Bæ-bæ, hallo!

Világéletemben próbáltam humorral kezelni a számomra nehéz helyzeteket. Ahogy ezt a mondatot leírtam bevillant egy jelenet akkorról, amikor ide készültem, Izlandra és zokogva hívtam fel anyát egy mini idegösszeroppanás szélén állva, hogy nem férnek be a cuccaim a bőröndbe. Mert nekem kelleni fog az összes cipőm, kabátom, táskám, mi van, ha nem lesz párna, porszívó, szobanövény. Minden eshetőségre fel kell készülni.

Érezve a helyzet komolyságát, anyu autóba ült és másfél órás vezetés után borsófőzelékkel felszerelkezve megérkezett, hogy megmentse a helyzetet, és lebeszéljen a hatvanadik nyári ruha begyűréséről. Mert minek. (És milyen igaza volt!)

Reykjavik, Izland (fotó: Getty Images/iStockphoto/Laurence Gough)

Reykjavik, Izland
(fotó: Getty Images/iStockphoto/Laurence Gough)

Mindez két éve történt, és remélem, hogy a történelem nem ismétli meg önmagát, Izlandra kicsit nehéz kivezetni, és a borsófőzeléket is biztos lefoglalnák a határon. Kaptam egy gyakornoki lehetőséget egy hamburgi cégnél fél évre, úgyhogy itt az ideje áttenni a székhelyem. Mindez annyira nem könnyű, mint amennyire hangzik, felvettek itt egyetemre, vannak barátaim, még valami fiú-féle is, szeretem, amit csinálok, de úgy éreztem, hatalmas butaság lenne, ha nem mennék. A sziget megvár, a barátok megvárnak. A többi majd kiderül.

Egyik pillanatban úgy érzem, hogy szeretném magam odapillanatragasztani valahova, hogy véletlenül se tudjam elhagyni az országot, a következőben pedig azon gondolkozom, milyen jó lesz végre németül beszélni, normálisan tömegközlekedni és új helyeket megismerni. Éjjel, amikor nem tudok aludni, akkor pedig arról szövök majd terveket, hogyan fogok teherszállító hajókon skyrt importálni Németországba, mert anélkül nem reggel a reggel. Vannak itt bajok.

Hamburg (fotó: AFP/Bodo Marks)

Hamburg
(fotó: AFP/Bodo Marks)

Az évek során rengeteg olyan barátom, akik csak átutazóban jártak erre. Itt voltak egy napra, hétre, hónapra, majd tovább álltak. Szerencsére könnyű velük tartani a kapcsolatot, és vigasztal, hogy akármerre megyek, mindenhol lesz egy ismerős, akit felhívhatok, hogy igyunk meg egy kávét.

Most úgy érzem, én is egy lettem közülük azok számára, akiktől elköszönök. Szeretnék ide visszajönni, Reykjavik pont annyira az otthonom lett, mint Budapest, de tudom, hogy felesleges hosszú távú terveket szőni, mert a dolgok úgyis változnak, új ötletek, új emberek, új helyek, ki tudja, mi fog történni. Szeretek úgy élni, hogy tudom, hogyha úgy alakul, akkor egy év múlva akár Kamerunból is írhatok. Vagy Mexikóból. Vagy Izlandról.

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!