West Coast vs. East Coast – Zala vs. Borsod?

Vajon mit csinál a zalaszentkereszti gazda reggel hatkor? Ugyanazt, amit a szatmárnémeti gazda? Vagy mégsem? Mikor indul munkába a győri önkormányzati képviselő és mikor a kollégája Miskolcon? Vajon egy külföldi észre venne-e valami különbséget az ország keleti és nyugati “partja” között, a gazdasági és szociális különbségeket leszámítva? Magyarul: van-e másoknak is szemet szúró hozzáállásbeli, szemléleti vagy éppen csak szokásbeli különbség a két régió között?

Erre nem tudok válaszolni, bár nagyon érdekelne azon külföldiek véleménye, akik mind a két országrészben éltek, vagy dolgoztak. Kíváncsi lennék, ők milyen differenciákat látnak és az legalább annyira érdekelne, hogy mi – jobban mondva ti otthon – rácsodálkoznánk/rácsodálkoznátok-e ezekre a különbségekre.

Természetesen nem ugyanaz a dimenzió, de én rácsodálkoztam az USA keleti-, és nyugati-parti különbségére, mi több, meglepődtem, hogy én jobban látom az eltérést, mint az átlag amerikai. Kilenc év alatt volt szerencsém munkám által bejárni az USÁ-t. Hét évet éltem New Jerseyben, majd az utolsó két évet Kaliforniában. Nem egy emberöltőnyi tapasztalat beszél belőlem, de eleget láttam a két partból minden téren, legyen az privát, munka, iskola vagy sport. Korábban rendszeresen jártam át a nyugati partra, mert az egyik cégrészlegünk itt volt, most meg majdhogynem havonta repülök New Yorkba munkából kifolyólag. Tehát van némi rálátásom a két part életére és ez akkor tudatosult bennem, amikor nem is olyan rég felvettem egy alkalmazottat, aki New York államban született, élt és dolgozott sokáig. Az első héten láttam rajta, hogy egy kicsit elveszett. Mondta, hogy nem érti miért nincsenek itt közös bulik, munka utáni összejövetelek, stb. Bedobtam neki, hogy “this is fairly typical of California, it’s a west coast thing“, és vártam a reakciójára. Nem maradt el: “What do you mean it’s a west coast thing? I heard people say that but I have no idea what it actually means“. Nos, természetesen neki nem kezdtem el levezetni, de ha érdekel, itt vannak az általam tapasztalt különbségek, a teljesség igénye nélkül.

A reggeli csúcsforgalom New Jerseyben körülbelül egy órával korábban kezdődik mint itt, Dél-Kaliforniában. Míg ott hat órakor már úton van mindenki, Kaliforniában csak jóval hét után áll be az autópálya. Ez a reggeli különbség hétvégén még inkább szembetűnő. Szinte nincs autó 7 óráig az utakon errefelé. Legalábbis helyi szinten. Odaát viszont a szombat reggeli forgalom szinte majdnem ugyanolyan intenzitású mint a hétköznapokon. Az esti csúcs kicsit hamarabb kezdődik a nyugati parton. Négy óra körül már komoly dugók alakulnak ki. Az utaknál maradva, szembeötlő a keleti part vezetőinek türelmetlensége piros lámpánál. Egy kicsit kivársz, és máris jön a dudaszó, ami inkább kivételnek számít errefelé, nyugaton.

Dugó New Yorkban (fotó: AFP/Timothy A. Clary)

Dugó New Yorkban
(fotó: AFP/Timothy A. Clary)

A munkakezdés is később indul meg itt, Kaliforniában, ami a fentiek fényében nem meglepő. Míg a keleti parton a reggeli hét órás kezdéssel nem voltam egyedül, addig itt ugyanabban az időben gyakorlatilag én kapcsolom fel a világítást a munkahelyen. Itt a dolgozók többsége szép lassan és sokkal nyugodtabban érkezik a munkahelyre valamikor nyolc és kilenc óra között. Az ebédszünet gyorsabb a keleti parton, többnyire mindenki siet vissza dolgozni. Itt nem mondanám, hogy annyira kapkodnak. A legszembetűnőbb különbség minden tekintetben délutánra csúcsosodik ki. Négy óra után a nyugati parton egész egyszerűen nem illik meeting-et szervezni. Ha meg öt óra után valaki olyan badarságra szánja el magát, hogy dolgozzon, igen csak egyedül találja magát egy kaliforniai irodában, míg New Jerseyben hatig nem elképzelhetetlen egy meeting időpontja.

