Bemutatkozás: Bajnóczi Dóra (Haukadalur, Izland)

Izlandon először 2013 márciusában jártam, és egy meleg vizű forrásban ülve határoztam el, hogy hosszabb vagy rövidebb időre, de vissza kell még jönnöm. A tervem olyan jól sikerült, hogy éppen harmadik hónapja élek a puszta közepén, egy farmon, tíz másik emberrel. 

Az egyetem vége után a “mit kezdjek most magammal” érzés hatására kezdtem el munkát keresni Izlandon. Minden hihetetlenül gyorsan és könnyen ment, így az első e-mail váltás után már a repülőjegyeket nézegettem, és pár hét múlva báránybégetésre keltem, háromezer kilométerre az otthonomtól.

Bajnóczi Dóra

Bajnóczi Dóra

Azelőtt nem tudtam volna elképzelni, hogy én, aki a középiskola után rögtön a nagyvárosba menekültem, pont egy olyan helyen kötök majd ki, ahol a legközelebbi kétszáz fős falu húsz percnyi autóútra van. Az egész csak egy kalandnak indult, amiből két és fél hónap után majd új élményekkel feltöltődve hazatérhetek, de végül nem így alakult, és reggelenként munkába menet még egy darabig Európa leghíresebb gejzírje fog köszönteni.

Addig is igyekszem kihasználni az itt töltött időmet, nyitott szemmel járni, és írásban és képekben a lehető legtöbbet megörökíteni ebből a csodálatos szigetből.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!