Bemutatkozás: Csókás Borsi (Aalborg, Dánia)

Mivel nem igazán tudom, hol kezdjem, kezdem a végével. A nevem Borsi, 23 éves vagyok. Jelenleg Aalborgban, Dániában élek és tanulok, és remélhetőleg fogok még a következő három évben. Régi nagy vágyam volt, hogy ide kerüljek, és sokáig úgy tűnt, az is marad.

2014 februárjában egy teljesen hirtelen ötlettől vezérelve Budapestről Skóciába repültem, és végül onnan kerültem át Aalborgba, de ez egy másik történet. A dánok és a “buborék”, amiben élnek mindig is lenyűgözött, és bármilyen különösen is hangzik, a nyelv is a szívemhez nőtt. Nehezen birkózik meg vele az ember, és sokan nem tudnak vele megbarátkozni sohasem. Van vele tapasztalatom, de egyelőre csak kerülgetjük egymást.

Nem sokat tudtam Aalborgról, mielőtt ide kerültem volna, pedig a negyedik legnagyobb település két nagy egyetemmel és folyamatosan növekvő népességgel, aminek nagy részét fiatal, külföldi diákok teszik ki. Tegyük hozzá, hogy én egy tized akkora helységről kerültem át ide, úgyhogy az első egy hétben még a buszmenetrendre is rácsodálkoztam, de hamar rájön az ember, hogy ez egy kisváros: sok a kertes ház, a boltok korán zárnak, és minden bár egy utcában található (erről majd később).

Ahogy egyre többet és többet töprengek azon, hogyan lehetne összeszedni a legjobban és persze legrövidebben négy hónap benyomásait, annál inkább felismerem, hogy ez nagyon bonyolult. Sok sztereotípiával kellett megküzdenem, de ez remek lehetőséget adott rá, hogy jobban megismerjem magam. Ezáltal pedig a dánokat is, akik egyébként cinikusabbak, mint egy angol, és persze érzékenyebbek is a kritikára. A “rideg skandinávok” persze nem teljesen ridegek, és könnyen beszélgetésbe elegyednek az emberrel – de nem fognak első hétvégén áthívni, vacsorázni. Emellett viszont roppant segítőkészek, és mindenki beszél angolul (ami ugye sok emberről nem mondható el kis hazánkban), úgyhogy hamar ismerősökre tehet szert az ember, amire szükség is van a boldoguláshoz, legalábbis itt.

Szerencsére sok program akad a városban, remélem, tudok majd írni róluk bővebben is, főleg, hogy túl vagyunk az ünnepeken és remélhetőleg hamarosan a hidegen is. Egyébként az időjárás is megérne egy cikket, e pillanatban például tavaszra hajaz az idő, decemberben inkább őszies volt, kíváncsi vagyok, fog-e esni a hó nyáron. Ha idáig eljutottál, kedves Olvasóm, és még mindig nem unod, akkor pár szót arról, miről is szeretnék majd írni. Bővebben bemutatnám a város nevezetességeit (nincs olyan sok), érdekes programokat (ebből akad), és persze beleásnék a dán lélek mélységeibe, amely bizony réteges, mint a hagyma.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!