Bemutatkozás: Lakos Borcsa (Stockholm, Svédország)

Áprilist írunk. Az időjárás már nyárias. Barátnőm egyszer csak beállított egy bőröndnyi ruhával. Izgatottan várom, vajon mit rejt az utazótáska. Tele téli cuccal, amit nekem szánt Eszti…, enyhén szólva csalódtam. „Mégis mit kezdjek ezzel a rengeteg meleg holmival 30 fokban?”- gondoltam magamban. Mindez történt közvetlenül egy elszúrtnak hitt Skype-interjú után, melynek tétje Stockholm. De lehet, hogy a barátnőm már Svédországra „öltöztet”?

18 éves korom óta mehetnékem van. Jó egy évvel később a nagy nehezen talált londoni bébiszitter-állásra az utolsó pillanatban nemet mondtam. Az egyetemen azonban már nem volt visszaút. Oly régóta ácsingózom külföldre. „Ha most nem, akkor soha…!”- gondoltam, és beadtam a jelentkezésemet Erasmus-ösztöndíjra. Irány München. 2010-ben egy év után Németországból hazatérve szakdolgozatot írva és az utolsó órákat az egyetemi iskolapadban töltve azon morfondíroztam, vajon merre tovább? Természetesen külföld. Erre azonban megint csak várni kellett egy csöppet, egészen pontosan mostanáig.

Máshol élni nem minden áron, nem azért, mert az otthoni viszonyokat – értsen ez alatt mindenki azt, amit szeretne – már elviselhetetlennek érzem, hanem valahol mélyen egy belső hang azt üzeni, hogy irány külhon. Megmagyarázni az érzést nem tudom, mindenesetre újabb lehetőség a külföldi létre, ezúttal Svédországban…to be continued

 

 

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!