“Amit a tévében látsz, az a történteknek csupán 20 százaléka” (interjú)

Amikor megkértem a szír barátomat, hogy meséljen nekem egy kicsit az arab tavaszról, és hogy hadd tegyem közzé a válaszait az interneten, az első kérései között szerepelt, hogy a teljes nevét semmiképp se említsük meg. Qusay tehát egy jelenleg Ammánban, Jordániában tanuló, egyébként szír állampolgár barátom, akinek családja Aleppóban, Szíriában él. Kíváncsi voltam, hogy az európai médiában felvillantott képek a valóságban hogy néztek ki, és hogy egy velem egykorú arab egyetemista hogyan élte meg mindezt.

- Mostanában az európai híradásokban nem sokat hallani az arab tavaszról. Miért? Valóban “csend” van, vagy inkább csak a médiát érdekli már kevésbé a téma?

- Az arab kormányok mind összeköttetésben vannak Európával, az USA-val, és néha még Izraellel is, és  ezért a Nyugati hatalmak nem akarják a mostani arab vezetők bukását, nem akarják, hogy a hírek túlzottan az arab világra fókuszáljanak, illetve hogy Nyugaton értesüljenek a történésekről.

- Mettől meddig beszélhetünk Szíriában és Jordániában “arab-tavasz”-ról?

- Szíriában 2011. február 15.-től a mai napig, de valójában már 2000-ben elkezdődött, amikor Bashar al-Assad került hatalomra. Jordániában pedig véleményem szerint a helyzet teljesen más mint Szíriában, az emberek itt arra várnak, hogy mi fog Szíriában történni.

- Mennyire történtek hirtelen az események, illetve mennyire volt ez meglepő a számodra?

- Amikor Tunéziában elkezdődtek a tüntetések, nem gondoltuk volna, hogy az elnök elmenekül, mind azt hittük, hogy hamar véget ér ez az egész. Ezzel szemben Egyiptomban várható volt, még Tunézia előtt. Szíriában, ha jól tudom, minden Darrában kezdődött, ahol fiatal gyerekek a törvénynek nem tetsző feliratokat írtak az iskola falára, és ezért letartóztatták őket. Amikor ez történt, senki nem gondolta volna, hogy ilyen következményei lesznek ennek a darrai történetnek, illetve mind úgy gondoltuk, hogy a kormány valami olyan lépést fog tenni, hogy nem lesz további folytatás. De nem így történt, és az események rossz irányt vettek.

- Mi itt Európában az arab tavaszt csupán a médián keresztül kísértük végig. Mennyire igaz ez rád?

- Amit a tévében látsz, az a megtörtént eseményeknek csupán a 20%-a, minden héten van valami, főleg péntekenként, az a hét “legforróbb” napja, legalább 1000 videót lehet róla találni az interneten, ami nem kerül be a helyi médiába. Emellett Szíriában nincsen külföldi média, kizárólag a helyi, illetve állami.

- A mindennapi életre mennyire hatott ez ki? Például volt-e tanítás, nyitva voltak-e a boltok, a dolgozó emberek bejártak-e a munkahelyükre, működött-e a tömegközlekedés?

- Egyiptomban gyakorlatilag mindenütt leállt a teljes élet, ezzel szemben Szíriában csupán néhány városban. A nagyobb városokban, mint például Damaszkusz vagy Aleppó, csak kisebb demonstrációk voltak, mert ezeken a helyeken a rendőrség – illetve egyéb rendfenntartó erők – fokozottan vannak jelen. Homszban, Hámában, Idlebben és a többi kisebb városban áprilisban és májusban megállt az élet, mostanra úgy tudom, nagyjából helyreállt a normális rend, de azért este 8 óra után kijárási tilalom van érvényben.

Damaszkusz - Fotó: sharnik

-A demonstrációkban mely társadalmi rétegek vettek részt, illetve melyik milyen szerepet vállalt magára? Vallásos vagy inkább szekuláris emberek csatlakoztak hozzá?

- A szír demonstrációkban mindenféle ember részt vett, muszlimok, keresztények, ateisták, az egyetemi hallgatók, szegények és gazdagok egyaránt, politikai párthoz való tartozástól függetlenül.

- Mégis melyik csoport volt az, aki elkezdte a tüntetést? És milyen esemény váltotta ki a tiltakozás ilyen fokát?

