“A hazád nem egy hotel” – interjú egy Aszad párti szír fiatallal

Egy damaszkuszi és egy homszi (Homsz egy város Aleppó és Damaszkusz között félúton, lakói az emberi butaságot a komikum középpontjába állító viccek állandó főszereplői országszerte, amelyeknek már a város oktatási intézményeinek magas száma miatt sincs alapja, ám a vicc vicc) fogadnak egy egzotikus utazásban: utóbbi szerint ugyanúgy szabad a véleménynyílvánítás Damaszkuszban, mint New Yorkban. A homszi elmegy a Times Square-re, kiáll egy forgalmas útkereszteződés közepébe és elkezdi teli torokból szidni az amerikai elnököt és kormányt. Furcsán néznek rá a járókelők, de nem történik semmi. Elmegy Damaszkuszba, a Merdzsé (Mártírok) térre Damaszkusz központjában, majd hangosan kiabálni kezdi hogy:

-      Le az elnökkel! Vesszen a rendszer! Látjátok itt is mindent szabad, le az elnökkel! Nyertem! Hé hova visznek? Mi történik? Ki oltotta le a villanyt? Mi ez a hideg? Nem arról volt szó, hogy valami egzotikus, tengerparti helyre kerülök!?

Szíriai barátom, Emír baráti köréből mesélte valaki a fenti viccet jdaydet artoozi (délnyugat-damaszkuszi külváros) lakásuk erkélyén néhány éve, amin mindannyian nagyot kacagtunk, bár a többiek már ismerték. Az “önironikus” derültség mögötti tartalommal akkor úgy tűnt, mindenki egyetért, egyúttal mindenki el is fogadja azt.

Évek múltán Emír fizikus végzettséget szerzett az egyetemen, hazájában pedig, az európai általános meggyőződés szerint polgárháborús helyzet alakult ki, Homsz városról sem klisés, mulatságos-együgyű lakosai jutnak először az ember eszébe, hanem a vérontás a híradásokból. Vele beszélgettünk a jelenlegi helyzetről.

-      Mi jut eszedbe először a szíriai válságról?

-      A válság első ránézésre egy, az emberek valós igényeit – amilyen a demokrácia és szabadság igénye – követelő célkitűzés eredménye. Ám valójában az csak egy maszk, amely eltakar egy, az Amerikai Egyesült Államok és a nyugati világ által szőtt összeesküvést, amely Tunéziában kezdődött, és amelynek végpontja Szíria, és amelynek célja az ország destabilizálása.

-      De miért állna mégis érdekükben Szíria destabilizálása?

-      A fő ok emögött Izrael biztonságpolitikai érdeke, amelynek használ Szíria meggyengítése gazdasági, politikai és társadalmi értelemben. Társadalmi értelemben is természetesen, hiszen Szíriában számtalan vallási felekezet és nemzetiség él. Ezáltal Szíria magával van elfoglalva, és nem a libanoni és palesztin ellenállás támogatásával Izrael ellen, amely még mindig megszállva tart szíriai terülteket, a Golán-fennsíkra gondolok.

-      Sokunkban Magyarországon a polgárháború képe él a szíriai eseményekről, amelyben alaviták és szunniták ölik egymást. Ebből mi az igazság?

-      Ez egyáltalán nem így van. Az alaviták ugyanúgy az iszlám részét képezik, mint a szunniták, vagy a síiták. Mind ugyanabban az Istenben hisznek, és majdnem ugyanolyan hagyományokkal rendelkeznek. Részletekben különböznek, ám ez nem fontos az új nemzedékek számára, akik békében szeretnének élni, akár “vegyes” házasságok útján is. Ám a Nyugat és néhány civilizálatlan arab ország ki akarja újítani, ki akarja domborítani ezeket az ellentéteket és különbözőségeket, hogy meggyengítsék Szíriát, ahogy az már szóbakerült.

-      Miért különbözik akkor Szíria például Tunéziától és Egyiptomtól, amelyek nemsokkal Szíria előtt “robbantak”?

-      Szíria teljesen más. Először is, mind Tunézia, mind Egyiptom jó kapcsolatokat ápol Izraellel, számukra nem prioritás egy erős hadsereg, amelyre Szíria rászorul az ország egy részét megszállva tartó ellenség miatt. A másik dolog, hogy mindenki forradalmakról beszél e két ország kapcsán, pedig valójában nem változott semmi. Sőt, ott annyiban rosszabb is lett a helyzet, hogy a régi rendszerek a helyükön maradtak, csak arcot váltottak, ám ki is egészültek a Muszlim Testvériséggel, amely olyan alapelvek mentén kormányozza az országokat, amelyeknek semmi köze az iszlámhoz, vagy más vallásokhoz. Itt Szíriában nekünk már meggyűlt velük a bajunk a nyolcvanas években. Pont emiatt, amíg mindenki arab “tavaszról” beszél, én a kezdetektől azt mondom, hogy ez nem más, mint tél. Az ezeket az országokat elpusztító viharokkal.

-      Tegyük hozzá: a két ország jelenlegi vezetései demokratikus választásokon kerültek hatalomra. Ezek szerint nem szavaznál a Muszlim Testvériségre. Ha rájuk nem, akkor kire igen?

