Bemutatkozás: Vízhányó Kata (Dublin, Írország)

A gyulai törökzugi oviban kezdődött minden, amikor Kovács Pisti és társai elkezdtek cikizni a nevem miatt. Emlékszem a nagymamám jött értem akkor délután és meglepődve kérdezte, hogy miért lógatom az orrom. Hosszas unszolás után végre elújságoltam, mekkora sebet ejtettek az önbecsülésemen. Na persze ez korántsem hangzott akkor ilyen ‘felnőttesen’, inkább hüppögések közötti szófoszlányok képezték társalgásunkat. Mami tudta mi a helyzet. Engem életemben először megsértettek.

Elképzelni sem tudtam, hogy rajtam kívül él ember a földön nagyobb fájdalommal. Megfontolt tanácsa a következőképpen hangzott: “Lesz még párja, meg kell tanulni harcolni!”

Sokat töprengtem ezen a kijelentésen. Csomó kérdésem volt és válaszokat akartam.

Például kivel kell harcolni, mi ellen, vagy mi mellett, mikor, meddig, hol, egyedül leszek, vagy majd segítenek, lesz majd valami felkészítő-tréning is az életre? Fel akartam készülni arra, amire nem lehet.

Teltek a sulis évek Gyulán, és minden úgy volt, ahogy azt Mami megmondta. Sok-sok kihívással szembesültem, amikkel meg kellett küzdenem.

Az elején még csak apró dolgok jöttek, de aztán egyre nagyobb dózisban érkeztek a leküzdenivalók. Rájöttem, hogy csakis egyféleképpen lehet felkészülni ezekre, méghozzá úgy, hogy nem csak állok egyhelyben és várom. hogy becsapódjon egy-egy meteorit, sokkal inkább úgy, hogy magamnak állítok fel célokat, leküzdeni való kihívásokat. Tudatosan, felkészülten. Kicsit olyan ez, mintha egy párbajban te választanád meg a fegyvernemet. Helyzeti előny: azt hiszem, így mondják.

Középsuli után Pesten hakniztam ‘vidéki lány a fővárosban’ címmel, majd egy londoni babysitter- tréning következett, utána újból Budapesten találtam magam. Főiskola, felnőtt élet, párkapcsolat, izgalmas sztorik, új barátok kínáltak újabb és újabb kalandokat. Aztán egyszer csak elfogytak. Elzárták a csapot. Nem volt mit tenni, keresni kellett újakat. így kötöttünk ki Dublinban, hivatalosan is többes számban. Valahogy így indult ez az újabb fejezet és maradunk is, amíg van kihívás benne. Na meg persze amíg bírjuk az esőt…

Tőlem vegyes sztorikat fogtok kapni, főleg képekben, a vidéki Írország nyugodtságától kezdve a legnagyobb helyi zenei fesztiválok hangulatáig. Az én világom nektek. Remélem, tetszik majd.

UI: Kovács Pistinek akkor délután a gyulai törökzugi oviban ‘véletlenül’ a fején landolt egy vajas-lekváros kenyér. Az ügyben nem tettek feljelentést.

Személyes címkéim (personal tags): kv-imádó, panda-fan, kocsiban káromkodó, sorozatfüggő, hobbi fotós, fals-hangú-de-bátor, remek táncos, mindenevő zenekedvelő, erősen hangulatfüggő, táska&cipő gyűjtő (még nem orvosi eset), Louie CK-rajongó, halálosan őszinte (ez már orvosi eset), sültkolbász-fanatikus.

(Még több szerzőnk bemutatkozó írása itt: bemutatkozások. Még több cikk Írországról itt: Írország. Még több cikk Katától itt: Vízhányó Kata.)

(Szívesen olvasnál, beszélgetnél még Írországról? Csatlakozz a Globspot – Magyarok Írországban csoporthoz!)

(Tetszett a cikk? Kövess minket a Facebookon is és nem maradsz le szerzőink egyetlen írásáról sem!)

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!