Bemutatkozás: Gosztonyi Szonja (Tel-Aviv, Izrael)

Már elég korai szakaszában az életemnek elegem lett a komor, mogorva arcokból. Napfényt, tengert és jókedvű, kedves embereket akartam magam körül látni. Olyan országban képzeltem el az életemet, ahol az emberek mosolyognak a másikra, nyitottak, összetartóak.

18 éves fejjel csak azt nem tudtam, hogy minden jónak megvan az ára. A külföldön történő beilleszkedés sok türelmet és lemondást igényel. Hát első próbálkozásom Olaszországban 2 év után becsődölt. Kis pihenő után irány Izrael.  Az a hír járta, hogy ez az ország is megfelelhet az elvárásaimnak. Nos, én megpróbáltam…  Egy év után adtam fel. Borzasztó érzés volt úgy élni, hogy egy reklámtáblát is képtelen voltam elolvasni. A kultúrsokk pofonként ért, méghozzá olyan erős tasliként, amitől hazáig szaladtam. Tíz év telt el, mire megérett bennem az elhatározás: tudtam, hogy 32 éves fejjel nem lesz több esélyem arra, hogy megvalósítsam az álmomat. Felkészülve a legrosszabbra, a lemondásokra, a csalódásokra és persze a pofonokra,  csomagoltam a bőröndömet. Csak a legszükségesebbeket hoztam és persze a kutyámat. Most már  lelkileg készen álltam megfizetni az árát.

Gosztonyi Szonja

Öt éve élek Izraelben.  Bevallom nőiesen, még ennyi idő után sem mondhatom , hogy könnyű itt az élet. Háborúk, terrorfenyegetések, magas adók, drágaság. De mégsem panaszkodom, mert nincs ami pótolná az emberek nyitottságát, melegségét, jókedvét, na és a tenger mindennapi látványát. Az itteni emberek kreativitása és talpraesettsége időről időre  ámulatba ejt. Persze itt is vannak konfliktusok az országon belül is, de mégis, amikor baj van, mindenki egy családként segíti a rászorultakat.

Izrael olyan számomra, mint egy nyugtalan, vibráló szerelem. Se vele, se nélküle…

Gosztonyi Szonja

Gosztonyi Szonja

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!