-      Egyértelmű: Bassár el-Aszadra.

-      “Allah, Szíria, Bassár és kész?” (Idézem az elnök támogatói által gyakran skandált rigmust.)

-      Így van. Allah Szíria Bassár, béke és kész.

-      Miért ő?

-      Fiatal, tevékeny, tele új elképzelésekkel. Rengeteget tett ezért az országért, és mindezt államadósság felhalmozása nélkül. Ez hatalmas dolog. Mutass még egy országot államadósság nélkül! Emellett, ugyanazok az “országunkat védelmező alapelvek” vezérlik, mint az apját, Háfiz el Aszadot.

-      Meg tudnád becsülni az elnök támogatottságát?

-      Pontos számadatokkal nem tudok szolgálni. A fővárosból, egy hatmilliós nagyvárosból származom, és saját szememmel láttam ezeket a milliókat az elnök mellett állni. A többség az elnökkel van, ehhez kétség sem férhet.

-      Milyen forgatókönyvvel egyeznél ki Szíriában?

-      Én a párbeszédet részesíteném előnyben, és azt, hogy a terroristák abbahagyják a harcot, és letegyék a fegyvert. Ehhez természetesen az is kell, hogy az Egyesült Államok és a Nyugat felhagyjon a támogatásukkal.

-      A párbeszéd kin múlik?

-      Az ellenzéken! Ám ők még egymással sem állnak szóba! Egyes nemzetközi konferenciákat a rivális ellenzéki csoportok bojkottálnak.

-      Mennyiben érinti a konfliktus a mindennapi életedet?

-      Az árak tagadhatatlanul felmentek, az amerikai és EU-szankciók nyomán. Ez igazságtalan különben, mert a rendszert akarják megbüntetni, de valójában a hétköznapi emberrel teszik ezt.

-      Volt esetleg személyesen rossz élményed a viszály kezdete óta?

-      Igen, az elnök támogatójaként nemegyszer halálosan is megfenyegettek. Hiszem, hogy egy szabad országban élünk, és ha ezek a terroristák ténylegesen “forradalmárok”, meg kell érteniük és el kell fogadniuk, hogy van más vélemény is.

-      Hogyan történtek ezek a fenyegetések?

-      Igazából bárkivel előfordulhat, hiszen a terroristák nem válogatnak a célpontok között.

-      Megromlott a kapcsolatod a barátaiddal a “más vélemény” miatt, a konfliktus óta?

-      Igen. Van, akivel már nem beszélünk. De a legtöbb barátommal változatlanul tartjuk a kapcsolatot, annak ellenére, hogy ők a kormány ellen vannak. A nézetek különbözősége egy egészséges dolog, az országod fejlesztésének használ, ám csak akkor, ha ez békés mederben folyik. 

-      Várj csak: ha több barátod is az elnök ellen van, akkor bizonyára nem mindenki “terrorista”, hanem vannak hétköznapi emberek is a túloldalon, nem?

-      Természetesen. Van, akit a demokrácia és szabadság követelése vezérel, ám a legtöbbjük azonnal fegyvert ragadott, és gyilkolni kezdett. Én magam is, néha kifogásolom a kormány összetételét, ám a nagy képet nézem, nem akarok sem vérontást, sem külföldi katonai intervenciót. Ha van megoldás, annak politikainak kell lennie. Igaz, hogy lassan változnak a dolgok, és talán eredetileg statikus is volt a helyzet, ám az elsődleges szempontnak mindig az ország biztonságának kell lennie.

-      Érezted valaha a szabadság, vagy a demokrácia hiányát Szíriában, és ha igen, mikor, miért?

-      Hogy őszinte legyek, éppen mostanában érzem azt. A terroristák és az ellenük szükséges biztonsági intézkedések eredményeként. A robbantgatásoknak és a fegyverropogásnak ugyanis semmi köze ahhoz a két dologhoz.

-      Mit gondolsz, meddig tart még mindez?

-      Szerintem már a vége felé járunk. A terroristákat pénzzel és fegyverrel támogató országoktól, Törökországtól, az Egyesült Államoktól, Franciaországtól, Szaúd-Arábiától és Katartól is függ. Amint a nagy országok egyetértenek és elégedettek, itt is egyből vége lesz a viszálynak.

-      Ha ne adj’Isten, rosszabbra fordulna a helyzet, elhagynád Szíriát, akárcsak átmenetileg is?

-      Nem. A hazád nem egy hotel, amit elhagysz, ha rossz a szolgáltatás.

-      Nem tartasz tőle, hogy Szíria nem épül fel soha a napjainkban átélt válságból?

-      Nem én! Szíriának történelme van. Az országunkat soha senkinek nem sikerült lerombolni, tehát túléljük ezt is, a jövő majd igazolja a szavaimat.

-      Mikor lesz legközelebb el-Dzsejs – el-Ittihád rangadó?

-      Még egy pár hónap, és újra folytatódik a bajnokság is, figyeld meg!

-      Tippek a turisták körében oly népszerű országba utazni kívánó külföldieknek?

-      Damaszkusz általában biztonságos, de ne felejtsük el, hogy hadi állapotok vannak. Jobb várni még néhány hónapig, aztán jöhettek, minden rendben lesz. 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!