Mesterségem címere: tábori felügyelő Angliában – Ötödik rész

Most, hogy a ködös, felhős decemberből gondolok vissza a Berkhamstedben töltött nyárra, olyan, mintha a napsugaras emlékek valami plusz csillámport kapnának. Megszépülnek még jobban, pedig a valóság sem volt rossz, sőt. 

Miben volt más itt dolgozni? Ez már az ötödik nyári táboros munkám volt, ugyanannak a cégnek a szervezésében. Tehát volt némi rutinom, ez pont elég volt ahhoz, hogy ne izguljak túlzottan a munkakör miatt. Az első nyaramon Tauntonban végig azon görcsöltem, hogy mindent jól csinálok-e, mindent megcsinálok-e, amit kell. Aztán jött a második évem, London mellett, ahol nem éreztem túl jól magam. Ettől kezdve viszont egyre jobban „belejöttem”. Itt, Berkhamstedben, voltak már  korábbi évekből ismerős, kedves kollégák is – így ha szó szerint nem is tudtam, hova jövök, hiszen a városban először jártam, mégis ismerős hangulat lett úrrá rajtam.

Berkhamsted (fotó: Simon Orsi)

Berkhamsted
(fotó: Simon Orsi)

Aztán megérkeztem, lekászálódtam a buszról. Luton reptértől kb. fél óra távolságra van ez a városka. Nagyon örültem ennek a ténynek, meg annak is, hogy nem kell a bőrönddel – táskákkal átmetrózni Londont.

Londoni nyüzsi (fotó: Simon Orsi)

Londoni nyüzsi
(fotó: Simon Orsi)

A buszból látott első benyomás egy teljesen átlagos angol városka képét mutatta. Egy kis High Street szeli ketté, ahol a tipikus angol üzleteket lelhetjük fel (Waterstones, Boots, Tesco), találhatunk remek charity shopokat, van pár pub és étterem is. A pubok jó része – ahogy ezt később felfedeztem – állatnevet visel, ezen először jót mosolyogtam, majd elkezdtem lefotózgatni őket.

Egy pub (fotó: Simon Orsi)

Egy pub
(fotó: Simon Orsi)

És egy másik (fotó: Simon Orsi)

És egy másik
(fotó: Simon Orsi)

Az itt található Berkhamsted School egy bentlakásos iskola, ennek az épületeit bérelte ki a nyelviskola. Az iskolát 1541- ben alapították, pont akkor, amikor nálunk Buda várát elfoglalták a törökök, és  beköszöntött a százötven évig tartó török uralom. Hja, a szerencsésebb népek…

Az iskola épületei régiek ugyan, de mind szépen, ízlésesen felújítva várja a diákokat. A szálláshelyek  is gyönyörűek voltak: minden új és tiszta, a hálószobákhoz külön fürdőszoba is járt. Ettől a ténytől teljesen el voltam ájulva – még élénken élt az emlékeimben a diákokkal közös zuhanyzó és wc képe a folyosó végén, egy korábbi táborból. Apró örömök. :)

Szállásunk (fotó: Simon Orsi)

Szállásunk
(fotó: Simon Orsi)

A városka híres szülötte Graham Green író, pl. A csendes amerikai című regény szerzője, aki a pont a mi szálláshelyünk melletti épületben látta meg a napvilágot – emlékét tábla őrzi a ház falán.

Itt, Berkhamsteden keresztül vezet át egy úgynevezett canal, ami egy mesterséges vízi út. Ezeket a  múltban  termékek szállítására használták, manapság pedig lakóhajók vették birtokukba. Vannak olyan családok, párok, akik a nyár jó részét azzal töltik, hogy bepakolják magukat egy ilyen, lakókocsihoz hasonlóan mindennel felszerelt lakóhajóba, és a csatornarendszeren hajózgatnak Anglia-szerte, néha pedig kikötnek valahol. Én egy idősebb párral beszélgettem erről az életformáról, ők rajongva meséltek róla, minden nyarukat ezzel töltik. Sokszor unokáikkal együtt hajóznak – szerintük  lassúbb és emberibb utazási forma ez mint az autó vagy a vonat.

A Canal (fotó: Simon Orsi)

A Canal
(fotó: Simon Orsi)

Kirándulásaink -  a közeli Londonon kívül – Oxfordba, Cambridge-be és St.Albans-be vezettek. Ez utóbbi szintén egy bűbájos kisváros, és mivel elég csendes, de London elég közel van, az ingatlanárak itt a legmagasabbak Nagy –Britannia-szerte.

Cambridge az a hely, ahol korábban még nem jártam. Mivel kirándulásunk egy nyári vasárnapra esett, a város teli volt japán turistákkal, illetve nyári nyelviskolai csoportokkal. Szó szerint hömpölygött a tömeg a belvárosban, ami kissé megnehezítette a dolgunkat, mivel mi is diákcsoportokra felügyeltünk… A cambridge-i egyetemen belül több  college található, a diákok ezekben élnek és tanulnak, mindegyik szerves része az egyetemnek. Mi  ezek közül a college-ok közül néztünk meg egyet.

Cambridge (fotó: Simon Orsi)

Cambridge
(fotó: Simon Orsi)

A belépő árak nem túl olcsók, és sokszor cserébe csupán a kápolna és a kert látogatható. A Cambridge-be látogatók megnézhetik, vagy akár ki is próbálhatják a városhoz szorosan kötődő  punting nevű hajókázást. A punt egy lapos fenekű ladik, amit rúddal hajtanak a városon át kígyózó Cam folyón. Az itt tanuló egyetemisták  körében  punt versenyeket is rendeznek.

Punting (fotó: Simon Orsi)

Punting
(fotó: Simon Orsi)

A városnézéstől lefáradva a szabad program idején eltévedtem az Információs központba, ez nagyjából a helyi Tourinform. Az egyik teremben épp egy filmet vetítettek Cambridge történetéről, le is roskadtam egy ülésre. Pár perccel később mellém ült egy lány, megkérdezte, mikor kezdődött a vetítés. Beszédbe elegyedtünk, kiderült, hogy ő Ausztráliából jött, ösztöndíjjal, és ez volt a második napja a városban. Olyan jól eldumáltuk az időt, hogy sietnem kellett a kijelölt találkozóhelyre. Ez is egy olyan dolog, amit nagyon szeretek Angliában: beszélgetni, akár teljesen ismeretlenekkel is, akkor is, ha világ túlsó feléről érkeztek.

Berkhamsted nyugodt, csendes kis városka, ugyanakkor London és a reptér is közel van, számomra pont ezért nagyon szimpatikus. Egy kellemes, már–már nyaraláshoz hasonlító egy  hónapot töltöttem el itt.

A cikk korábbi részeit ide kattintva olvashatod el.

(Még több cikk külföldi munkavállalásról itt: külföldi munkavállalás. Még több cikk Nagy-Britanniáról itt: Nagy-Britannia. Még több cikk Orsitól itt: Simon Orsi.)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

(Szívesen olvasnál, beszélgetnél még Angliáról? Csatlakozz a Globspot – Magyarok Angliában csoporthoz!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!