Norvégia – az első blikk, tele meglepetéssel

Amikor az ember nekiindul a nagyvilágnak és túl van a hova és miért kérdéseken, akkor valami új kezdődik el. Megérkezel az új helyedre, a helyre, amiből otthont kell varázsolnod, ahol minden újrakezdődik. Az első éjszaka az új ágyban, az első reggel, az első kávé, az első körbenézés és a legközelebbi bolt megtalálásával kezdődik minden. Talán még elveszettnek is érzed magad, talán félsz, talán megijedsz, talán milliónyi kérdés cikázik a fejedben, de mégis nagyon hamar a vágy, a kíváncsiság és a remény veszi át a stafétabotot az érzelmek harcában.

Az ember ilyenkor rózsaszín ködbe képes burkolózni, mint a szerelem első időszakában. Mindenhez pozitívan állsz, mindenben a jót látod, mindenről elhiszed, hogy pontosan olyan, amit elképzeltél, amilyet megálmodtál magadnak. Még arra is hajlamossá válhatunk, hogy összehasonlítsuk a múltunkkal, a régi tapasztalatokkal és a hellyel, ahonnan érkeztünk.

Ez a felfedező fázis, amit leginkább „Nászutas érzés”-nek lehetne nevezni. Erre az időszakra jellemző, hogy amennyiben tényleges szándékod boldognak lenni az új helyen, akkor minden pillanatban a jelenben tudsz lenni. Mindenre ránézel a jelen valóságában, szívod magadba az újat, a mást, az érthetetlent. Minden, amit látsz, minden, ami veled történik, az valamiben más lesz, mint ami eddig volt. Ha más nem, hát a nyelv, amin kommunikálsz, a környezet látványa, a szoba, amiben alszol, a szomszéd személye, amennyiben van szomszédod.

Egy tipikus partszakasz egy tipikus kis házzal egy szigeten(Fotó: Ferenczi Edina)

Egy tipikus partszakasz egy tipikus kis házzal egy szigeten
(Fotó: Ferenczi Edina)

Az első napokban, hetekben és akár hónapokban is, folyton olyan kérdésekbe ütközhetünk, amire nem lehet felkészülni, amire biztos, hogy nem gondoltunk az indulás előtt. A legalapvetőbb kérdések leginkább ilyen jellegűek: „Melyik kávé a finom?” , „Hogy működik a fűtés a lakásban?”, „Hogyan jutok el a munkahelyre, ahol holnap kezdek?”, „Mikor zár be a legközelebbi bolt?”, „Melyik márka milyen?” stb. Ezek az első és legáltalánosabb kérdések, amiknek a száma idővel majdnem a nullához konvergál, de talán sosem éri el azt. Persze ezek az első kérdések hamarosan a rutinos mozgás és cselekvés részévé válnak majd,-  csak mint a régi életünkben-, így felszabadul az időnk és az energiánk, hogy ennél egyel magasabb szintre lépjünk a kérdésekkel.

Az első felfedezések után mi is megéltük a furcsaságokat, ezek említésén keresztül adok egy kis ízelítőt Norvégiából.

  • A mi megérkezésünk Norvégiába hajnali 1-kor történt, amikor a komp bedokkolt a kikötőbe, és kivárhattunk a sorunkat, hogy lehajthassunk a felpakolt kocsival a szárazföldre. Ez volt az első pillanat, amikor Norvégiát magam alatt érezhettem. Ekkor indultunk el az alagutakkal sorba tűzdelt havas úton a leendő otthonunk felé, amit addig csak képeken láthattunk. Ez volt az első alkalom, amikor láttam, hogy itt mindenhol alagutak vannak. Ha van egy kis dombocska, akkor azt átfúrják és nem is akárhogyan. Az egyetlen dolog, amit itt nem láttunk még alagútban, az a körforgalom, minden mással találkoztunk már. Lekanyarodó sáv, ami visszafordul a te szinted felé vagy alá, az egy alap kialakításnak számít. A legfurcsább alagút eddig a „mi alagutunk”, ami a szigetet (Flekkerøya), ahol lakunk, köti össze a szárazfölddel. Ez egy „nyersen hagyott” alagút, amit a kirobbantása után nem igazán fedtek le sehogy, csak néhol locsoltak fel némi betont, de leginkább nyers szikla az alagút fala. Ez egy körülbelül két km hosszú alagút, ami a tenger alatt megy át és még az is előfordul, hogy mikor áthaladunk rajta, pár csepp tengervíz csöppen a szélvédőre, csinos kis sócsíkokat hagyva maguk után.
Egy sziget egy ház koncepció(Fotó: Ferenczi Edina)

