Transzszibériai beszámoló – Peking, a távolságok és a hideg csirkelábak városa

Kezdjük azzal, hogy Peking fantasztikus hely. Méltán nevezhető utazásunk csúcsának és katarzisának, és az utóbbi két hét minden perce megérte azt az érzést, hogy ide eljuthattunk. Ahogyan Mao Ce-tung mondotta: “Légy elhatározott, ne félj az áldozatoktól és lépj túl minden nehézségen a győzelem érdekében!” Persze mielőtt átmennék Kozsóba, megjegyzem, hogy a városnak számos árnyoldala is van, amelyekkel alább foglalkozunk. De haladjunk csak szépen időrendben!

Ott hagytuk abba, hogy megtaláltuk a hostelt, és a Pekingbe történt megérkezés okozta sokkból felébredve a nyakunkba vettük a várost. Első utunk az Ég Temploma Parkba vezet, ahol a bejáratnál monotonon ugyanazt az egy szót lefetyelő nénik árulnak vizet. Ez a marketing-stratégia egyébként mindenhol működik a városban. Később bennünk is felvetődik, hogy megállunk egy bevásárlóutca közepén, és fejhangon üvöltözni kezdünk. Biztos vennének tőlünk is valamit. Persze ha rendőr közeledik, a néniben megakad a tű, és az ásványvizes palackokat egy kuka mögé vonszolva Diogenész-szindrómát színlelnek (magyarul turkálnak a szemétben).

A belépő kifizetése után megtekintjük az Ég Templomával büszkélkedő parkot, valamint a melléképületeket: a köroltárt, a pavilonokat, valamint egy 500 éves fát, amit mindenki simogat. Tapasztalatlanságomtól vezérelve az egyik árustól vásárolok egy fából összerakható modell-templomot, szuvenírként a kisöcsémnek. Tompa agyú nyugati turistákként fennhangon örvendezünk azért, hogy 100 jüanról 75-re sikerült lealkudni az árucikket, valamint, hogy az árus nem tudott ránk sózni egy szakadt százast, azt állítva, hogy tőlünk kapta. Később kiderül, hogy a szakadt százas megmutogatásának örve alatt a fiatalember egy fehérorosz 20 rubelest nyomott a kezembe 20 jüan helyett. A különbség mindössze annyi, hogy a kb. 660 forintot érő jüan-bankjegy helyett a 20 rubelest maximum seggtörlésre lehet használni a világ bármely országában. Többet kellett volna olvasni Konfuciuszt, aki megmondta: ”A figyelmesek ritkán hibáznak.” Első lecke.

A parkból a Tienanmen tér felé haladva rájövünk, hogy Peking NAGY. Mint azt már korábban említettem, a város akkora, mint Belgium, így rögvest kiderül, hogy az általunk rövid pihentető sétának betervezett gyaloglás olyan, mintha Brüsszel központjából Grimbergenbe sétálnánk ki. A soksávos sugárutakon történő átkelés soha nem egyszerű, és nem is megy egyben. Az ember zöld – néha piros – lámpánál elindul, és majd a kocsik kikerülik. Kocsiból egyébként van elég, tisztán látható, hogy honnan is származik a város felett lebegő, a napfényt tökéletesen elzáró szmogtömeg. A járókelőket egyébként mindez nem zavarja: a nők ha kell, ha nem a szembejövők szeme világát veszélyeztető napernyővel sétálgatnak. Itt jegyeznénk meg, hogy ezen a nyáron Pekingben a látottak alapján az számít vagánynak, aki gumikötélre csomózott pattogós labdával játszik, a pólója pedig mellkasig fel van tűrve.

A cikk a következő oldalon folytatódik!

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!