Nézz, nézz az ég felé… – repülős és reptér sztorik

A munkám kapcsán több mint 80-szor repültem az elmúlt három évben, és ez alatt összejött egy cikkre való vicces / tanulságos / hajmeresztő történet. Lássuk a legjavát!

Amikor a hírekből tudjuk meg, mi történt a géppel

Budapest-Stockholm (ja bocsánat, Stockholm Skavsta, ami lássuk be, NEM Stockholm). Leszállunk gond nélkül. Ülünk. Ülünk. Már 30 perce ülünk. A gép alól furcsa nyiszatoló hang hallatszik. Ülünk. 45 perc.

Egyszer csak bemondják:

,,Alarm cancelled. Alarm cancelled”.

Ja, hogy volt alarm? Végre kiszállunk, és a következő látványban van részünk:

3 mentőautó, 2 tűzoltóautó, 2 rendőrkocsi szép körben áll a gépünk körül, ütemesen villog az orcánkba diszkófény jelleggel, minket meg hajtanak tovább.

Másnap svéd barátaim mondták, hogy lehozták a hírekben a dolgot: a gép egyik hajtóműve kigyulladt leszállás közben, de szerencsére eloltották. Jó tudni!

Amikor a földi személyzet visszavág

Eindhovenből kellett volna Budapestre repülnöm. Innen már sejthető, hogy a történet nem végződik majd jól, mert nagy összehasonlítási alappal nézve is Eindhoven a nyugati civilizáció egyik legtrébb reptere – hiába akkora az egész, mint egy hátsó udvar, olyan még nem volt, hogy ne lett volna működésképtelen egy vagy több biztonsági kapu, kijelző, tábla, vécé, csomagszállító futószalag. Ezeken átjutva már épp megnyugodva ültem a még bent álló 8 órás gépen (igaz, 8:20 is megvolt már, de kicsire nem adunk), amikor kisebb döccenést lehetett érezni. További 20 perc csendes álldogálás után a pilóta angolul közölte:

,, Dear passengers, we have a technical problem and we need to check the plane, please leave the aircraft, we are sorry etc”.

Utána jött a komment magyarul, enyhe paprikás éllel:

,,Kedves utasok! Most itt fogunk állni még jópár órát, mert a nagytehetségű földi személyzet meghúzta a gép oldalát a LÉPCSŐVEL. Sajnos mivel Eindhovenben technikus egyáltalán nincs, legalább 3 óra lesz, míg Amszterdamból ideér.  Sajnáljuk a kellemetlenséget satöbbi”.

Végül 8 órát késtünk a 2 órás úton.

Amikor jobb a tudatlanság

Változatosság kedvéért Budapestről Eindhovenbe, január eleje, köd, hideg, hóhelyzet. Félálomban hallom, hogy a pilóta megszólal angolul:

,,Dear passangers, we are 30 minutes from Eindhoven Airport, but due to the weather we might not be able to land there. In this case we will look at other airports nearby”.

Majd jön a velőt rázó komment magyarul:

,,Kedves utasaink! Az eindhoveni reptér 30 percre van, de lehet, hogy nem tudunk ott leszállni. Üzemanyagunk 40 percre van még. Ha odaértünk, majd kitalálunk valamit.”

Erre mondják, hogy túl sok információ. (Amúgy aztán Eindhovenben szálltunk le, kis körözés után).

Amikor eseménydús a transzfer

Budapest – Kairó – Mumbai – Kuala Lumpur útiterv két baráttal, az először még gyanúsan olcsónak tűnő Egypt Airrel.

Kairóba megérkezve 7 órát kell a reptéren töltenünk, de nem gond, úgyis éjszaka van, keressünk egy jóvágású lépcsőaljat, és aludjunk. Az ellenőrzésen áthaladva viszont odajön hozzánk egy reptéri alkalmazott, tört angolságából annyit értünk meg, hogy ha akarunk, kimehetünk a reptérről. Jó, kimennénk, de hát vízumunk az nincs! Nem baj, adjuk oda az útlevelet, majd ő elintézi. Okkééé. Kicsit fura, de odaadjuk. 30 perc múlva még mindig ott állunk útlevelek nélkül, kezdjük bánni a dolgot.

Szerencsére nemsokára előkerül a pasi, és tényleg – ott a vízum az útlevelünkben. Ezután kikísér minket a reptér elé, ahol rámutat egy várakozó elsötétített minibuszra, és artikulálja, hogy az minket vár és bevisz a városba. Ez megint fura, de éjszaka van, máshogy nem jutunk be, nyilván majd fizetni kell, na de mindegy. Beszállunk, ajtót ránkcsapja, indulunk is – és a sofőr SEMMIT nem beszél angolul. Próbáljuk kitalálni, hogy mégis hova megyünk? Mennyiért? Miről van itt szó? A triónk férfitagja kezd bepánikolni, és azt vizionálja, hogy most fognak minket eladni szexrabszolgának. Ezen egy ideig röhögünk, de amikor a sofőr lehajt a kivilágított útról egy kis sikátorba, és ott egy sötét alakot készül felvenni, már minden rémkép reálisabbnak tűnik. Felvesszük a sötét alakot…

… és kiderül, hogy ő az angolul tökéletesen beszélő, nekünk kirendelt ingyenes idegenvezető! Innentől már hamar kisül, mi ez az egész: az Egypt Air spéci szolgáltatása a hosszú transzferidejű utasoknak! Aki 6 óránál többet töltene a reptéren, azt ingyen elviszik megnézni a piramisokat, megvacsoráztatják, és persze a végén egy parfümüzletbe is elviszik, hátha vesz valamit. Csak valahogy mi úgy jutottunk el a túra feléig, hogy erről senki sem szólt – de innentől már élveztük az ingyen dőzsölést!

Amikor egy járatért épült a reptér

A Himalájából repültem vissza Delhibe, majd Hyderabadba, majd Dubai-Prága-Amsterdam. Még vállalható kockázattal, de eléggé ki voltak számolva a járatok, és értelemszerűen, ha az első borul, borult volna az egész. A Dalai Láma kis hegyi falujából egy óra taxizás után érkeztem meg Kanggra reptérre, ahol is találtam: 1 db párszáz méteres kifutópályát, 3 utast, 2 db géppuskás őrt, és egy pár négyzetméteres várótermet. Naponta 1 járat indult onnan (az enyém), és mikor fél órával a kiírt időpont után még híre-hamva sem volt, kezdtem nagyon aggódni. Itt nincs olyan, hogy akkor elrepülünk máshová, vagy veszünk egy extra jegyet! De még olyan sincs, hogy megpróbálom vonattal, mert Delhiből idáig 20 óra volt az út. De talán még a városig sem jutok vissza, mert a taxi már rég elpucolt.

Szerencsére csisszre megérkezett a repülő, és az idegeskedésért kárpótolt az, hogy a Himalájára teljes panorámával szálltunk fel.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!