- Szíriában a gyerekek kezdték! Talán te nem ismered a történetet, úgyhogy elmesélem neked. Egyiptom után, a legtöbb ember Szíriában követte a híreket, és nagyon boldogok voltak, amiért az egyiptomiak ilyen sikereket értek el. A szír helyzet ugyanis nagyon hasonló volt az egyiptomihoz. Ezt látva pár gyerek, olyan 11-15 év körüliek, felírták az iskolájuk falára, hogy “Az emberek a rezsim bukását akarják”. A rendőrség letartóztatta őket. Mikor a szüleik értük mentek, és Atef Najebtől (a rendőrség “feje“, mellesleg az elnök unokatestvére) akarták kikérni a gyerekeiket, ő durván elutasította a szülőket. Ekkor kezdődtek a tüntetések. A szírek 40 évig egy olyan államban éltek ahol egyetlen párt, sőt egyetlen család uralkodott (az al-Assad). Szíriában legalább 14 féle rendfenntartó szektor létezik melyeknek vezetői mind az al-Assad család tagjaiból kerülnek ki. 1982-ben Háfiz Al-Assad, Bashar apja Hámában majd’ 40 000 embert öletett meg a teljesen felfegyverkezett hadsereggel, ám erről a médiában akkor semmit sem lehetett hallani, nem volt sem internet, sem kamera, sem pedig mobiltelefon, mint manapság. Jordániában ehhez hasonló eseményről nem hallottam.

- Mi volt az egyetemisták, illetve a fiatalok szerepe?

- A fiatalok és az egyetemisták voltak  az elsők , akik szabadságot akartak, ők tervezték és szervezték meg a tüntetéseket a facebookon. Az öregek megélték és végignézték ami 1982-ben történt, ők féltek, mert tudták mi fog történni Szíriában. És most meg is történik. Tankok mindenütt, szinte a teljes hadsereg jelen van majdnem minden városban, és közel 3000 embert öltek meg. Félnek fegyverhez nyúlni, mert ’82-ben használták, és mindent el is vesztettek. Szerintem a rezsim azt akarja, hogy a nép fegyverhez nyúljon, hogy aztán aszerint reagálhassa le az eseményeket. Az egyetemisták most próbálják az embereket  oktatni, illetve erőszakmentes ellenállásra ösztönözni. Gheath Matar is egy ilyen egyetemista volt, akit azonban körülbelül 2 hete a biztonsági erők letartozattak, majd egy hét múlva a halott testét adták vissza a családjának, melyen olyan bemetszések vannak, mintha kivették volna valamely szerveit (szerintem a veséjét).

-Jordániában voltak olyan demonstrációk, mint Szíriában?

-Szíriában az al-Bath egyetemen volt Homszban illetve a damaszkuszi egyetemen. Jordániában mindössze egy demonstrációt láttam, de az nem az egyetem területén volt. Jordániában jelenleg csend van.

-A családod Szíriában él. Meséltek neked bármit arról, hogy milyen volt a mindennapi életük a tüntetések ideje alatt, vagy hogy most milyen?

-Az én családom Aleppóban él, és szerencsére ott nincsenek olyan durva dolgok, mint a kisebb városokban. Ráadásul amikor telefonon vagy a neten beszélünk, sem nagyon tudjuk az ilyesmit szóba hozni, félünk, hogy figyelik illetve lehallgatják a vonalat.

- Azt tudjuk, hogy Szíriában kemény reakciója volt a rendőrségnek és a hadseregnek. És Jordániában?

- Jordániában a hadsereg nem lépett közbe, kizárólag a rendőrség és ők sem olyan keményen mint ahogyan az Szíriában történt. Szíriában az emberekre fegyverrel lőttek, Jordániában kizárólag a gumibotot használták. A Jordán király helyesen kezelte a helyzetet, elnézést kért az emberektől, akik így teljesen lenyugodtak.

-Gondolod, hogy  ha Észak-Afrikában nem kezdődnek el a tüntetések, akkor Szíria és Jordánia sem lépett volna fel a fennálló rezsim ellen?

-  Véleményem szerint, még ha Tunéziában nem is történik semmi, Egyiptomban akkor is lettek volna tüntetések, még ha a későbbiek nem is így alakulnak, mint ahogy az történt. Az egyiptomiak már a tunéziai előtt is tervezték a tüntetéseket, még azelőtt, hogy a tunéziai nép megtörte volna a félelmet, és bátorságot adott volna az egyiptomiaknak. Szerintem Szíriában a tüntetések nem voltak Észak-Afrikától függőek, a gyerekek ügye indikálta a tüntetéseket.

-Vannak konkrét elképzelések a jövőről?

-Nem hinném, hogy volna. Most szükségünk van legalább 2-4 évre, hogy rendezzük a helyzetet, és nagyon remélem, hogy minden ember egy szebb jövőt  fog látni az országainkban.

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!