Porto: várakozások és benyomások, avagy amit eddig tapasztaltam

Már harmadik hónapja, hogy itt vagyok és ugyan nem is terveztem itt lenni sokáig, nyitva hagytam az opciókat; viszont most viszonylag hirtelen és viszonylag váratlan fordulatot vett az itt tartózkodásom: néhány napja otthagytam a gyakorlati helyemet.

A döntésem okairól nem szeretnék most hosszan írni, majd talán egy másik alkalommal, ahol megosztom azt is, hogy mik a gondolataim a helyiek munkamoráljával.

Ezért szintén egy új helyzet, hogy van szabad időm arra, hogy kicsit végig is gondoljam, hogy ha nem is az elvárások, de a remények mik voltak az ideutazásommal kapcsolatban és mik is a gyors  benyomásaim ezekhez képest.

(Azért azt szeretném megjegyezni, hogy mikor megjöttem, majdnem az első naptól kezdve dolgoztam és elég hosszú órákat, volt, hogy 11,12 órát az irodában voltam, így azért nyilvánvaló,hogy még mindig rengeteg dolog van, amit nem sikerült látni és tapasztalni és a következő benyomások a viszonylag minimális szabadidőm alatt történtek összegzése, remélem nem jön minden negatívan át.)

 ‘Portugáliában mindig süt a nap’…

Március közepén mikor megérkeztem, ujjatlan topban rohangáltam és sikerült is már akkor napozni, de jött az április, ami valóban egy esős időszak itt, egészen május közepéig esett, de aztán hirtelen megint szépre és csodálatosan ragyogós, napsütéses melegre fordult az idő. Az esős időszakban azért szerencsére voltak kevésbé zord napok és szinte minden hétvégére jutott így egy kirándulás Portóhoz közeli helyekre, meg Madridba, amikhez a nem túl meleg kifejezetten kedvezett. Most azonban az újra jött napsütéssel és szabadidős helyzettel jó alkalom nyílt rá, hogy fogjam a laptopom és kimenjek az óceánpartra napközben, ami nagyon klassz érzés!

Azzal azonban szerintem senki sem tud vitatkozni, hogy ha süt a nap, akkor minden ragyog!!!!!!!!!!! Az én lelkem is és minden szín ami Portugáliában egyébként is csodálatos, csak még élénkebb  és gyönyörűbb lesz. A növények, a gyümölcsök, a házak, a ruhák és azok a híres portugál csempék, amiről szintén kell egy cikket írnom majd!!!

 

‘A portugálok mindig  nagyon jókedvűek, kedvesek és barátságosak…’

Sajnos azért ez nem így van!

Az elején mikor megérkeztem, csupa kedves embert véltem felfedezni mindenhol, de aztán rá kellett jönnöm, hogy valóban barátságosnak tűnnek elsőre; azonban egy bizonyos határ után nagyon távolságtartóak tudnak lenni; sajnos többször tapasztaltam azt is, hogy éttermekben, bárokban kifejezetten arrogáns tud lenni a személyzet. Értem, hogy vannak dolgok amiknek a nyelv szab korlátokat, de sajnos a munkahelyen olyan alapvető emberi gesztusok hiányoztak, ami egy egészséges, legalább munkahelyi  kapcsolathoz, szerintem elengedhetetlenek és ez számomra teljesen megmételyezte a légkört.

Ez viszont csak az én tapasztalom itt, Északon. Délen még csak Lisszabonba sikerült eljutnom, ahol éppen az ellenkezőjét láttam és mások is osztják ezt a véleményt mondván, hogy a déliek teljesen mások és sokkal nyitottabbak.

