Bemutatkozás: Besenyei Kriszti (Brüsszel, Belgium)

Pár kérdést kaptam és korlátlan szóhasználatot – ebből kéne emészthető tartalmat kovácsolni. Azaz eképpen kellene képet adnom magamról – avagy felkelteni az érdeklődést, hogy virtuális tollamból értékes és értelmes gondolatok (is) kerülnek majd képernyőre. Olykor talán humorosak is. Nos, állok elébük!

Ki vagyok? Egy javíthatatlanul romantikus lélek, egy menthetetlen örökmozgó, aki néha mindennél jobban vágyik egy kanapén töltött vasárnapra. (És ez bizony meg is esik, főleg, amikor esik.) Alapjáraton mosollyal működöm, amit fokoznak a hosszabb-rövidebb utazások, a tánc, a zene, a séták, az írás. Profilba illő a leírás – de itt nem társakat, hanem olvasótábort keresek. Lapozzunk!

Hol vagyok? Jelenleg „kinn” Belgiumban. (Néha „ki” is…). Pontosabban Brüsszelben. Két régió határán. Európa szívében. (Vagy inkább pénztárcájában.) Másfél éve.

A Parc du Cinquantenaire-ben, Brüsszelben (fotó: Besenyei Kriszti)

A Parc du Cinquantenaire-ben, Brüsszelben
(fotó: Besenyei Kriszti)

Mit csinálok? Dolgozom. Elemzek. Irányítok. Vezetek. Felfedezek. Kételkedem. Rácsodálkozom. Alapjában véve élek és remélek. Mint oly’ sokan szerte a nagyvilágban. És legfőképpen ismerkedem: a világgal, az utammal, az útitársaimmal.

Hogy pontosan miért itt? Fontos kérdés.

Megpróbálom összefoglalni.

A legtöbben egy biztos egzisztenciával kecsegtető munka csábítására és/ vagy egy határokon átívelő szerelem miatt “tévednek” külföldre. Engem csupán a külföldön élés izgalmas rugója ugrasztott ki otthonról.

Egy francia céghez, fél évre, Dublinba. Logikus…

Vonzott a lehetőség, mert diákéletem legjobb intermezzo-ja egy egyéves francia ösztöndíj volt, ahonnan hazatértem után elcsábított egy francia multi. Otthon lefelé ívelt a céges perspektíva, ezért felkerekedtem, hazai szerelem ide vagy oda. Képtelen képzavar. Ha valaki még tud követni, le a kalappal! És fel a „nadrággal” !

Az írországi Dingle-ben (fotó: Besenyei Kriszti)

Az írországi Dingle-ben
(fotó: Besenyei Kriszti)

A hat hónapos ír kaland ugyanis lassan (de bizonytalanul) hat évnyi külföldi tartózkodássá avanzsált. Sokan mondják: innen nincs visszaút! Az biztos: az út csak előre visz! De a kör olykor bezárul(hat). Ezért is indultam el bő négy év után hazafelé a smaragdzöld szigetről.

Lassan (és bizonytalanul ugye), hiszen félúton megálltam (családom és barátaim nem kis bánatára) – hol máshol, mint Európa fővárosában, a szürke ötven árnyalatában játszó Belgiumban.

Miért? Magam sem tudom. Talán erőt gyűjteni vagy elgondolkodni. Talán félszből, esetleg csillapodó, de kitartó kalandvágyból. Sok mindent hagytam magam mögött – kétségkívül azért, hogy a sok újat befogadhassam.

A „gaz” csábító francia „multi” megmaradt – csak a földrajzi pozíció változott. Az „igaz” szerelem pedig rögvest elillant. Valószínűleg éppen ezért teljesítettem sokszorosan túl azt a bizonyos félévet. Szegényebb lettem ugyan néhány otthoni „baráttal”, de gazdagabb sok igazsággal és ismeretlen ismerőssel. Jobban megbecsülöm, aki mellettem áll (főleg ennyi év után is) és nem elképzelhetetlen, hogy egyszer éppen ők vezetnek majd haza. Ők, meg a szüntelen kérdőjelek és a növekedő honvágy. A közös gyökerek. Az évek súlya. A kor szele.

Bruges-ben (fotó: Besenyei Kriszti)

Bruges-ben
(fotó: Besenyei Kriszti)

De addig marad a szárnyalás a belga szélben és az ismerkedés. Belgiummal – és mindazzal, ami benne, mögötte és körülötte van.

Mert ez az ország (illetve rögtön három!) sokkal színesebb, mint azt első pillantásra hinnénk! Erre (is) igyekszem majd rávilágítani a soron következő irományaimban. Meglátjuk, milyen sikerrel!

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!