Bemutatkozás: Szabó Eszter (Ulfborg, Dánia)

Jobb később, mint soha, tehát megkésve bár, de törve nem. Írok egy picit magamról. Kezdhetném akárhol, talán ott, hogy Szia Eszter vagyok! Na jó oké, rendben: 20 évesen nagy sebbel-lobbal elhagytam kis hazánkat, szerencsét próbálni mentem és azóta is próbálom a szerencsémet. Leginkább Dániában, de időnként kis csavarokkal Afrikát és Ázsiát is meglátogattam.

Három éve költöztem Dániába, azon belül is Jutlandbe és annak is a közepébe. Holstebro megye alá tartozunk és Holstebro a legközelebbi – az egyszerűség kedvéért nevezzük így – város. 30 perce lakom onnan autóval és/vagy vonattal. Egy gyönyörűséges kis faluban vagy még inkább a falu (Ulfborg) mellett. Tehát tessék elképzelni, ha valaki Koppenhágából jön, 4-5 óra vonat után a Holstebro nevű városkába érkezik, innen egy másik vonattal még fél óra hosszat zötykölődik, és máris megérkezik kis falunkba, ahonnan már csak egy köpés és tíz perc autókázás után máris nálunk, azaz Tvindben vagyunk.

(fotó: Szabó Eszter)

(fotó: Szabó Eszter)

Tvind az az iskola ahol az előző három évemet töltöttem. Nemzetközi Tanárképző Főiskola, ha nagyon pontosak szeretnénk lenni. Van itt minden: kis konyha, nagy konyha, szobák, gyerekek, felnőttek, tanárok, diákok, nagy piros-fehér szélmalom. Tehát bentlakásos iskola, időnként, megvallom őszintén roxfortos életérzéseim vannak. Ide az ember beköltözik, itt él, eszik, iszik, alszik, tanul, dolgozik, sír és nevet, szenved, szeret.

Azt hozzá kell tennem, hogy tanár akartam lenni, ha nem is amióta az eszemet tudom, de 10 éve biztosan. Szóval amikor ez az iskola elsétált az orrom előtt, vagy én elsétáltam a standjuk előtt , ott már nem volt kérdés bennem. Hova, hogyan merre tovább érettségi után? Eszterke végig tudta, Dánia-Tvind-tanár képző-utazás mindenfelé. Szóval szépen csendben megérkeztem, semmit nem sejtettem azokban az időkben. Mennyi munka, takarítás, utazás, sírás, hiányérzet, bajok és mennyi élmény, kaland vár még rám. Most nem kezdek bele a történetbe, majd lassacskán egyszer-egyszer megvillantok valamit abból, ami már mind megtörtént.

(fotó: Szabó Eszter)

(fotó: Szabó Eszter)

Hogy most mi jön? Most olyan, mintha a levegőben lebegnék, itt is vagyok, ott is vagyok. Dániában, Angliában. Néhány hónap múlva befejezem az iskolát, és akkor jön az igazi kérdés. Tovább, de merre tovább és hogyan? Ha szerencsések vagytok, követhetitek boldogulásom, meg ha lesz időm vizsgák közben írni. Még akartam említeni, hogy imádok főzni, kísérletezni és új vegán ételeket kitalálni. 10 hónapja élem életem vegánként, és nagyon szeretem. Tanulás, munka, főzés, takarítás, és alvás közben igyekszem időt szakítani sportra is. A suli előtt leginkább táncoltam, most futok, és azt tervezem, hogy télre rájövök, hogyan kell használni ezeket a furcsa szerkentyűket a fitneszben. Szóval dióhéjban vagy rajzlapon, de ennyi elég belőlem elsőre.

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!