El kell döntened, szeretni akarod-e Norvégiát

Amikor külföldre költözöl, előbb vagy utóbb mindenképp utolér a pillanat, amikor az első napok, hetek, hónapok adrenalin bombája alábbhagy, és szembekerülsz a jelen valóságával. Itt meg kell találni a módját, hogyan lehetünk boldogok. A cikkben elmesélem a norvég otthonteremtés szubjektív oldalát. 

Eddig, mint egy robot, tetted, amit kellett, intézted a dolgaidat a kijutáshoz, a kiérkezéshez, a kinti léthez. Vagyis egyszerűen túléltél. Berendezkedtél, megérkeztél, és nem csak a tested. Kint vagy, dolgozol, készítesz kaját, vásárolsz, utazol, stb. Vagyis elkezdted élni az életet, ami a számodra „normális”. A túlélésedhez szükséges alapkövek a helyükre kerültek, de valami csak ilyenkor kezdődik el.

Belenézni a nyílt tengerbe(Fotó: Ferenczi Edina)

Belenézni a nyílt tengerbe
(Fotó: Ferenczi Edina)

Számos különböző ok létezik arra, hogy miért döntünk úgy, hogy otthagyjuk az országot, ahol születtünk. Messzire költözünk a családtól, akik kettős harcot folytatva, egyben mosolyogva, egyben sírva és egyben tudatosan azt mondva, hogy „helyesen teszed”, ölelnek meg a búcsúzáskor. Mások az okaink arra, hogy otthagyjuk a barátainkat, talonba tegyük a nyelvet, amin mindent el lehet mondani, hogy az ismertből az ismeretlenbe költözzünk. Mindegy, mi az adott választott ok a költözésre, talán nem is számít, ami biztos, hogy az új helyen valamit meg fogsz tanulni magadról.

Nyomot hagyni(Fotó: Ferenczi Edina)

Nyomot hagyni
(Fotó: Ferenczi Edina)

Egy ilyen szituációban minden megváltozik, a hely, a kultúra, a munka, a környezet, az emberek, a nyelv, az ételek, a márkák, a klíma, az épületek, és ez ráadásul egyazon időben. Mikor belecsöppensz az újba, az idegenbe, akkor még erősen él benned az Okod, amiért jöttél, vagy ami elől jöttél, és ez ad erőt ahhoz, hogy csináld, hogy élvezd, hogy megszeresd, hogy elfogadd. Azonban ez az ok az idővel képes megváltozni, válhat sokkal erősebbé, mint valaha és igazán el is tud halványodni, léphet másik a helyére, és el is tűnhet nyomtalanul. Ilyenkor kezdődik a belső „harc” és a sok kérdés. Ki vagyok? Mit akarok? Miért vagyok itt igazából? Mit tudok szeretni itt? Mit nem tudok szeretni itt? Miért nem tudom szeretni? Mi hiányzik, amiről sose hittem volna, hogy fog? Mi nem hiányzik, amiről azt hittem, hogy fog? Miben változtam meg? Mit látok már másképp? Miben nem változtam meg, de akarok, vagy nem akarok? Hol, és hogy látom magam pár évvel később?

Lentről felnézni(Fotó: Ferenczi Edina)

Lentről felnézni
(Fotó: Ferenczi Edina)

Egyszer csak azon kapod magad, hogy otthon már nem érzed magad ugyanúgy otthon, mint régen, és itthon még nem vagy itthon. Valahogy a kettő közé kerülsz és ez teljesen normális, a folyamat része. Látod a különbségeket, látod mi jobb és mi rosszabb otthon, emellett már élvezed az új otthonod adta lehetőségeket. A pluszt, ami ha minden jól megy éppen az, ami az okod volt a távozásra. Szóval ott állsz a kettő között, és hosszabb-rövidebb ideig talán meg is rekedsz ebben az állapotban. Azonban előbb vagy utóbb le kell ülni az egyik székre, különben a honvágy és a boldogtalanság elkezd bekúszni a mindennapjaidba.

Fentről lenézni(Fotó: Ferenczi Edina)

Fentről lenézni
(Fotó: Ferenczi Edina)

A lehetőségek tárháza nem túl nagy ezen a ponton. Az egyik székre le kell ülni, vagy be kell hozni a játszmába egy harmadikat, de állva maradni, érzelmileg a legfárasztóbb opció. Amíg állsz, a jelened a múltra figyel, és nem tudod megélni a jelened adta lehetőségeket a boldogságra. Hogy én ezen a ponton mit is értettem meg? Hogy nem teremthetem újjá a múltam, és az új hely ugyanannyi csodás dolgot tartogat a számomra. Lezárni, ami volt, elfogadni, amivel jár, ez területet szabadít fel az újnak.

Trollszívet találni(Fotó: Ferenczi Edina)

Trollszívet találni
(Fotó: Ferenczi Edina)

Én leültem, és élvezem. Gyártom magamnak az újabb kihívásokat, megélem a feladataimat, dühöngök, nevetek, örülök, sírok, célt keresek. Azt hiszem, hogy ez választás kérdése, mint ahogy egy már norvég (ám Kubából érkezett sok-sok évvel ezelőtt) barát mondta nekünk a legelején: „El kell döntened, hogy szeretni akarod-e Norvégiát. Ha eldöntötted, akkor tudod szeretni, és akkor csak elfogadod, hogy olyan, amilyen. Nem fogsz fennakadni azon, hogy más az időjárás, hogy hideg van, hogy rövid a nyár, hogy minden drága, hogy másmilyenek az emberek. Csak elfogadod és akkor meg is szereted.” Rajtunk áll.

Ez az a pont, ahova mindenki eljut valamilyen formában. Ha valahol a kettő között vagy, ne tétovázz, élj ott, ahol a tested van és ülj le egy székre!

Szépet látni(Fotó: Ferenczi Edina)

Szépet látni
(Fotó: Ferenczi Edina)

(Még több cikk Edinától: itt!)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!