Bemutatkozás: Schóber Judit (Kuala Lumpur, Malajzia)

Szegény Malajzia mostanság csak szomorú hírekben szerepel. Ez a szívemnek oly kedves hely, most egészen biztosan lekerült az emberek bakancslistájáról, ami érthető, de remélem az írásaimból majd kiderül, milyen kár érte.

Malajzia? Eszem ágában nem volt nemhogy Malajziába, de még a szomszéd településre sem költözni. Éltem a menyasszonyok boldog életét, tervezgettem az októberi esküvőt. Nekem volt a világon a legcsodásabb vőlegényem, a legszeretőbb családom, a legszínesebb baráti köröm és a legtutibb állásom. Persze, hogy nem volt mindig minden rózsaszín, de elégedett és boldog voltam.

Maláj csapattal (fotó: Schóber Judit)

Maláj csapattal
(fotó: Schóber Judit)

Miért lett volna indokolt, hogy a hátamra kössem a batyut és máshol próbáljak szerencsét? Hogy a sorsunkat nem mi irányítjuk, arra nincs ékesebb bizonyíték, mint Schóber Juci esete Malajziával. Sok mindent szeretnénk, sőt akarunk az élettől és nem kapjuk meg, vagy nem akkor amikor mi szeretnénk, míg vannak dolgok, amelyek soha még csak eszünkbe sem jutnak és hirtelen a mi utunkká válnak. 2013 januárjában még egy osztrák márka magyar cégénél dolgoztam, akkor már hét és fél éve.

Az ikrekkel (fotó Schóber Judit)

Az ikrekkel
(fotó Schóber Judit)

Fantasztikus évek voltak a világ egyik legjobb márkájával, de a gazdasági buktatók a mi kis álomvilágunkba is begyűrűztek. Zsugorodott a cég, ez sok mindenkit érintett, köztük a csapatomat és engem is. További lehetőségekhez viszont kevesen jutottak, némelyek – köztük én is -, viszont elég meglepőekhez. A cég egyik friss piacán éppen szükség volt a tapasztalataimra, így került rá a térképemre Malajzia. Megkérdezték szeretném-e, vállalom-e, hogy fél évre Kuala Lumpurba költözöm, csapatot építek és kiválasztok, majd kinevelek valakit, aki helyi és képes rá, hogy azt a csapatot vezesse, amit én összerakok.

Tele voltam kételyekkel, félelmekkel, szomorúsággal és egyáltalán nem úgy láttam ezt, ahogy a környezetem: lehetőségként. Sokkal inkább az én kis hibátlan életem széteséseként.

Street art (fotó: Schóber Judit)

Street art
(fotó: Schóber Judit)

Végig sem gondoltam, bólintottam, hogy megpróbálom és közben abban a hitben ringattam magam, hogy márciusig (a tervezett indulásig) még van idő meggondolni magam. Készülődtem, de nem hinném, hogy felfogtam volna, mire készülök. Sodródtam. Elkezdődtek a levelezések a kintiekkel, papírok, oltások, vőlegény, család, barátok, volt kollégák biztatása: “jó lesz, egzotikus kaland, menjél, élvezni fogod”, blabla. Persze én is láttam amit ők, a Google képtalálatait, hiszen mindenki ilyen csodálatos helyre vágyik! Naná! Nyaralni!…de könnyen járt a szájuk, nem nekik kellett felszállni egyedül, mindent hátrahagyva az Egyptair Kairóba, majd Kairóból Kuala Lumpurba tartó járataira 2013. március 7-én, amikor is kezdetét vette a Nagy Malajzia kaland!

(Tetszett a cikk? Kövess minket a facebook-on is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!