Nem vagyok pornósztár! – Közlekedés Malajziában

Kuala Lumpur tömegközlekedése legendás. Értsd: keringenek róla mesék, hogy létezik. Na jó, nem leszek igazságtalan, van néhány kötöttpályás vonal, nevezzük ezeket metróknak, amelyek sokat mennek föld felett is, és léteznek menetrend szerinti buszjáratok is. Ezek mindegyike modern és nyugati, de csak a turisták szerint kielégítő.

Kuala Lumpurban a metrók időben jönnek és mennek, érintenek minden turisztikai látványosságot. A buszok sokszor kiszámíthatatlanul érkeznek a közlekedési dugók miatt, gondolom, az veszi őket igénybe, aki ráér. A helyiek szerint használhatatlan az egész rendszer. Ennek az az oka, hogy bár térképen elég fejlettnek tűnik a metróhálózat, de más 8 milliós városokéhoz képest már ránézésre is kevéske. Hogy jön ide a 8 millió, amikor a maláj fővárost sehol nem írják nagyobbnak 1,7 milliónál? Az agglomeráció az oka, ami lényegében összenőtt Kuala Lumpurral, mintegy 7 millióval növelve annak populációját. Vagyis, aki itt él, az csak nagy szerencsével tudja a napi közlekedést így megoldani.

Metrójegy (Fotó: Schóber Judit)

Metrójegy
(Fotó: Schóber Judit)

A helyiek autóval utaznak mindenhova. Jogsit mindenki szerez motorra, amikor betölti a 16. életévét, és autóra, amikor a 21.-et. Akinek jogsija van, annak autója, vagy motorja is van. A motor viszont nem életbiztosítás, az autósok nem figyelnek rájuk, sokan halnak meg ezért. Az üzemanyag olcsó, az autók közül pedig a Protont szinte ingyen utánuk dobálják, hiszen ez a helyi autócsoda és ezekre alig kell adót fizetni, hadd pörögjön a gazdaság. A nyugati autók cipelik a súlyos adókat, de itt sok a jómódú ember, így sok a drága, új autó is. Hozzáteszem, ez a hely leesett a térképről, amikor beütött a gazdasági világválság, ezért itt még pörögnek a hitelek, így egy családban néhány autó nem téma.

Egy autóban egy, maximum kettő ember ül, és naponta 8 millió ember igyekszik valahova, ezért hiába a sok hatsávos autópálya, mindig dugó van. Nem kis araszolásra kell gondolni, hanem órákig tartó mozdulatlanságra. Éppen ezért folyton mindenki késik, tényleg nem lehet időben megérkezni sehova. Én azért megpróbáltam. :) Viszont a késés nem probléma, ha késünk, mosolygunk és annyit mondunk: ez Malajzia. Ezzel le is tudtuk a dolgot.

A Taxiban harapdálni tilos! (Na jó, smacizni tilos:))(Fotó: Schóber Judit)

A taxiban harapdálni tilos! (Na jó, smacizni tilos!)
(Fotó: Schóber Judit)

Akinek nincs autója, az taxival közlekedik, mint én. A taxik gázzal mennek. Tankolni úgy szoktunk, hogy behajtunk a benzinkútra, járó motorral bepumpáljuk a gázt a tartályba, közben a sofőr rágyújt, az utas pedig reménykedik, hogy a sofőr valójában nem szeretne felrobbanni. A kék taxi tiszta, tágas, a sofőr maláj, vagy kínai nemzetiségű, kellemes beszélgetőpartner és sokba kerül. A piros taxi általában 30 éves Proton, koszos, majdhogynem szétesik, és vannak benne háromdimenziós képek, amelyek garantáltan hányingert okoznak. Indiaiak vezetik, akik nem nagyon beszélnek angolul, cserébe olcsó a szolgáltatás és a célnak tökéletesen megfelel.