Egy sziget egy ház koncepció
(Fotó: Ferenczi Edina)

  • A másik ide kapcsolódó jelenség az „egy kis sziget egy ház” koncepció. Norvégia part menti részei eléggé tagoltak a déli és a nyugati szakaszt nézve. Nagyon sok kisebb és nagyobb fjord, illetve kisebb és nagyobb sziget található itt. Ezekkel a kis szigetekkel leginkább két dolog történhet. Az egyik, hogy lakatlan és messziről lehet csodálni, a szárazföldről rá irányuló lencsékkel lehet lefotózni, és ezzel emelik egy-egy fénykép látványértékét. A másik verzió, hogy valaki gondol egyet és oda építi a házát vagy leginkább nyaralóját. És igen, ezek a helyek csak hajóval közelíthetőek meg. Elmondható, hogy a part mentén élő családok nagy százalékának van valamilyen hajója, ez az ő választott luxuscikkük.
  • A lakásba érkezésünk után elég hamar megtaláltuk mi a következő érdekesség az alagutak után. A norvégok imádnak pihe-puha, hullámzó ágyakon aludni, amin ha eltöltöd az első éjszakádat, úgy ébredsz fel, mint aki a nyílt tengeren aludt, és természetesen nem szélcsendes időben. Először azt hittük, hogy ez a bérelt lakás specialitása, de idővel realizáltuk, hogy ha kemény és kétszemélyes matracot szeretnénk beszerezni, akkor az egy viszonylag nagy kihívásnak fog minősülni.
Postafal(Fotó: Ferenczi Edina)

Postafal
(Fotó: Ferenczi Edina)

  • A lakást és a környéket nézve érdekesség volt, hogy 3-4 hétbe is bele tellett, mire megtaláltuk a valódi postaládánkat. A házunk falán volt egy postaláda, gondoltuk az a miénk, rajta is volt a számunk. Ráragasztottuk a nevünket is és vártuk az első hivatalos levelünket, ami nem akart megérkezni. Ennek kapcsán indultunk el nyomozni, hol van a levelünk. Ekkor sikerült felmérni, hogy itt nem megy házig a postás. Területenként vannak hol falak, hol teljes kis ajtó nélküli faházak, amikben az adott környék összes postaládája van. Így a postás, aki amúgy egy nagyon édes, piros, négykerekű, oldalt nyitott, felül zárt, kis elektromos járművel furikázik, szórja szét a leveleket az ilyen állomások között.
  • Norvégiában van még egy fontos észrevétel, amennyiben az ember kocsival utazik, biztosan érinteni is fogja. Ez pedig az utak jó minősége és az útdíj-rendszer, ami ezt fedezi. Megvannak a kijelölt részek, ahol útdíjat kell fizetni a behajtáskor. Kristiansand belvárosa is egy ilyen terület. Ennek befizetésére két mód van. A bonyolultabb és több időt igénylő, viszont pénzbefektetés nélkül működtethető, ha minden alkalommal, amikor az ember át akar menni egy ilyen területen, megáll a kijelölt benzinkutak egyikénél. Kivárja a sorát, komótosan kap egy papírdarabot, amit kitölt, befizeti a megszabott tarifát és már mehet is, mert bekerült a rendszerbe, hogy jogosult átlépni a „kapun”. Ezt a műveletet az átlépést követő 3 napban is megteheti visszamenőleg, csak érdemes tudni kb. mikor volt az átlépés. A másik megoldás, ami csak egyszeri megállást igényel, egy hasonló kijelölt benzinkúton. Lehet kérni egy kis fehér „kütyüt”, amit a szélvédőre kell feltapasztani belülről, fel kell tölteni 2000 koronával és minden átlépéskor a kamera érzékeli a készülékünket és levonja a jussát, ami csúcsidőben többe kerül, mint nem csúcsidőben. Amikor fogyóban van a műszer, jön a levél, az e-mail, az SMS és minden jellegű tájékoztatás, hogy ideje a következő 2000 koronádat ráhelyezni a készülékedre. Akik itt élnek és nem csak átutazás céljából tartózkodnak Norvégiában, azok mind a második opciót alkalmazzák, már csak azért is, mert így kedvezőbb a tarifa is.

Ezek voltak a legelsők közül is a legelső dolgok, amiket észrevettünk. Természetesen a kötelező papír ügyeket leszámítva, mert azok nagy részével már tisztába kerültünk az indulás előtt. A felfedezések listája hamarosan folytatódik, például azzal, hogy állnak a norvégok az alkoholhoz…

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!