A lengyel-magyar barátságról

Gyakran találkozom olyan lengyelekkel, akik miután megtudták, hogy apai ágon félig magyar vagyok nosztalgikusan mesélnek a hajdúszoboszlói, budapesti, debreceni (…) élményeikről és a nagyszerű magyar borokról. Ilyenkor elhangzik a két nép kölcsönös barátságát hangsúlyozó mondás: „Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki”. azaz „Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol s issza borát”. De honnan is ered ez a barátság?

A mondás a XVIII. században született, amikor a muszkák által levert Bari-konföderáció felkelői Magyarországon találtak menedéket. A középkortól kezdve a magyar és a lengyel nép kapcsolatait dinasztikus érdekek befolyásolták, az Árpádok és a Piastok korában családi kapcsolatok fűzték egymáshoz a két uralkodó házat, ha kellett egymásnál találtak menedéket, vagy egymástól  kértek segítséget. Ez elmondható általában a két nép egész történelmi kapcsolatára.

Hosszú évszázadokon keresztül Kis-Lengyelország  (lengy. Małopolska) és Magyarország közvetlen szomszédságát a Külső-Kárpátok és a Tátra fő hegygerincén át húzódó közös határ jelölte ki. A Krakkót és Budát összekötő útvonal az egyik leglátogatottabb volt Európában, amin keresztül Lengyelországból főként szövetet, ólmot, kősót, míg Magyarországról rezet, vasat, szőrmét és borokat szállítottak.

Tarty(Fotó: Linka)

Tatry
(Fotó: Linka)

A legismertebb magyar borok Tokaj környékéről származtak, az egyik legnevesebb a lengyel nevet viselő szamorodni (lengy.: samorodny, jelentése: magától termett). A szőlőfürtöket deres időben szedték le, amikor megnőtt a szőlőszemek cukortartalma. Az ilyen eljárással készült boroknak aztán még 3-4 éven keresztül zárt hordóban kellett érlelődnie. E bor tiszteletére költötték a latin jeligét: „Hungariae natum, Poloniae educatum” (Magyarországon termett, Lengyelországban nevelődött). A tokaji régióhoz tartozó Abaújszántón van egy Krakkó nevű hegy, mivel régebben ezekből a szőlőkből készült bort szállították az egykori lengyel fővárosba.

Krakkó címerében egy nyitott kapu található, amely azt jelképezi, hogy mindig örömmel fogadja a vendégeit. Különösen igaz ez a magyarokra, akiknek a jelenléte számos emléket hagyott itt a történelem során. Az 1526-os mohácsi ütközet, vagy Buda 1541-ben történt eleste után Krakkó több évtizedre Magyarország kulturális fővárosává vált. Itt jelentek meg az első magyar nyomtatványok, valamint a Krakkói Akadémia a magyar diákok lakóhelyéül egy külön lakóházat biztosított, amely csaknem 100 éven át működött Magyar Burza néven. A főtéren található „Kosos-ház” – a Piwnica Pod Baranami épülete – adott menedéket Balassi Bálintnak.

Krakkó szimbóluma a magyar hajnal (lengy. Hejnał Mariacki). A Mária-templom tornyából alászálló több mint 600 éves melódia a XIV. század második felében Nagy Lajos lánya, Hedvig uralkodása idején érkezett a Duna mentéről. Múlt héten az alábbi tréfás hangú graffitire bukkantam egy főtérhez közeli utcán, a jelentése: WisŁa Kraków (a krakkói futball klub) véleménye szerint a HejnaŁ egy jódlizás.

Hejnal graffiti(Fotó: Linka)

Hejnal graffiti
(Fotó: Linka)

A graffitis kitérő után vissza a krakkói magyar emlékekhez. 1477-ben egy magyar rézkereskedőt, Thurzó Jánost választották meg Krakkó polgármesterévé. A szintén magyar Knotz Mátyás üzemeltette „A Magyar Királyhoz” címzett hotelt, ami a XIX. század leghíresebb krakkói szállodája volt, a szálloda koncerttermében Liszt Ferenc is játszott.

A Wawel katedrálisban találjuk eltemetve Hedvig királynőt és Báthory Istvánt. Kazimierzben, Krakkó zsidónegyedében tornyosul a Szent Katalinról és Szent Margitról (lengy. Kościół św. Katarzyny i Małgorzaty) elnevezett templom, amelynek nyugati kápolnáját a Magyar-kápolnának (lat. Patronum Hungariae) nevezik.

Krakkóban található a magyar-lengyel barátságról és a magyarokról  elnevezett utca is.

(Fotó: Linka)

(Fotó: Linka)

A magyar ízek is népszerűek errefelé, az éttermek kínálatában szerepel a leczó és a gulasz węgierski. A nagyobb áruházak polcain fel lehet fedezni magyar termékeket, sőt a főtérhez közel lángost és a város több pontján kürtöskalácsot is lehet venni. Érdekesség, hogy a burgonyás tócsnit  gulyással nyakon öntve errefelé placki po wegiersku-nak, azaz magyar tócsninak nevezik.

kürtöskalács(Fotó: Linka)

kürtöskalács
(Fotó: Linka)

Én is a lengyel-magyar kapcsolatok eredménye vagyok. A bemutatkozásomban már röviden utaltam arra, hogy az egyik kedvenc hobbim az éneklés. Most elárulom, hogyan váltam Krakkóban szólóénekessé!

2013 őszén a Krakkóba költözésem első hétvégéjén Delfinával, az egyik lengyel barátnőmmel elmentünk a Workaholic zenekar koncertjére.         Ő már ismerte a bandát, rendszeresen járt a koncertjeikre. A koncert után a tagokkal beszélgetve vetült fel az az ötlet, hogy remek lenne együtt magyarul előadni az Omegától a Gyöngyhajú lányt. Pár hétre rá fel is léptem velük egy dal erejéig.

(Fotó: Linka)

Workalkoholic
(Fotó:Karolina Dylag)

Azóta a zenekarvezető több szerzeményét fordítottam le magyarra és rendszeresen koncertezünk olyan krakkói klubokban, mint a Harris Jazz Club, a Piwnica Pod Baranami és a Milestone Jazz Club. 2014 őszén felléptünk a budapesti Rézmál klubban és a pécsi Nappaliban, amiről a budapesti Lengyel Intézet is hírt adott.  Február 12-én Antoni Krupa meginterjúvolt a Radio Kraków élő jazz műsorában, az interjú felvétele még mindig elérhető.

Pociag do musyki(Fotó: Linka)

Pociag do musyki
(Fotó: Dorota Muniak)

A személyes történetem is bizonyítja azt, hogy a lengyelek és a magyarok közötti  együttműködés máig létezik. Remélem, a „magyar-lengyel két jó barát” közmondás nem válik történelemmé.

Még több Lengyelországról itt.

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!