek jött. Mondanom sem kell: kevesebb gyerek, kevesebb gond. Nyugis, már–már pihentető napok köszöntöttek rám.

Welcome to Winchester (fotó: Simon Orsi)

Welcome to Winchester
(fotó: Simon Orsi)

Itt is a már megszokott felügyelői munkakört láttam el. Két emeletnyi lányra vigyáztam reggel-este, időnként délután is. Franciák, németek, olaszok, ukránok és törökök érkeztek. A németekkel és franciákkal könnyű és zökkenőmentes volt együtt dolgozni. Tudom, sablonosan hangzik, de így van. A törökökről hallottam pár negatív dolgot is, de ők (szerencsére) másik épületben kaptak szállást. Hozzám néhány ukrán lány került, egyikük sem volt egyszerű eset. Rendkívül jómódú családok gyermekei érkeztek tőlük, akik nehezen viselték, hogy itt vannak szabályok, sőt, azokat be is kellene tartani. Különösen az esti lámpaoltással voltak gondok. Egy ilyen külföldi nyári tábor óriási élmény egy kamasz gyereknek – persze azokat kivéve, akik már tíz éves koruk óta minden nyáron részt vesznek valamelyiken. Ők unják a dolgot. Ilyen is akad. A többségnek viszont a nagy kiszabadulás otthonról, életükben először messze a szülőktől. Barátságok szövődnek, sőt szerelmek is…Ilyenkor aztán nekünk kell figyelmesnek lenni. Történt olyan eset, amikor egy esti programot követően a campus egy kevésbé kivilágított részén, nos, hiányos öltözetű párocskát találtak a kollégák. Ilyenkor az éppen ügyeletes felügyelőnek kell közbelépni, és nagyon örültem neki, hogy pont nem én voltam az, aki szétrebbentette őket.

A tábor helyszínének főépülete (fotó: Simon Orsi)

A tábor helyszínének főépülete (fotó: Simon Orsi)

A városka nagyjából húsz perc sétára feküdt a campustól. A közepén magaslott Alfréd középkori uralkodó harcias szobra, akit a fennmaradt források tanúsága szerint nagyon szeretett a népe, nem hiába érdemelte ki az ’Alfred, the Great’ nevet. Ő volt az, aki egyesítette az angolszász törzseket, legyőzte a támadó dánokat, összegyűjtötte a törvényeket, támogatta a tudományokat. Na és persze ő tette meg fővárossá Winchestert. A város gyönyörű katedrálissal büszkélkedhet, itt nyugszik  Jane Austen  írónő is, aki élete utolsó hat hetét itt töltötte. Ebben a városban is  gyönyörű parkokban ejtőzhetünk, ahogy Anglia-szerte mindenhol.

Alfred, the Great (fotó: Simon Orsi)

Alfred, the Great
(fotó: Simon Orsi)

Winchesterben található még Artúr király állítólagos kerekasztala, vagy legalábbis valami hasonló alkalmatosság. Maga Artúr alakja is a legendák homályába vész, kutatók vitatkoznak arról, élt-e egy ilyen személy valójában. Ha igen, akkor az V–VI. században élhetett, a szóban forgó asztal pedig jóval „fiatalabb”: a XIII. századból való – valódi tehát nem lehet, bár ennek ellenére rengeteg látogatót vonz.

A kerekasztal (fotó: Simon Orsi)

A kerekasztal(fotó: Simon Orsi)

Kirándulásaink  fő célpontjai London, Oxford, Salisbury, Stonehenge és Windsor  voltak. Eljutottunk  még Stratford-upon-Avonba, ahol Shakespeare született. Szülőháza mellé egy modern látogatóközpont épült, amelynek első termében a drámaíró életútját elevenítik fel, megjelenítve élete fontos állomásait, majd művei feldolgozásából, filmekből, színházi darabokból láthatunk részleteket. Ezután léphet be a kedves látogató a korhű szülőházba. Ugyanitt betértünk egy pillangófarmra is – az egyik legkedvesebb élményem a sok repkedő, színpompás kis lepke között megtett séta. Oxford mellett meglátogattuk Bleinheim Palace-t is; itt  született és nevelkedett  a XX. század meghatározó politikusa, Winston Churchill. Mondanom sem kell, káprázatos környezetben: csak a kertben egy órát bóklásztunk, és mennyi látnivaló maradt ki…

Windsorban (fotó: Simon Orsi)

Windsorban
(fotó: Simon Orsi)

Bleinheim Palace (fotó: Simon Orsi)

Bleinheim Palace
(fotó: Simon Orsi)

A winchesteri katedrális (fotó: Simon Orsi)

A winchesteri katedrális
(fotó: Simon Orsi)

Bizton állíthatom, egyik legjobb táboros nyaramat töltöttem itt. Jó fej kollégák, nemzetközi atmoszféra, gyönyörű helyek- nem volt kérdés, hogy jövőre is, de hogy ugyanitt-e? Hamarosan kiderül.

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

(Szívesen olvasnál, beszélgetnél még Angliáról? Csatlakozz a Globspot – Magyarok Angliában csoporthoz!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!