Bemutatkozás: Palancsa Attila (Karlstad, Svédország)

A Sopronban becsukott kamionajtót 2000 km-re-északra nyitották ki. Három nap múlva az egész család jött a csomagjaink után. Mire mi, feleségem Ági és fiam Marcell, kétnapos vonatozás, kompozás és autózás után kiértünk, már a lakásban volt minden holmink. De felvettem azt a pólót, amire az van írva hogy: „erről nem akarok beszélni”.

Azt gondolom, hogy mielőtt belekezdenék a “milyen is Svédországba”, mindenképpen szeretném be -és megmutatni, hogy milyen város is ez a Karlstad (svédesen Karlszta- kicsit vidd fel a szó végén a hangsúlyt). Persze egy menetből nem tudok mindenről beszámolni, majd lassan adagolom.

A szinte megszámlálhatatlan Károly város közül a mi Károly városunkat a szintén megszámlálhatatlan számú Károly királyok közül a IX. alapította, valamikor a 16. század vége felé.

(Fotó: Palancsa Attila)

(Fotó: Palancsa Attila)

A megszámlálhatatlanság még a Krisztinavárosokkal fordul elő Svédországban. Persze pontos évszámot is tudnék mondani a város alapító okiratának, vásártartási jogának kiadásáról, de maradjunk a svéd hagyományoknál és a körülbelüli évszám, vagy évszázad is megfelel.

Karlstad Värmland központja, nevezzük fővárosnak. Valahol a nagy ország alsó egyharmadának a tetején, a Balatonnál mintegy négyszer nagyobb Vänern-tó északi partján, a Klarälv folyó deltatorkolatában, számtalan szigeten fekszik. Pittoreszknek is mondhatnám, mondom is. Csodaszép természeti és épített környezete van. Csendes, békés és a tinédzserek szerint rendkívül unalmas város (erről majd még egyszer írni fogok – mármint miért unalmas a svédországi fiataloknak ez az ország). Mivel sok a víz, sok a vízhez kapcsolódó attrakciók száma is. Van vagy 30-40 szabad strandja, kajak- kenu- vitorlázás és még sok minden más. Nyáron az uszoda is bezár, mert értelmetlennek tartják a nyitva tartását. A szabad vizek július végére azért  felmelegszenek, akár 23 fokra is.

Lakosainak száma (attól függ, kit kérdezel) 80.000 és a 100.000 fő között van. Többsége nem rendelkezik karlstadi identitással. Érthető is, mert a 15-20 évvel ezelőtti 50 ezres város rendkívül gyorsan érte el ezt a létszámot, és ezt csak betelepülőkkel lehetett. A betelepülők elsősorban svédek. A värmlandi falvak-tanyarendszerek gyorsan néptelenedtek el és váltak az enyészetté. Valamit valamiért. Vasútvonalak szűntek meg, amik észak felé futva gyűjtötték és szállították az embereket és a fát. Helyettük kerékpárutakat építettek. Itt új lakóparkok, nem lakótelepek, épültek gomba-módra. A tó felé futó észak- déli irányú völgyek mára beépültek a jellegzetes piros faházakkal, fehér ablakkeretekkel. Persze azért már itt is vannak retinensek, akik szakítottak a svéd hagyományokkal és sárga, netán szürke színűre festik házaikat (!). Azért az ablakkeret fehér marad.

Idegenek, betelepültek aránya kisebb, mint a többi, viszonylag nagy svéd városban, ahol akár a 10-12%-ot is elérheti. Nálunk mindössze 4-5000 betelepült, azaz nem svéd él. Többségében valamelyik arab államból vagy a volt Jugoszlávia utódállamaiból érkeztek.

A magyarokról majd egyszer később, hosszabban.

Ahogy említettem, gyorsan fejlődött a város és vele a betelepülő infrastruktúra. Mondhatom, mindenünk van. Mindenünk, amit akarsz (ha nincs most, akkor volt, vagy majd lesz).

Van egyetemünk kb. 15.000 hallgatóval. Külön városrész a Campus. Népszerű a svéd diákok között. Nagyon, hisz minden felvett hallgatónak a Kommun (önkormányzat) lakást vagy kollégiumi szobát ígér. Évek óta, télen-nyáron tart az építkezés és a velejáró sziklarobbantás, ablakremegés.

Van papírgyárunk. Mondjuk, az itt majd minden településnek van. Ha a szél nem tud róla és rossz irányból fúj, akkor kibírhatatlanul büdös tud lenni és ezt még kávégyárunk déli pörkölés illata sem tudja semlegesíteni. A világ legnagyobb, egybefüggő papírgyártó gépsora található itt: 300 m hosszú, egy fedél alatt. Elől bemegy az abrikt a végén kijön a kb. 2 tonna súlyú papírtekercs és megy Angliába. A sziget papírszükségletének mintegy 60%-a származik Svédországból. Persze a fa nem mind svéd. Ha beszélnének ezek a fák, akkor románul, ukránul, oroszul szólalnának meg. Ezt a monstrumot kb. 20 ember kezeli.

Van nyomdánk. Ez is sok mindenkinek van, de ez itt a világ harmadik legnagyobb nyomdagépe: 50m hosszú és 15 méter magas és öt mérnök kezeli. Mikor én ott voltam éppen fika (kávé- tea-süti szünet) volt, tehát senki nem felügyelte a gépeket, azok meg dolgoztak és gyártották és csomagolták a sok újságot. Persze ezeket a legnagyobb jelzőket nem tudom hitelesíteni, de ők ezt mondták.

Van hercegünk is, Carl Philip Edmund Bertila. Egyszerűen csak Fülöp herceg, aki amúgy Värmland hercege megtisztelő címét viseli. Ő a király egyetlen fia. (Epizód: tudvalevő, hogy a királyi családnak három gyermeke van. Na mármost, a középső – Madaleine, ő szép, sajnos elkelt – állítólag nem a király lánya. Hanem Roger Moor az apja, alias James Bond, alias 007. Ha ezt a svédeknek felemlíted, nagyon szemérmesen tudnak viselkedni). A hercegről remélhetőleg tudok majd saját készítésű fotót is küldeni, mert a héten kezdődő svéd ralinak ő a fővédnöke. A karlstadi lakását – kívülről – lefényképeztem (legfelső szint, ahol világítanak a lámpák, milyen lámpák, inkább hercegi csillárok).

(Fotó: Palancsa Attila)

(Fotó: Palancsa Attila)

(Fotó: Palancsa Attila)

(Fotó: Palancsa Attila)

Karlstad jelképe a Sola.

(Fotó: Palancsa Attila)

(Fotó: Palancsa Attila)

Ő a nap lánya egyszer, másszor egy pincérlány a régmúltból a háta mögött látható szállodában. Vagy éppen az a kis pincérlány, aki beleszeretett a szálloda tulajdonosába, de a viszonzatlanság miatt a folyóba vetette magát, esetleg ő az első svéd szüfrazsett. Ez mind ő lenne. Nem tudom, de egy biztos, ha ebben a városban jársz, vele kell hogy legyen egy közös fotó a memóriakártyán.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!