 

‘A portugál egy valódi focirajongó nemzet’

Igen ,elképzelhető,hogy szeretik a sportot űzni valamilyen szinten ha éppen nem szörföznek, de az biztos, hogy ,legalábbis itt Portóban, nagyon nincsen kultúrája a meccsnézésnek közösen egy kivetítő előtt, sörrel a kézben és nagy lelkesedéssel; mi még nem találtunk, és a helyiek sem tudtak ajánlani nekünk, olyan igazán kellemes helyet ahol jó hangulatban lehetett volna megnézni például a BL meccseket. A legjobb tapasztalat talán még mindig az az ír pub volt, ahová éppen a Chelsea-Barca meccsre sikerült betévednünk és rajtunk kívül csak egy csapat angol úriember volt (Chelsea-ből természetesen J); legalább ők lelkesen ordítoztak is! (vicces módon ezen az estén egyfajta nosztalgia és honvágy fogott el London iránt)

 

‘ A portugálok biztos, hogy nagyon egészségesen esznek, csak halat, rákot, salátákat…’

Salátát talán. Sültkrumplit, rizst minden mennyiségben mindenhez. Ehhez az előző cikkemben említett lisztes sütemények. Rákot nem olyan könnyű találni étteremben. Itt a hal  az tulajdonképpen majdhogynem azzal egyenlő, hogy hal=bacalhau (tőkehal). A portugálok kétségkívül legkedveltebb és leggyakrabban készített hala, amit egyébként most már főként Norvégiából tudnak csak beszerezni. A tőkehal az alapanyaga a legtöbb karácsonyi, húsvéti tradicionális ételnek, de a legenda ezt tartja, több száz olyan recept van, aminek a tőkehal az alapja. Mindezek ellenére, a régió helyi specialitása a ‘Francesinha’, ami véleményem szerint egy elég silány kísérlet egy igazi nemzetközileg elismert étel létrehozásának irányába. Tulajdonképpen az étel abból áll, hogy két toast kenyér közé beraknak 7 különböző hús és sonka szeletet, arra olvasztott sajtot raknak , annak a tetejéről néha ránk figyel még egy tojás rántotta formában, majd az egészet leöntik – és véleményem szerint ez talán az egyetlen értékelhető pontja az egésznek – egy sör alapú valamilyen fűszeres, pikáns szósszal. Azért ha valaki erre jár, mindenképpen ki kell próbálnia ezt is, a grillezett polipot is, a sütiket is, a kávét és persze azt, amivel kapcsolatban nyilván nekem is meg voltak az elvárásaim: a bort.

‘Portóban a bor igencsak jó dolog…’

Na, ezzel azért tényleg egyet kell értenem!

Nem értek igazán a borokhoz,csak elég amatőr szinten, de igencsak kedvelem, főleg a finom száraz vörös borokat és nyáron néha a kellemesre hűsített fehéret. Általánosságban nem vagyok oda az édes italokért; ennek ellenére a portói boroknak kezdetektől rajongója vagyok, olyannyira, hogy holnap megyek a harmadik különböző pincészetbe. Nagyon leegyszerűsítve a portói bor 1. édes  2. három fő ‘fajtát’ kell megkülönböztetni: fehéret, ruby-t (ami a vörös egyik változata) és a tawny-t (ami szintén a vörös egyik változata). Ha sikerül bejutni egy jobb pincészetbe (nagyon olcsó pincelátogatások vannak, van olyan hely ahol 3 euróért bevisznek a pincébe és három különböző bort is adnak kóstolóba), akkor viszonylag részletesen elmondják az elkészítési módját a Vinho do Porto-nak és kellemes szédelgéssel és széles mosollyal távozik az ember, hiszen a portói bor azért viszonylag erős. Ez kihagyhatatlan, ha valaki erre jár.

Ahogy írtam, jött az egyre több élmény, gondolat, de nem akarom most ezt túl hosszúra nyújtani, így lesz még alkalmam írni a portugál designról, a csempékről, a szegénységről, a munkamorálról, arról, hogy vajon miért hallom Yonderboi zenéit különböző helyeken, miért adtak nekünk extra bort egy  borkóstolón, milyen kirándulásokat lehet tervezni Portóból, milyen érzés bemenni Európa egyik legöregebb könyvesboltjába, miért is olyan sokszínű ez a város, miért viselnek ‘Harry Potter köpenyt az egyetemisták, és ha már itt tartunk, akkor pontosan hogyan és milyen portugál vonatkozású elemeket használt fel J.K. Rowling a  portugál kultúrából!

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!