Egy sima meeting (fotó: Getty Images/iStockphoto)

Egy sima meeting
(fotó: Getty Images/iStockphoto)

Végül, a sportban is tapasztaltam hasonló eltéréseket. Mindkét helyen volt szerencsém focizni vasárnaponként, amit itt úgy hívnak, hogy “pick-up game”, ami arra utal, hogy mindenki csatlakozhat, aki akar. Nos, a meccs a keleti parton minden vasárnap reggel negyed nyolcra volt kiírva és általában fél nyolcra mindenki oda is ért. Sosem felejtem el a szervező srác kiabálását félkor: “let’s play guys, let’s play, guys!“. Kaliforniában, háromnegyed nyolc a hivatalos kezdés de még nem tudtuk elkezdeni a focit soha nyolckor, nem beszélve arról, hogy itt senki nem kiabál, hogy “Kezdjük már, gyerekek!“. Én addig futok körbe a pálya körül amíg nem kezdünk, így sokszor jobban elfáradok a meccs előtti bemelegítéstől mint a focimeccs alatt.

Sorolhatnám még a különbségeket, de gondolom ezekből is kezd kirajzolódni a két part közötti különbség. Az amerikaiak általában egy rövid kifejezéssel írnak le mindent. Ezt is. Azt szokták mondani, hogy a nyugati part “laid-back” a keleti meg “wound-up“. Ez magyarul jobbára azt jelenti, hogy a nyugati part lazább, szó szerint “hátradőlősebb” vagy ráérősebb. A keleti meg izgágább, pörgősebb. Egyébként én is ilyen egyszerűen írtam le az új kollégának, gondoltam majd rájön nemsokára. De vajon mi lehet ennek a különbségnek az oka?

Hát erre nem biztos, hogy minden tekintetben kimerítő választ tudok adni, de szerintem a különbség alapvetően az időjárás adta lehetőségekből fakad. A nyugati part természeti adottságai (hegyek, tengerpart, sivatag, stb) az év szinte minden napján komoly kísértést jelentenek az itt élőknek. És az időjárás sem akadályoz meg senkit, hogy élvezze az ezekből adódó előnyöket. Nem véletlen, hogy az idetelepülők leggyakrabban az életminőség javulását említik a költözést követő időszakban. A keleti parttal ellentétben, itt nem kell tartani tavaszi viharoktól, elviselhetetlen nyári hőségtől és páratartalomtól, őszi sártól és téli havazástól, igaz északabbra eső azért akad. Egy szó mint száz, érdemes korán kelni és sportolni mielőtt munkába indulnánk és érdemes hamarabb elindulni haza, hogy élvezni tudjuk a szabadtéri (outdoor) lehetőségeket. De vajon tényleg csak az időjárás miatt létezik ez a különbség a két part között? Talán nem.

A nyugati part reggel sportol (fotó: Getty Images/iStockphoto)

A nyugati part reggel sportol
(fotó: Getty Images/iStockphoto)

Véleményem szerint a különbség történelmileg alakult ki és az időjárás csak felerősítette azt az utóbbi évtizedekben. Ne felejtsük el, hogy a nyugati part szinte senkit nem érdekelt az aranyláz kitöréséig. A keleti part akkor már kifejezetten kiépült volt és rengeteg embernek megvolt a tisztes munkája. Jobbára azok mentek Kaliforniába aranyért, akiknek nem volt semmi vesztenivalójuk. Nem feltétlen a legszorgosabb keleti partiak keltek útra, viszont valószínű, hogy a legnagyobb kalandvággyal megáldott emberek indultak neki a vadnyugatnak. Arany viszont nem mindenkinek jutott. Visszamenni a keleti partra meg nem volt olyan egyszerű akkoriban. Többek között emiatt is, a keleti parthoz fogható versenyhelyzet évtizedekig át váratott magára és a szövetségi kormány is csak jóval később tudta érvényesíteni akaratát nyugaton ugyanolyan mértékben, mint a keleti parton. A nagy gazdasági világválsággal megint megindult egyfajta kirajzás keletről és a nyugati part megint felszívott egy újabb adag “kalandvágyót”. A második világháború után jött az újabb hullám, ezúttal az anti-establishment hívei érkeztek szép számmal. A szilikon völgy volt az utolsó jelentősebb motivációs forrás a nyugatra vándorlásban.

Bár természetesen a képlet nem ilyen egyszerű, a nyugati part lakóinak tehát a génjeibe van kódolva a szabadság, a kalandvágy és a mindenkori rendszer, a keleti part diktálta felfogás nem feltétlen elfogadása. Ez a genetikailag edzett szabadságvágy él tovább a mostani generációban és teszi lehetővé, hogy a kedvező időjárást kihasználva, végre ne csak elfoglalja, hanem élvezze is a nyugati part adta lehetőségeket. És ehhez több idő kell, reggel is és este is.

(Préhryfarkast követheted a Facebook-on is.)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!