Egyszer egy sofőrt sikerült kihoznom a sodrából, mert nem értettem az indiaival kevert angolját. Láttam rajta, hogy dühös, mutogatta az előttünk araszolókat és vagy 25 másodpercig ismételgette, hogy “GYEM, GYEM”. Gondoltam, hogy nekem mondja, velem akarja megosztani a problémáját, de csak nem akartam megérteni, mit akar. Ő egyre dühösebben “GYEM”-melt, én meg egyre frusztráltabb lettem. Megfordult a fejemben, hogy kiszállok a hatsávoson, mielőtt kapok egy fülest, mert értetlenkedem, mire beütött az isteni szikra: hiszen ma is traffic “gyem” van! Én balga! Mondom neki, hogy áhááá, traffic jam, mire ő boldogan bólogat, hogy végre megértettem a helyzetet.

Csodás 3 D-s képek az utasok szórakoztatására(Fotó: Schóber Judit)

Csodás 3 D-s képek az utasok szórakoztatására
(Fotó: Schóber Judit)

A taxis utazás nem gond a szállodától munkába menet, mert a hotelek, apartmanok, bevásárlóközpontok környékén hemzsegnek a taxik, de az irodából haza bizony senki nem jön érted. Felhívod a taxi társaságot, felveszik, mondod, hogy honnan hova szeretnél eljutni és leteszik a telefont köszönés nélkül. Meg lehet próbálni párszor, de maximum az éjszaka közepén vezet eredményre a dolog, mert olyankor ritkul a forgalom. Ezért az a szokás, hogy aki taxit szeretne, az kiáll az út szélére és stoppolja a taxikat. Általában a századikban nincs utas. Vagyis körülbelül minden századik megáll, de csak minden háromszázadik visz el, mert ha megtudják, hogy a központ felé szeretnél utazni, egészen egyszerűen nem visznek el. Pedig az aránylag jó pénz lenne nekik, de a nagy forgalom miatt nem vállalják. Sokszor az orrod előtt kiszállnak a taxiból és beülnek kávézni, nincs kegyelem. Ha az utasnak van ideje és türelme, akkor vár, ha nincs, vagy szakad az eső (ami mindennapos), akkor felajánlja a taxisnak a dupla árat. Ha a taxis a fejét rázza, az eső ömlik, én pedig a lábszáramat áztatom az esővízben, akkor a tripla árat is kifizetem, csak vigyen már haza. No, olyan még nem akadt, aki a tripla árat visszautasította volna.

A közlekedés kultúrájához hozzátartozik az EU konform autómosó is :)(Fotó: Schóber Judit)

A közlekedés kultúrájához hozzátartozik az EU-konform autómosó is :)
(Fotó: Schóber Judit)

Az útszéli stoppolás remek ismerkedési lehetőségeket rejt magában, erre az első 1-2 hónapban jöttem rá, mikor én is nagyon sokat várakoztam így taxira. A munkahelyemmel szemben volt egy másik iroda, és onnan minden áldott nap kijött egy vállamig érő maláj fiú, hogy várja velem a taxit. (Neki persze nem kellett fuvar, ő csak egy randira pályázott. Mondtam én neki mindent, hogy vőlegényem van, meg ne nevettesse ki magát, hogy itt ücsörög velem, semmi esélye, de én ilyen kitartó fiatalembert még nem láttam. Nem adta fel. Nem volt tolakodó, tiszteletlen, csak kitartó. Az irodánk költözésekor aztán tőle is megszabadultam.)

Megmentő a Macskajajból(Fotó: Schóber Judit)

Megmentő a Macskajajból
(Fotó: Schóber Judit)

Egyszer arra is lehetőségem adódott, hogy igazi sztár legyek. Stoppoltam türelmesen már vagy egy órája, mire megállt egy nagy terepjáró, benne egy törpe őslakos, millió dolláros mosollyal és kérte, hogy adjam meg a számom. Ő ugyanis filmeket forgat és pont olyan lányt keres, mint amilyen én vagyok. Hű milyen szerencsém van, – gondoltam – lehetnék főszereplő, rám mosolygott a szerencse! Kedvesen mondtam neki, hogy köszönöm, már van állásom. Úgy gondolom, nem a következő Disney-filmhez fedezett fel…vagy lehet, hogy mégis? A képen látható úriember a Macskajajból érkezett, hogy megmentsen. :)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!